11.-12. Fejezet

 

Tizenegyedik fejezet

Nary

 

Fordította: Sweety

 

Egy órával korábban

 

Csengetés előtt az ebédlőből a szekrényemhez sétáltam a tornafelszerelésemért. Összeszedve a holmimat, korán érkeztem a teremhez. Elindultam az öltözőbe, hogy felvegyem a tornaruhámat, remélve, hogy még lesz időm egy új szintet elérni a telefonomon az Angry Birdsben.

A gondolataimmal voltam elfoglalva, ezért nem hallottam, hogy miután beléptem, újra kinyílt az ajtó. Nem hallottam semmit.

De éreztem valamit. Egy erős lökést a hátamban, amitől térdre rogytam a földön. Fájdalmamban felkiáltottam, és megfordulva fenékre ültem, hogy szembe kerüljek azzal, aki ezt tette. Felnézve Malcolmot láttam, aki kéjesen bámult le rám. A szeme tele volt gyűlölettel.

– M-mit csinálsz te itt?

– Elegem van a szarságaidból, leszbi. Azt hiszed, hogy sokkal jobb vagy nálam...

– Nem hiszem – kiáltottam fel. – Soha nem gondoltam ezt.

– Lószart– üvöltött le rám. – Láttam őket.

– Kiket?

– Azokat a fickókat, akik kiraknak és felvesznek. Végül is egy kis kurva vagy, nekem mégsem adod oda magad.

Nem láttam előre, hogy mi fog történni. A bakancsos lábával bordán rúgott. Az oldalamra dőltem, és felsikoltottam a fájdalomtól.

– Azt hiszem, most én jövök – gúnyolódott, majd lehajolt, megragadta a bokámat, és végighúzott a hideg járólapon. A másik lábammal felé rúgtam, de nem törődött vele, és mivel elfordult, nem találtam el egyetlen porcikáját sem.

A kezeimmel próbáltam lent tartani a szoknyámat, de ahogy húzott, az folyamatosan felcsúszott.

Azt kívántam, bárcsak át tudtam volna öltözni a tornaórához a rövidnadrágba és a pólóba. Egyre beljebb rángatott az öltözőbe. Sikoltoztam, kiabáltam és segítségért könyörögtem.

Hol vannak a többiek?

Könnyek homályosították el a látásomat, de tudtam, hogy nem adhatom fel.

Nem fogom hagyni, hogy ez megtörténjen.

Elengedte a lábamat, és hátralépett. Lenézett rám, és felnevetett.

– Szánalmasnak látszol. Most az egyszer nem a hűvös, nyugodt Nary May-nek látszol. A lánynak formás alakkal, hosszú hajjal és tökéletes zöld szemekkel. Most úgy nézel ki, mint egy utcalány. Ami, a jelek szerint vagy is, hiszen kurválkodsz azokkal a fickókkal – gúnyolódott.

Felültem és rákjárásban hátráltam.

– Hagyj békén. Hagyj engem békén!–mondtam újra és újra.

Követte a menekülési kísérletemet és önelégülten mosolygott rám.

– Elég volt a játszadozásból – mondta egy pofon kíséretében. A fejem oldalra lendült, és fájdalmasan felkiáltottam. Még mindig kábult voltam az ütéstől, amikor letérdelt, és erővel szétterpesztette a lábaimat.

– Nem, nem, nem – sikítottam, felülve próbáltam a mellkasánál eltolni, amikor rám akart feküdni. Lökdöstem, ütöttem és kiabáltam.

Ekkor láttam meg.

Egy árnyékot, a szemem sarkából, a szekrények végében.

Nem sokáig volt ott, hamar eltűnt.

– Segítség, kérem – könyörögtem az akárkinek, akihez az árnyék tartozott.

– Fogd be, ribanc – sziszegte Malcolm, és olyan erősen hasba vágott, hogy levegő után kaptam. Hanyatt estem a járólapra, a tenyeremmel takartam a hasam, összegörnyedtem, ahogy levegőért küzdöttem.

Semmi mást nem tudtam tenni, mint sírni és könyörögni.

Meg akartam halni.

Malcolm megragadta a bugyimat, durván lerántotta, a testem megmozdult, erőszakos rándulással.

Ekkor egy reccsenést és egy puffanást hallottam.

Aztán halálos csend lett.

Egészen addig, amíg újra rám nem zúdult minden. Feltápászkodtam fájó testemmel, felkönyököltem, és Saxont láttam Malcolm felett, ahogy újra és újra megüti, ahol csak éri. Malcolm kezét az arca előtt tartva védekezett. Amikor Saxon oldalba ütötte Malcolmot, azonnal odakapott, és Saxon nekiesett a fejének. Az ajka másodpercek alatt felszakadt. A következő seb a szemöldöke fölött nyílt.

Tudtam, hogy meg kéne állítanom. Nem akartam, hogy Saxon bajba kerüljön, amiért segített nekem.

De nem tettem.

Nem tudtam.

Ehelyett dermedten ültem, és azt néztem, ahogy Saxon annyi fájdalmat okoz Malcolmnak, amennyit még életemben nem láttam.

Ezután zajok és hangok törtek felém. Épp időben néztem fel, hogy lássam felénk száguldani a feldühödött Stoke-ot.

 

Stoke

 

 

A fekete pick-upomban ültünk az iskola parkolójában az egyik testvéremmel, Dive-val, mert imádott elmerülni a csajok puncijában, és csak dumáltunk, amikor Dive felkiáltott.

