3.-4. Fejezet

 

Harmadik fejezet

 

Malinda

 

Fordította: Sweety

 

Egy meleg, napsütéses napon a motoros telep előtt állni nem volt a kedvenc elfoglaltságom. Sőt itt lenni, a száz legkedvesebb dolog között sem szerepelt. Mégis itt voltunk, és nekem csak annyit kellett tennem, hogy besétálok oda a gyerekeimmel, és úgy teszek, mintha minden rendben lenne.

Ehelyett majdnem összepisiltem magam.

Vagy inkább elhánytam.

Azonban tudtam, hogy meg tudom csinálni. Sokszor színészkedtem, úgy tettem, mintha minden rendben lenne. És az emberek, akik alig ismertek, könnyen bevették a színjátékot.

Mégis, valami azt súgta nekem, hogy ezek az emberek, a motorosok asszonyai képesek lesznek átlátni a színjátékomon, és segíteni akarnak majd a színlelésem mögött rejlő problémákon.

Egy újabb ok, ami miatt össze akartam pisilni magam.

– Anya – nyafogott Josh. – Nem tudnánk végre túlesni ezen? Épp egy fantasztikus játékot játszottam Dave-vel az Xboxon, és vissza akarok menni hozzá.

Összevontam a szemöldökömet, és lenéztem a fiamra.

– Hogy játszottatok ezzel a játékkal, amikor Dave nem is volt nálunk?

Nary felhorkant. – Jézusom, anya, hogy lehetsz ilyen hülye?

A lányomra sandítva figyelmeztettem. – Ha még egyszer így beszélsz velem, Nary, szobafogságot kapsz.

Josh megfogta a csuklómat, és elmagyarázta. – Ez vezeték nélküli. A neten keresztül csatlakozhatunk a játékokhoz.

– Ó – mondtam, és visszanéztem a telep felé.

Nem olyan volt, mint amilyennek egy telepet elképzeltem. Nagy volt, bizonyos értelemben ijesztő, de tiszta, és biztonságosnak tűnt. Oldalt egy szerelőműhely működött.

Miért nem tudtam mégis megtenni az utolsó lépést, és belépni?

Mert még mindig meg voltam rémülve. Ezért jött a pisilés és a hányás gondolata.

Tank motoros volt, és óvott a többi motorostól. Durvák, hangosak és brutálisak. Megkérdeztem tőle, miért csatlakozott. A magyarázata az volt, hogy azért, mert úgy érezte, így van egy családja, ami gyerekként nem volt neki.

Motoros létére, kezdetben nem volt olyan, mint amilyennek a motorosokat leírta; egészen addig, amíg nem került ebbe a klubba.

Egy másik ok, amiért féltem belépni.

Aggódtam, hogy megtudok valamit, és ki akarok nyírni minden anyaszomorítót, aki véget vetett egy addig boldog házasságnak, és földi pokollá változtatta azt.

Bár azt nem tudtam megérteni, hogy ez a motoros klub, amelyik a férjemet azzá a gonosz emberré tette, aki lett, hogyan engedhetett közel magához olyanokat, mint Julian?

Érdekes volt találkozni Zarával, Deannával, Clary-vel és Ivy-val. Megpróbáltak rávenni, hogy közeledjek feléjük, de attól, hogy az embereik távolról figyeltek, borsódzott a hátam. Úgy gondoltam ez valami hülye trükk, ezért nem akartam megbízni bennük. Elég kedvesnek tűntek... Deanna, felőle azért nem voltam túl biztos; a mocskos szája kevéssé volt kívánatos a gyerekeim előtt. Még, ha én ugyanúgy káromkodtam is az orrom alatt vagy a fejemben.

Így aztán amikor Julian felsétált, a helyzet még érdekesebbé vált. Megnevettette Josh-t és Nary-t, még ezen a nyomorúságos napon is, és ezért hálás voltam. Az első másodperctől kezdve, hogy a körünkben volt, jól éreztem magam mellette, miközben badarságokat beszélt. Aztán elmondta, hogy ő is a motoros banda tagja. Enyhén szólva is megdöbbentem.