– Mi a fasz? – és kiugrott a kocsiból.

Másodpercek alatt a kocsi mellett voltam, és amit láttam, attól megdermedtem. Josh úgy rohant felénk, mintha a pokol kutyái üldöznék. Mi, Dive-val ugyanolyan gyorsan rohantunk felé.

Megragadtam a vállát, miközben azt ugattam: – Mi a fasz van, kölyök?

Fújtatott és lihegett.

– Nary... bajban... öltözőben.

Anélkül, hogy Dive-ra néztem volna – tudtam, hogy követni fog – az épület felé iramodtunk. A folyosó nyüzsgött az emberektől. Éreztem a ránk szegeződő tekinteteket, ahogy Josh vezetésével átnyomakodtunk a sok diákon.

– Hívd Blue-t és Billy-t. Ők ma az erősítés – mondtam a vállam fölött.

Kétségek nélkül tudtam, hogy megteszi, amit kérek tőle. Készen álltam, hogy szétrúgjak néhány segget, de szükségem volt erősítésre, nem csak azért, hogy visszafogjanak, ha Nary megsérülne, azért is, hogy távol tartsák a többi keselyűt.

Ahogy befordultunk egy sarkon, megláttam az öltözőt jelző táblát. Megragadtam Josh-t a vállánál fogva, és ráparancsoltam.

– Maradj itt, kint.

Dive-ra néztem, felém emelte az állát, megértette az üzenetet. Távol kellett tartania Josh-t az öltözőtől, bármit is halljanak. Megszólalt a csengő, átjárva az iskolát.

– Nary-nek tesiórája lesz. Egy csomó más diák is ide tart– mondta Josh, miközben a mellkasát dörzsölgette. Úgy futott, mint egy kibaszott bajnok.

– Mennyi idő múlva érnek ide a fiúk?

– Kb. öt perc – válaszolta Dive.

– Addig senkit ne engedj be – parancsoltam, majd elindultam az ajtó felé. Előhúztam a pisztolyomat a farmerom hátsó zsebéből, és halkan kinyitottam az ajtót.

Ahogy becsukódott mögöttem az ajtó, meghallottam.

A fájdalommal teli nyögéseket.

Leszarva a rejtőzködést rohantam a hangok felé, hogy elkapjam bármi történt is. Csizmás lábam hangosan csapódott a járólaphoz.

A sarok mögé érve holtra váltan dermedtem meg.

Nary a sarokban ült, kezei a háta mögött, nyilvánvalóan így támasztotta meg magát. Rémülten, félelemmel teli tekintettel bámult maga elé. Egy srác térdelt egy másikon, és agyba-főbe verte a földön fekvőt.

Mielőtt még Nary szeme láttára fajult volna gyilkosságig, odalopakodtam, lerántottam az egyikkölyköt a másikról, és magam mellé állítottam. Visszalendült a földön fekvő fiú felé, de a mellkasát átkarolva visszahúztam magamhoz.

– Elég! – morogtam.

– Stoke– szólalt meg Nary zokogva.

– Mondd el, mi a fasz folyik itt, hogy elhúzhassunk innen – ugattam.

– Engedj el, ember – morogta a fickó, akit a mellkasánál fogva megragadtam.

– Jól vagy? – kérdeztem.

– Igen.

Visszahúztam a karom, hátraléptem, és úgy parancsoltam.

– Beszélj!

Arra számítottam, hogy a válasz Nary felől érkezik, de nem jött. Helyette a csávó kezdett beszélni, aki a szart is kiverte a másik fickóból.

– Láttam, hogy Nary elindul az ebédlőből, és amikor észrevettem a faszfej Malcolmot a nyomában, tudtam, hogy készül valamire. Így hát követtem. Amikor bement Nary után a lányok öltözőjébe, tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Amilyen gyorsan csak tudtam előkerítettem Josh-t, és mondtam neki, hogy hívjon titeket. Visszasiettem ide... de, nem voltam elég gyors. – Ezzel oldalba rúgta Malcolmot. – Már rá tette a kezét, és megrugdosta. Bassza meg... – Elfordult Malcolmtól, bár nehezére esett. Be akarta fejezni, amit elkezdett. – Meg akarta erőszakolni, ember.

– Mi? – sziszegtem. – Nary, kislány, igaz ez?

Nem szólt semmit, de egy pillanat múlva bólintott.

Letérdeltem az elcsendesedett Malcolm mellé, egészen közel. Elfordította a tekintetét az enyémről, ezért keményen megragadtam az állkapcsát, és magam felé fordítottam az arcát.

– Tudod, hogy ki vagyok? – vicsorogtam az arcába.

Egy pillanatig tanulmányozott engem.

– Nem– sziszegte aztán.

Humor nélkül mosolyogtam, és úgy mondtam.

– Most rábasztál, de nagyon. Hallottál már a Hawks Motoros Bandáról? – A fickó szemei tágra nyíltak. Igen, hallott rólunk.

– Tag vagyok, és az anyjával járok. Vagyis ő is a Hawks tagja, és ha az emberek baszakodnak egy Hawks taggal, mi visszabaszunk... nagyon.

A fickó arca vérben úszott. Azt kívántam, bár én vehettem volna rajta elégtételt, de a nadrágja elején lévő nedves foltból ítélve eléggé megijesztettem én is.

– Stoke? – Blue szólt az ajtóból.

– Itt vagyok hátul– válaszoltam és felálltam. Aztán a srácra néztem, aki elégtételt vett Nary-ért. – A neved?

– Saxon Black.

– Tőle kaptad azt a monoklit? – kérdeztem, miután fürkésztem egy darabig.

– Nem – sziszegte vicsorítva.

– Kitől?

De mielőtt válaszolt volna, Blue lépett hozzánk, és halkan füttyentett.

– Mi folyik itt?

Ujjal mutattam a földön fekvő köcsögre.

– Vigyétek ki innen úgy, hogy senki ne lássa. Hozzányúlt a nőm lányához, és bár Saxon eléggé megfizetett érte, biztos akarok lenni benne, hogy soha többé nem csinál ilyet.

– Van arra egy oldalsó bejárat. Az vezet ki az udvarra – magyarázta Saxon. – Csak ne arra menj – mutatott egy másik irányba. – A tornatanárnő ott van, és mindjárt ide jön, hogy megnézze, miért késnek a diákok.

– Rendben – mondta Blue. Undorodó pillantással Malcolmhoz lépett, és felrántotta a vállánál fogva.

– Saxon, amint Blue kiért, menj és szólj a többieknek az ajtónál, hogy kész vagyunk odébb állni.

Nem szólt semmit. Figyelte, amíg Blue eltűnik az oldalajtónál. Egy pillantást vetett Naryre.

– Bocsánat, hogy késtem. – Mondta, aztán elindult, hogy tegye, amit kértem.

Óvatosan közelítettem Nary-hez. Aggódtam, hogy kiborul, ha egy férfi megy a közelébe, azok után, amin az imént keresztülment. Azonban kár volt aggódnom. Amint leguggoltam mellé, a karjaimba vetette magát, szorosan körém kulcsolta a karját, és a nyakamba hajtott fejjel sírt. Felemeltem, és elindultam az oldalajtó felé.

– Menjünk haza az anyukádhoz, jó? – Éreztem, ahogy a nyakamba bólint. – Minden rendben lesz, Nary. Ugye tudod?

– Igen, Stoke– suttogta.

Elértük a kocsimat. Josh hátul ült, már nyitott ajtóval várta a nővérét. Amint beraktam mellé, megfogta a kezét. Becsuktam az ajtót, és azt kívántam, bárcsak újra megverhetném azt a kis szarházit, amiért Nary-t ennyire kifordította magából.

A vezetőülésbe pattanva a mellettem ülő Saxonra néztem.

– Először hazavisszük Nary-t és Josh-t. Aztán meglátogatjuk a köcsög őseit. De most szeretném tudni, kitől kaptad azt a monoklit? – Beindítottam a kocsit, és a mögöttem lévő járműre néztem. Billy, Blue és Dive ott volt a kis szarossal. Elmosolyodtam a gondolatra, hogy milyen szarságokkal ijesztgetik majd.

Visszafordítottam a figyelmemet Saxonra, aki némán ült és bámult ki a szélvédőn.

– Kölyök, csak mondd el, baszd meg!– mondtam.

– Kurvára nem a te dolgod– csattant fel.

– Nézz rám – sziszegtem. Amint találkozott a szemünk, elmagyaráztam.– Ma segítettél a Hawksnak. Ezt a szívességet megháláljuk, és sejtésem szerint, ez a szar gyakran megesik veled, és azt gondolom, hogy ez családi ügy. De én segíthetek pontot tenni a végére.

– Ezt kétlem – horkant fel.

– Adj egy esélyt – mondtam, és kitolattam a parkolóból.

– Az apám – ejtette ki vicsorítva. Pontosan erre gondoltam én is.

 

Miután kitettük Josh-t és Nary-t, és miután kurvára felállt a nőmtől, amiért azt ecsetelte, milyen fájdalmat akar okozni annak a fickónak, aki bántotta a lányát, visszaszálltam a kocsiba Saxonnal, és követtem Blue járművét Malcolm házához. Hát persze, hogy a kibaszott város közepén lakott.

Leparkoltunk a bejárat elé. Mondtam Saxonnak, hogy várjon a kocsiban. Kimásztam, megkerültem a kocsimat, és a járdán vártam, amíg Blue és Dive kiszállt a kocsijukból az összevert Malcolmmal.

– Kurvára összehugyozta magát megint. Te takarítod ki az istenverte kocsimat, Stoke– panaszkodott Blue.

– Ki miatt pisálta össze magát? – Kérdeztem, miközben felfelé mentünk a sétányon a háromemeletes téglaépülethez.

– Billy miatt – válaszolt Dive.

– Komolyan? – kérdeztem, rohadtul meglepődve, hogy a legfiatalabb tagunk miatt történt.

– Igen – mosolygott Blue. Nyilvánvalóan büszke volt. – Azt mondta ennek a seggfejnek, hogy ha ellenáll annak, ami amúgy is bekövetkezik, akkor az éjszaka közepén megjelenik, és amikor alszik először kivágja a nyelvét, hogy ne tudjon sikítani, aztán megerőszakolja a vadászkésével.

– Ez elég hatásos volt – füttyentettem.

– Csodálatos jelenet lett volna, ha nem lenne az a húgy folt a kibaszott ülésemen.

Felsétáltunk a verandára, és becsengettem.

– Akkor Billynek kell kitakarítania, nem nekem. Ő az, aki miatt összepisálta magát.

– Ti mindannyian megfizettek ezért– mondta Malcolm.

Egymásra néztünk és nevetésben törtünk ki. Erősen kételkedtem benne, hogy így lesz, mert egészen biztos voltam benne, hogy tudom, ki az apja.