Az a kérdés játszott le bennem, hogy vajon elég lesz-e Julian vigasztaló menedéke ahhoz, hogy besétáljak egy motoros telepre, amikor megesküdtem, hogy ezt soha nem fogom megtenni?

Nem, nem elég.

Nem tehettem meg. Ha ez csirkévé is tett engem, hát legyen.

– Ööö... azt hiszem, indulnunk kéne – kezdtem mondani, amikor valaki hátulról odaszólt: – Szia. – Megfordultam, ahogy Josh és Nary is, és azt láttuk, hogy egy jóképű, huszonegy-két év körüli férfi sétált át az úton.

– Szia – válaszoltam óvatosan.

Megállt mellettünk, és elmosolyodott. – Te vagy Malinda?

Meglepetten tágult ki a szemem. – Igen. – Ő egy látnok?

– Mattie vagyok. A párom mondta, hogy ma jöttök. Ő már bent van.

Ó. – Ő? – kérdeztem.

– Igen – vigyorgott. – Julian, úgy tudom, tegnap találkoztál vele.

Ekkor elmosolyodtam. – Igen, ő, hát, meghívott minket ma ide.

– Remek, akkor mit csináltok itt kint? – kérdezte, egyik lábáról a másikra állva.

– Én... ah, én...

– Ők egy jó csapat, Malinda.

Tanulmányoztam őt. Komolyan beszélt. Hinni akartam neki. Hittem is. De még mindig óvatos maradtam, amellett, hogy belül kibaszottul ki voltam borulva.

– Sziasztok. – Mattie megemelte az állát Nary és Josh felé.

– Bocsánat, ők itt Nary és Josh – mondtam.

– Örülök, hogy találkoztunk. Beszélhetnék gyorsan az édesanyátokkal? – kérdezte Mattie. Mindkét gyerek rám nézett. Aprót bólintottam, és ők odébb léptek. Megforgattam a szemem, amikor mindketten elővették a telefonjukat, és játszani kezdtek rajta.

– Malinda. – Visszanéztem Mattie-re. – Őszintén szólva nem tudhatom, hogy érzed magad, de a szavamat adom, hogy nem esik bántódásod, és a családodnak sem, a bent lévő emberektől – mutatott a telep felé.

– A nővérem az elnökhöz ment feleségül. Okos nő. Nem kockáztatná a saját gyerekei életét. Ha nem érzed magad biztonságban, bármikor gyere értem vagy Julian-ért. Bármelyik nő számíthat ránk. – Elmosolyodott. – De azt mondhatom, hogy a férfiak odabent jó fiúk. Nem foglalkoznak rossz dolgokkal. – Vett egy nagy levegőt, és végigszántott kezével a haján. A szemembe nézett, a mélyén aggodalom látszott.

Halk hangon folytatta. – Őszinte részvétem a veszteséged miatt, de tudom, hogy bármiben is volt benne a férjed, annak semmi köze ehhez a klubhoz. Talon szigorúan és tisztán vezeti a klubot. Ha nem így tenne, elveszítené a feleségét, a testvérei feleségeit és a családját is. Ezt nem akarja. – Kinyúlt, és megfogta a kezemet. – Ott biztonságban leszel. A gyermekek biztonságban lesznek. Tudom, hogy nehéz ezt megérteni, de Julian azt mondta a tegnapi tekintetedből látta, hogy nem bízol a motorosokban, pedig a férjed is az volt. De azok a férfiak ott mások, mint a férjed. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, drágám.

Bólintottam. Annyira sok volt, amit fel kellett fognom. Ő tényleg hitte, hogy ők a jó fiúk. Feltételeztem, hogy csak egy mód van rá, hogy ezt én magam derítsem ki. Be kell mennem az oroszlán barlangjába, és a saját szememmel kell látnom.

– Ő... a férjem, megváltozott... jó ember volt, amíg nem csatlakozott ehhez a klubhoz – magyaráztam.