Amint egy alacsony, kövér, kopaszodó öreg fickó kinyitotta az ajtót, és ijedtében felsikoltott, tudtam, hogy igazam volt.

– Jó napot, Peter!

– Mit csináltál a fiammal? – kiáltotta.

– Na, na, Peter, vissza kéne venned a hangerőből– mondta Dive.

Mindannyian tudtuk, ki volt Peter French. A főnök sztriptízbárjába járt. Valójában szinte minden este ott volt. Talon ügyelt rá, hogy ismerje a törzsvendégeit, ezért mindannyian tudtuk, hogy Peter egy befektetési bankár, aki pénzt lopott az ügyfeleitől, hogy a szép házában élhessen, és feleségül vehesse Kathyt, a helyi aranyásó lotyót. Nyilvánvaló, hogy Malcolm nem Kathy gyermeke, hiszen ő csak húszéves volt, Malcolm pedig Naryvel egyidős.

Egy lépést tettem előre, és Peter arcába hajoltam. Amikor látta, hogy milyen dühös vagyok, elsápadt.

– Nagyon figyelj, mert csak egyszer mondom el. Nagyon ajánlom, hogy bevonulásra késztesd a fiad a hadseregbe. Kibaszott jó modort kell tanulnia.

– Mit tett, hogy kiérdemelte a Hawks figyelmét? – kérdezte Peter.

– Hozzáért az egyik tagunkhoz...

– Ő nem egy kibaszott tag – kiáltotta Malcolm. Dive megragadta az alkalmat, hogy egy könnyed gyomrossal elhallgattassa.

Felé fordultam. – Ebben tévedsz, kölyök. Ahogy már mondtam, az anyjával járok. Ő az én nőm, és ezzel ő és a gyerekei az enyémek lettek. Vagyis a Hawks részévé váltak.– Visszamentem Peterhez.

– Takarítsd el a városból. Kurva hosszú ideig nem akarom látni. Ha a fiad úgy jön a városba, hogy mi nem tudunk róla, meg fog halni. – Peter felnyögött, és már éppen vissza akart vágni, de közelebb toltam az arcom az arcához. – Rátette a kezét a nőm lányára. Megrúgta, megverte és meg akarta erőszakolni. Már most minden jogom megvan hozzá, hogy elvegyem az életét mindazért, amit már elkövetett. Azonban nem fogom. Már megleckéztette őt valaki. Most rajtad a sor, hogy elintézd a többit, és kividd innen. De kurvára soha ne felejtsd el... nem számít, hol van, a Hawks figyelni fogja, és ha még egyszer átlépi a határt, ha még egyszer megpróbálkozik ezzel a szarsággal, vagy akár csak kurvára rossz szemmel néz egy nőre... elintézzük, és te tudod, hogy ez mit jelent, Peter.

– És ha nem? – kérdezte ostobán.

– Akkor Kathy tudni fogja, hova mész minden este, és az ügyfeleid kapnak majd egy e-mailt arról a mocsokról, amit évek óta csinálsz. Basszus, lehet, hogy ezt amúgy is megtesszük, azért a szarért, amit a fiad már elkövetett. – Felegyenesedtem, és gonoszul elmosolyodtam. – Szóval jobb, ha vigyázol magadra, Peter French.

Ezzel hátat fordítottam neki, és az állammal Blue és Dive felé böktem. Ők előre lökték Malcolmot, és amilyen hülye fasz volt Peter, mivel nem volt erre felkészülve, így Malcolm egy kupacban a földre zuhant, és felsírt a fájdalomtól.

Mielőtt elértem volna a kocsimat, odaszóltam a testvéreimnek.

– Van még egy dolog, amit el kell intéznem. – A kocsiban várakozó Saxon felé bólintottam.

– Kell erősítés? – kérdezte Blue.

– Szerintem nem lesz rá szükségem.

– Csak a biztonság kedvéért, testvér, én megyek – mondta Dive.

– Rendben, én elviszem Billyt, hogy kitisztítsa a kocsimat, mielőtt elhozom Clary-t a lakásodról.

– Köszönöm a mai segítséget – mondtam, és megkerültem a kocsit, miközben Dive beült hátra.

– Bármikor, tesó, ezt te is tudod – szólt vissza Blue.

Egy állemelést követően beültem a kocsiba, és megkérdeztem Saxont.

– Címed?

– Az apámmal is azt fogod tenni, amit azzal a fickóval? – kérdezte Saxon.

– Ezt, hogy érted? – kérdeztem, miközben beindítottam a kocsit.

– Az az idióta úgy nézett ki, mint aki hányni fog, szívrohamot kap és összeszarja magát egyszerre.

– Azt majd meglátjuk – vontam meg a vállam.

Dive hátul kuncogni kezdett.

Tizenkettedik fejezet

Stoke

 

Fordította: Sweety

 

Mire kinyitottam Malinda házának ajtaját, már az összeesés határán voltam. Ez csak addig tartott, amíg a farkam figyelmét fel nem keltette a szomszédos fürdőszobában csobogó víz hangja.

Mégis, akármennyire is felizgultam, először Josh szobájába néztem be. Hanyatt fekve, széttárt karokkal, mélyen horkolva aludt. A folyosó túloldalán kinyitottam Nary ajtaját, és nem lepődtem, hogy az ágyán feküdt, fejhallgatóval a fején zenét hallgatva az iPodján.