Mattie megdöbbent. – Ennek semmi értelme számomra. Két éve ismerem ezeket az embereket Malinda, és tudom, hogy tisztességes emberek, akik bármit megtennének azokért, akikkel törődnek. Az életüket is feláldoznák értük. Néhányan már meg is tették. Szerencsére túlélték. Úgyhogy sajnálom, de nem hiszem, hogy ez a klub lenne az oka annak, hogy a férjed megváltozott.

Hűha. Csodálatosan hangzott. Úgy tűnt, hogy jó csapat, akiket érdemes megismerni. A gyomrom összeszorult. Küzdöttem ellene, és azt kívántam, bárcsak Tank megmutatta volna ezt nekünk, amikor csatlakozott. De nem tette. Az életének ezt a részét külön kezelte, és nem értettem, miért.

– Oké – suttogtam. – Van egy olyan érzésem, hogy megbízhatok benned és Julianban, de ha bármi olyat látok, ami nem tetszik nekem vagy a gyerekeimnek, akkor elmegyek, és sajnálom, de utána nem szeretnék senkivel kapcsolatba kerülni, akinek bármi köze van ehhez a klubhoz.

– Ezt meg tudom érteni – vigyorgott.

Hitt benne. Láttam rajta. Csak abban nem voltam biztos, hogy én elhiszem-e. De hamarosan kiderül.

Narynek és Joshnak szólva Mattievel együtt a telep felé indultam, és vettem egy mély levegőt.

 

 

 

Stoke

 

Egy napsütéses délutánon a telep hátsó részében üldögélni és szórakozni nem volt ellenemre. Szívás, hogy elvesztettünk egy testvért, de ami még rosszabb, az az, amit a megbeszélésen megtudtunk. Tank valami nagy szarságba keveredett, és Talon, nem, nem csak ő, mi mind kibaszottul ki voltunk akadva, hogy a testvériségünk egy tagja kokainnal kereskedik a hátunk mögött. A klubunk nem tűrte ezt a szart. Tiszta és biztonságos volt. De ő bevállalta, hogy egy gyanús köcsög lesz, és istenverte kokainnal kereskedik néhány rohadt szemétládával, és ez volt, ami miatt lelőtték.

Talon testvérei utánajárnak, hogy mit lehet még kideríteni. Hogy van-e még valaki, akivel Tank összejátszott, és ha igen, akkor ez a szarság visszaüt-e ránk, a klubra? Bassza meg, nem csak ránk, de Tank feleségére és gyerekeire is. Ha az embernek aki megölte nem tetszett a bebukott üzlet, akkor a Tankhoz közelállók is bajba kerülhettek.

Talon azonnal védelmet rendelt el Malinda és a gyerekei részére, miután rájött Tank üzleteire. Mindannyian tudtuk, hogy pokolian nehéz lesz, mert a lány már jelezte, hogy nem bízik bennünk.

De muszáj volt alkut kötnie, ha biztonságban akart maradni.

Kinyílt a hátsó ajtó, és én elfordultam a Killerrel és Dodge-al folytatott beszélgetéstől, hogy lássam Mattie-t, amint belép rajta. Éppen vissza akartam fordulni, de a Mattie után besétáló személy, teljesen lekötötte a figyelmemet. Bár éreztem, hogy mások is jönnek még utána, a szemem továbbra is az idomaira tapadt, amelyek ringatóztak, ahogy sétált. Mattie a női csoporthoz vezette, az udvar sarkában álló nagy árnyas tölgyfa alá, amely megvédte a kis szörnyetegeket a perzselő naptól.

Jézusom, elképesztően nézett ki, pedig csak farmer és póló volt rajta. De az a farmer szépen körülölelte a fenekét, a póló pedig szorosan simult a több, mint tenyérnyi mellére.

Mellek, amelyek közé szívesen becsúsztattam volna a farkamat.

– Miért nem mész oda? – kérdezte Killer.

Visszafordultam a testvéremhez, és elvigyorodtam. Belekortyoltam a sörömbe, és megráztam a fejem. – Nem az esetem.

Dodge felhorkant. – Mondd ezt a szemednek és a nyelvednek, amik úgy tűnik, azóta kilógnak a fejedből, mióta belépett.