A farkam azonnal lelankadt, tudván, hogy az akció szünetel, amíg meg nem nyugtatom a nőm lányát. Besétáltam a szobába, és figyeltem, ahogy lassan felül, és kihúzza a fülhallgatót.

– Kaptál gyógyszert? – kérdeztem, leülve az ágya végére.

– Igen – válaszolta.

– Holnap fájdalmaid lesznek, úgyhogy itthon maradsz.

– Oké, Stoke.

Egy pillanatig tanulmányoztam őt. Az alsó ajkát harapdálta, elfordította rólam a tekintetét, és összekulcsolta a kezeit. Kurvára ideges volt a történtek miatt, és nem hibáztathattam ezért. Senki sem hibáztatná.

– Nem fog többé zaklatni téged.

Felvonta rám a szemöldökét.

– Elköltözik egy időre. Nem fogod többé látni, Nary.

Az egész teste megkönnyebbülten ernyedt el. Megnyalta kiszáradt ajkait, és megkérdezte.

– Saxon?

Bassza meg.

Érezhető volt ebből az egy kérdésből, hogy Nary érdeklődött Saxon iránt.

Szemmel kell tartanom őket.

– Jól van. A telepen maradt. – Beleharapott az alsó ajkába, majd megkérdezte.– Miért van ott?

– Miután meglátogattuk az apját, a főnököm hívott. Elmondtam Talonnak, aki a Hawks elnöke, hogy mi történt. A telepen akarta tudni Saxont, arra az esetre, ha az apja nem lenne elég bölcs és gondot akarna okozni neki. – Vettem egy nagy levegőt, és a bokájára tettem a kezem. Megrándult, de nem vettem el a kezem. – Kislány, amit érted tett... sok mindent elárult nekünk arról a kölyökről. Megkérdeztük tőle, hogy be akar-e kerülni a klubba.

– És?– kérdezte lelkesen.

– Holnap beiktatjuk, mint jelölt.

Ekkor elmosolyodott.

Bassza meg.

Több, mint kedvelte Saxont.

– Most már tudsz majd aludni? – kérdeztem.

– Igen, Stoke. – Felálltam az ágyáról, és az ajtó felé indultam. Már majdnem kinyitottam, amikor utánam szólt.

– Stoke?

Visszafordultam.

– Igen, édesem? – kérdeztem.

– Köszönöm... hogy...

– Szóra sem érdemes. Aludj egy kicsit, Nary.

– Úgy lesz... nos, mindjárt – mosolyodott el.

Miután visszatette a fülhallgatóját, becsuktam a szobája ajtaját, és újra elindultam a hálószoba felé.

Jézusom. Ez most komoly?

Lenéztem a farkamra, és inkább éreztem, mint láttam, hogy megint kemény vagyok.

Mintha tudná, hogy Malinda szobájába igyekszem, vagy csak kibaszottul mutatná az utat. Valószínűleg félt, hogy eltévedek.

Kinyitva az ajtót láttam, hogy nincs bent. Beléptem, becsuktam az ajtót, majd a fürdőszoba ajtajára néztem, ami zárva volt. Halk zene szűrődött ki az ajtó mögül. Mosoly kúszott az arcomra, és kibaszottul nagyon boldog voltam, hogy a gyerekek szobái messzebb voltak a folyosón, és a szobák között volt egy mosókonyha és egy fürdőszoba is.

Mert több, mint készen álltam arra, hogy megragadjam a nőmet, és teljesen a magamévá tegyem.

Megragadva a pólóm alját, áthúztam a fejemen. Levettem a csizmámat és a zoknimat, és egy szál farmerben a fürdőszoba ajtajához mentem. Kinyitottam. Malinda sikkantva ugrott egyet és megpróbálta a kezével eltakarni a nagy melleit. A teste többi részét már buborékhegyek borították.

– Sto-Declan, mit keresel itt?– kérdezte tágra nyílt szemmel.

– Kimerültem, szerelmem. Hozzád jöttem, mielőtt még összeesnék.

– Ó– mondta és egy kicsit felült. Visszafogtam a vigyoromat, hogy milyen csalódottnak hangzott. – Igen, ööö, hogy ment?

– Jól– mondtam, és tettem pár lépést a nagy kádhoz és letérdeltem mellé. A kezemet az oldalára tettem, és hozzátettem.

– Nary-nek nem lesz többé gondja azzal a kölyökkel. Holnap eltűnik a városból. Az apja elküldi a seregbe. Ha nem teszi, akkor a Hawks gondoskodik róla, és megtesszük, amit már akkor meg kellett volna tennünk, amikor hozzáért Nary-hez.

– Nem... te, izé, helyesen cselekszel – mondta zavartan, miközben a szemei végigjárták a testemet.

– Majd szemmel tartjuk a kis szarházit. Gondoskodunk róla, hogy ne csinálhasson még egyszer ilyesmit egy lánnyal se. Ha mégis megteszi, vége az életének.

– Oké – mondta és megnyalta az ajkát.

– Malinda? – morogtam.

– Igen?– emelte tekintetét az arcomra.

– Most mondtam, hogy életeket veszünk el, és ez neked nem probléma?

Összevonta a szemöldökét, mintha zavarban lenne.

– Hát... nos... persze. Declan, az a fiú meg akarta erőszakolni a lányomat. Olyan erővel verte és rúgta, hogy tele van a teste zúzódásokkal. Legszívesebben magam verném ki a szart is belőle, de Nary megnyugtatott, hogy Saxon ezt már elintézte, véresre verte. De ha még egyszer ilyesmivel próbálkozik, akkor nyilvánvaló, hogy problémája van. Egy olyan, amin kétlem, hogy a gyógyszeres kezelés segítene, szóval... ha más nők életét ezzel megmentjük, akkor nem számítana, ha a Hawks egyik embere véget vetne egy bántalmazó seggfej életének.

A pokolba. Épp az imént szállt el az agyam, és majdnem el is élveztem.

Ott ült a kádban a habok alatt, és épp azt közölte, hogy nem érdekli, ha bárki is kivégzi azt a fickót, ha ezzel mások életét megmenti.

Őt nekem teremtették.

– Declan? – kérdezte. Láttam rajta, hogy elbizonytalanodott.

– Add a kezed, szerelmem. – Tétovázott. A karjait még mindig maga előtt tartotta, mintha szégyellené magát előttem.

– Malinda– morogtam. Sóhajtott, és a hozzám közelebbi kezét felém nyújtotta.Elkaptam a csuklóját, és gyengéden megrántottam. Zihált, és a másik kezével megtámaszkodott, miközben egész testével a kád széléhez került. Önelégülten mosolyogtam le rá, mert most már a szemem elé tárult a víz fölött domborodó, gyönyörű, nagy melle.

Gyorsan vissza akarta húzni azt a karját, amelyiket nem fogtam, de rászóltam.

– Ha még egyszer eltakarod előlem azokat a szépségeket, mérges leszek. – Rám nézett, hogy komolyan gondolom-e, és kurvára komoly voltam. Hogy ezt bizonyítsam, a kád fölé hajolva lassan a számba szívtam az egyik mellbimbót. Amint a fogaim közé került, ráharaptam, mire ő felnyögött.

Míg én a melleire összpontosítottam, ő a szemét lehunyva a fejét a kád szélére hajtotta, és élvezte, amit a számmal, fogammal és nyelvemmel műveltem a megkeményedett mellbimbójával. Lassan lecsúsztattam a farmerom cipzárját, és a felső gombot kigombolva elővettem a farkamat.

Levettem a számat a melléről, nyelvemet végigfuttattam a mellkasán, fel a nyakára, majd finoman megharaptam. Ő felnyögött és a nevemet kiáltotta. Kurvára szerettem ezt hallani az édes szájából. Ekkor a fülébe suttogtam.

– Éreznem kell a kezed magamon, szerelmem. – Megfogtam a kád szélén lógó kezét, és a kemény farkamra tettem. Kis keze habozás nélkül megfogta a merev farkamat, és fel-le kezdte mozgatni mielőtt még megszólaltam volna.

Mohó keze gyors mozdulatokkal futott fel és le a farkamon. Tetszett neki, hogy mit művelt velem, de bassza meg, én még jobban élveztem.

– Declan– nyögdécselt a számon.

– Tarts ki, szerelmem – mondtam, és benyúltam a meleg fürdővízbe, egyenesen a lábai közé. Megfogtam a combját. Kicsit nyöszörgött, többet akart, szorítása megfeszült a farkamon, ami nyögést váltott ki belőlem. Felcsúsztattam a kezem, és két ujjammal végigsimítottam a csupasz punciján.

Egy kissé hátra dőlve figyeltem, ahogy a kezét mozgatja rajtam. Azon kaptam, hogy megnyalta a száját, majd az alsó ajkát harapdálta, amíg az ujjaimat a szűk kis puncijába nem toltam, mert akkor kinyitotta a száját, de egy hang sem jött ki belőle. Figyeltem, ahogy a mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt.

Tetszett neki, ahogy megérintettem.

– Declan, ó, Istenem. Még – parancsolta. Begörbítettem az ujjaimat benne, eltalálva az édes pontját, miközben hüvelykujjam végigfutott a csiklóján.

– Igen– sóhajtott fel.

– Szereted, ahogy ujjaim a puncidat basszák, szerelmem?

– Igen, Istenem, igen – nyögte.

– Krisztusom, Malinda, kibaszottul csodálatos vagy – sziszegtem, és elkezdtem ringatni a csípőmet. A farkam egyre gyorsabban csúszott ki-be a kezében. A golyóim megfeszültek. Közel voltam, de azt akartam, hogy a nőm élvezzen el előbb.

Szélesre tárta a lábait, amennyire a kád engedte, így mélyebbre toltam az ujjaimat, és még nagyobb sebességgel dugtam, miközben a hüvelykujjam gyorsabban körözött a csiklója körül.

– Közel vagyok – zihált.

Kinyitotta a száját, hogy felkiáltson, de én gyorsan rátapadtam a számmal, és elnyeltem a kiáltásait, miközben a puncija fala az ujjaim köré szorult. A szorítása mindeközben nem lazult a farkam körül, aminek kurvára örültem, mert a következő másodpercben a kád oldalára és a padlóra fröcsköltem a magomat, mialatt nyögdécselve csókoltam.

– Bassza meg – mondtam. Most már több mint kimerült voltam. – Gyerünk, szerelmem. Törölközz meg, és húzd be a segged az ágyba.

Kuncogott, és pír ragyogott az arcán. – Olyan parancsolgató vagy, miután elélveztél.

– Átkozottul igaz, főleg miután ilyen keményen élveztem el a nőm érintésétől.

Elmosolyodtam, és felálltam. Még mélyebben pirult, amikor meglátta, hogy a kimerült farkam még kint van a gatyámból, szemrevételezésre készen. Riszáltam a csípőmet, felé lóbáltam a farkamat, és hozzátettem.

– Nézd, mit csináltál. Kikészítetted.

Kitört belőle a nevetés. Ahogy lecsúsztattam a farmeromat, odahajoltam hozzá, és megcsókoltam, majd újra utasítottam: – Kifelé, asszony! Aludnom kell.

– Ööö... szeretnék, de nem mozdulnak a lábaim, úgyhogy ez most nem megoldható.

– Jó tudni, hogy én is kifárasztottam a nőmet. Képzeld el, milyen lesz, miután tényleg dugunk – mondtam kuncogva

– Lehet, hogy tolószékre lesz szükségem – vigyorgott.

Mosolyogva felhorkantottam, és kisegítettem a kádból. Törülközőt tekertem köré, felkaptam, és az ágyhoz vittem. A lábára állítottam, amíg felhajtottam a takarót, majd felkaptam, hogy az ágyra dobjam. Nevetett, ahogy a teste pattogott a matracon. Megragadtam a törölközőt, és lerántottam róla. Ettől a hasán landolt, én pedig felnyögtem.

– Jézusom – káromkodtam, ő pedig a válla fölött rám nézett. – A segged minden férfi álma. – Kinyújtottam a kezem, és megpaskoltam. Felzihált, én pedig vigyorogtam, ahogy a sápadt bőrén vörös folt jelent meg.

– Jézusom, most nézd meg, mit csináltál – morogtam, miközben felálltam. Amikor meglátta a kemény farkamat, felnevetett. Ahelyett, hogy megadtam volna a farkamnak, amit akart, bemásztam az ágyba, átgördítettem a saját oldalára, majd visszahúztam a mellkasomhoz. A farkam a farpofái közé simult.

– Azt hiszem, tetszel neki.

Felhorkant, majd felkacagott.

– Akkor rendben van. Azt hiszem, ő is tetszik nekem.

– Nagyszerű– morogtam, majd megkérdeztem.– Tudod, hogy nem lehetsz másé, ugye? Mert ha igen, akkor ki kéne nyírnom a másikat.

Éreztem, hogy megrázza a fejét, de amikor megszólalt, humor volt a hangjában.

– Amíg tisztában van vele, hogy ugyanez vonatkozik ráis.

– Ó, igen, tudja, és nem is akar máshol lenni – szisszentem fel.

Elhelyezkedtünk, és Krisztushoz imádkoztam, hogy a farkam megkapja az üzenetet, miszerint eljött az alvás ideje.

– Declan?

– Hmm?

– Itt van...ha itt van Saxon, szerinted hallott minket a fürdőszobában?

A pokolba is, meglepődtem, hogy a nőm milyen félénk azok után, amit az előbb csináltunk, merthogy közben nem volt az. Ez olyan aranyos.

Elmosolyodtam, és megcsókoltam a nyakát.

– Nem, szerelmem. Nincs itt, és megnéztem a gyerekeket, mielőtt bejöttem. Josh mélyen alszik, Nary pedig zenét hallgatott.

Hangosan felsóhajtott. Én kuncogtam.

– Ne röhögj – csattant fel, és rácsapott a combomra. A farkam ettől felpattant, mert azt hitte, hogy játékidő van. – De... jól van?

Megszorítottam a derekát.

– Igen, Malinda. Minden rendben van vele. Csak a telepen marad, arra az esetre, ha az apja még több baromságot csinálna vele.

Ami nem lepne meg. Megnéztük a lepukkant, lepusztult házat, törött ablakokkal, meg ilyenekkel, ahol Saxon lakott. Mikor kiszálltunk a kocsiból, az apja már a bejárat előtti lépcsőn várakozott, keresztbe tett karral, homlokráncolva a fiát nézte.

– Most meg mi a szart csináltál, fiam? – kiáltotta.

– Semmit – válaszolta Saxon.

Megálltunk előtte, és hagytuk, hogy szemügyre vegyen minket. Nem volt rajtam a mellényem, de Dive-on igen, és amint meglátta, hogy a Hawks tagjai vagyunk, még jobban összehúzta a szemét.

– Mesélj!– követelte a fiától. – Van bőr a képeden, hogy idehozod a Hawks tagjait, fiam.

– Nem én hoztam őket. Ők akartak jönni – mondta Saxon. Szemmel láthatóan zavarban volt az apja miatt és elege volt mindenből, mert ahogy felsétált a lépcsőn, és elhaladt volna az apja mellett, kapott egy öklöst a tarkójára.

– Lószart– kiabálta az apja.

Saxon előre bukdácsolt, felemelte a kezét, hogy megvédje magát. De nem volt rá szüksége. Az idióta apja megint nekiment, a hülye fasz vagy elfelejtette, hogy ott vagyunk, vagy elég hülye volt, hogy azt higgye, nem teszünk semmit.

Dive megragadta a nyakánál, én pedig hasba öklöztem.Felnyögött, és a földre köpött.

– Hagyd, hogy összeszedje magát – parancsoltam. Dive elengedte és karon ragadta. Közelebb lépve hozzá mondtam.– Elvisszük magunkkal a fiadat.– Saxonra néztem, aki tágra nyílt szemmel állt az ajtóban.

– Menj és szedd össze az összes cuccodat, kölyök, nem jössz vissza többé.

– Nem vihetitek el– kiáltotta, és próbált elmenekülni Dive-tól. Csakhogy Dive hatalmas fickó volt, és erős, mint egy kibaszott bika, úgyhogy nem engedte el.

– Saxon, menj – morogtam. Amint hallótávolságon kívül volt, előhúztam egy kést a farzsebemből, és a faszfej nyakához szorítottam. – Ha kapcsolatba lépsz vele, ha a közelébe mész, vagy még egyszer, egy kibaszott ujjal is hozzáérsz ahhoz a kölyökhöz, ezt egyenesen feldugom a seggedbe – fúrtam a penge hegyét a férfi állába - és amikor megtalálják a holttestedet, a szádon át egészen a szemed hátuljáig látni fogják a pengét. Megértetted?

– Miért pont ő? – kérdezte.

– Megmentett egy Hawks-tagot. Tartozunk neki, és azzal, hogy tartozunk neki, elvisszük őt egy olyan köcsögtől, mint te, aki szereti verni a kölyköket. A mi védelmünk alatt áll majd. Ha baszakodsz vele, az azt jelenti, hogy a Hawks-szal baszakodsz. El kell magyaráznom, hogy ez mit jelent?

– Bennem egy pengét.

– Azt hiszem, még sem vagy olyan hülye, mint amilyennek látszol– vigyorogtam. Intettem Dive-nak, hogy engedje el. Hátráltam egy lépést, majd beépítettem az öklöm a köcsög állába.– Ezt azért kapod, mert rajta éled ki az életed szarságait– ugattam.

– Megyek, segítek a kölyöknek – mondta Dive, miközben vigyorgott, mint egy bolond.

– Tedd azt. – És miközben Dive és Saxon bepakoltak a kocsiba, én őrt álltam az apja felett. Ez egyszer elég okos volt, hogy hozzá se szóljon a fiához.

A nőm szavai visszahoztak a hálószobába.

– Szóval Talon nem bánja, hogy Saxon ott marad?

– Nem, szerelmem. Felhívtam Talont, miután eljöttünk onnan, és elmeséltem neki, mi történt, majd közöltem, hogy elviszem a kölyköt a telepre. Egyetértett, és javasolta, hogy adjunk a kölyöknek egy Hawks mellényt, amiért megmentette Nary-t.

– Hűha.

– Igen, Malinda, hűha. – kuncogtam.

– Csinálnom kell neki egy kis sütit.

Mi volt ez a nőkkel és süti sütéssel?

– Kinek? – kérdeztem.

– Saxonnak.

– Akkor jó. Már azt hittem, hogy Talonra gondoltál, és az én nőm nem süt sütit egy másik férfinak, amikor még az urának sem sütött.

– Declan. – Tudtam, hogy a szemét forgatta, mikor úgy mondta ki a nevemet, mintha hülye lennék.

– A pokolba is, asszony. Az én sütim.

– Oké, rendben. Csak Saxonnak. Majd elmesélem Zarának, hogy mennyit segített Talon, és majd ő süt neki sütit – sóhajtott.

– Felőlem rendben–  mondtam gúnyosan. Miután megcsókoltam a nyakát, hozzátettem.

– Figyelnünk kell majd rájuk.

– Kikre? – kérdezte, miközben mocorgott és szorosabban hozzám simult, kezét a derekát ölelő karomra tette.

– Saxonra és Naryre.

– Micsoda? Miért?

– Nary belezúgott a fiúba.

– Éreztem, ahogyan beszélt róla. De miért kellene szemmel tartanunk őket?

– Komolyan kérdezed?

– Ah, igen.

– Mert ő egy lány, a te lányod, ami miatt az én lányom is, Saxon pedig fiú. Egyszer én is voltam ennyi idős, és tudom, hogy csak dugni akar. Nary-vel nem baszakodhat, különben meg kell ölnöm. – A teste remegni kezdett a karjaimban. – Malinda? – kérdeztem, és reménykedtem, hogy rajtam nevet, ehelyett... sírt.

– Te sírsz? – kérdeztem. Nem válaszolt, ezért felkönyököltem, és a hátára gördítettem. A tenyerét az arcára szorította. A kezét levéve láttam, hogy könnyek folynak az arcán. – Miért sírsz?

– Miattad.

– Miattam, mi? Miért sírtál miattam? Basszus, most akkor verjem meg magam?

Ekkor felnevetett. – Nem, csak... te törődsz velem.

Hátrahajtottam a fejem. A szentségit, a frászt hozta rám.

– Persze, hogy törődők veled, különben nem dugtam volna mélyen beléd az ujjaimat, és nem lennék most itt ebben az ágyban... nem tölteném az éjszakát a nőmmel.

– De... te nem csak velem törődsz. Hanem a gyerekeimmel is.

A szememet forgatva mondtam.

– Hát persze, hogy kurvára velük is. Tőled származnak, ami azt jelenti, hogy a részeid. Ráadásul menő kölykök, nem nehéz törődni velük.

Rám mosolygott, a szemei ellágyultak. Az arcomra tette a kezét.

– Köszönöm.

– Jézusom, asszony, nem kell megköszönnöd nekem – hajoltam hozzá mosolyogva.

– De szeretném.

– Oké, de akkor sem kell.

– De én akarom.

– Bassza meg. Rendben, asszony, úgy érzem, bármit mondok, te rákontrázol, úgyhogy befogom a pofámat, és akkor alhatunk is egy kicsit.

A mosolya kiszélesedett, így láthattam a fehér fogait.

– Oké, bébi – mondta, és visszafordult az oldalára. Ismét magamhoz szorítottam a hátát.

– Akkor is én nyertem – tette hozzá.

– Jézusom – nevettem fel hangosan.

A nőm kurvára aranyos volt.