– Baszódj meg – sziszegtem. Mindketten nevettek, aztán mindannyian visszafordultunk, hogy nézzük a műsort. Julian állt fel elsőként. Megölelte Malindát, én pedig szitkozódtam az orrom alatt. A bemutatkozás körbejárta a csoportot, pedig már előző nap is találkozott velük. A szemeim a szájára tapadtak, ahogy beszélt, és bemutatta a gyerekeit. Vadmacska mondott valamit, és Josie-ra mutatott, aki Codival és Mayával beszélgetett mellette. Vadmacska szülei általában ott szoktak lenni, de valami más elfoglaltságuk volt, ezért kitették Josie-t, hogy a nővérével és a családjával tölthesse az időt. Malinda gyerekei hamarosan Josie felé sandítottak.

Malinda helyet foglalt a kertben Ivy mellett. Killer megveregette a vállamat.

– Odamegyek, jössz?

– Persze – mondtam, nem igazán figyelve. Dodge kuncogott, és elsétált a grillező helyhez, ahol Talon és Blue voltak.

Ahogy odafelé tartottunk, Malinda megérezte, hogy jövünk. Megfordult, ránk nézett, és megmerevedett. Mattie, aki a másik oldalán ült, megérintette a karját. A lány ránézett, és bólintott.

– Ó, ó, ó – kezdte Ivy, én pedig megtorpantam – Malinda, szeretném, ha megismernéd az emberemet, Foxot. Bár itt mindenki csak Killernek hívja. Ez egy olyan dolog, amit a motoros srácok művelnek egymással, ez az egész becenév dolog, aztán amikor egy nő csatlakozik a csoporthoz, ők is kapnak egy nevet. Én is kaptam, én vagyok a fecsegő. Valószínűleg már tudod, miért. Sokat beszélek. Általában akkor, amikor ideges vagyok... vagy amikor mindenki olyan csendes, mint most, de hát könnyű mindenkinek elhallgatni, amikor én a közelben vagyok. Valójában valószínűleg mindenki helyett eleget tudnék beszélni. Mindegy, ahogy mondtam, én vagyok Fecsegő, Zarát Vadmacskának hívják, Deannával pedig tegnap találkoztál. Nemsokára ő is itt lesz. Őt Mocskosszájnak hívják. Fogadok, hogy kitaláljátok, miért; néha csúnyábban káromkodik, mint a fiúk. Ó, Istenem -tágra nyílt a szeme. – Most jöttem rá, hogy még nincs neved, Clary. Ezen még gondolkodnunk kell.

– Te nő – sóhajtottam.

– Stoke, te jó ég, bocsánat. Malinda, ő itt Stoke. – Közelebb hajolt Malindához, és azt suttogta: – Az igazi neve Declan. Szerintem ez egy király név. Szerinted is? De nem olyan durva, mint Foxé. – mosolygott. Malinda csak bólintott. Megdöbbentnek tűnt, ahogy mindannyian, amikor először találkoztunk és igazán beszélgettünk Ivyval. Senki sem értette, hogyan tudott ilyen rövid idő alatt ennyi szó kijönni az édes szájából.

Malinda Foxról rám nézett. Fox megemelte az állát. Én pedig a cél felé menve széles mosolyt küldtem neki. Összehúzta a szemöldökét.

Zara kérdése elvonta Malinda figyelmét, ezért felé fordult.

– Malinda, hogy bírod? – Egy apró, aggódó mosolyt küldött Malindának, miközben a térdén ugráltatta a vonagló Rubyt. Ránéztem, és láttam, hogy Drake a szőnyegen ül, ahol a székek körülvették, és valami egyszerűnek és unalmasnak tűnő dolgot rágcsált.

Leültem vele szemben, miközben Killer elment és megállt a nője széke mögött. Lehajolt, és valamit Ivy fülébe súgott, amitől a lány elpirult. Basszus, mázlista volt a fickó. Ivy csodálatos, olyan boldog és gondtalan, ugyanakkor kibaszottul hűséges volt. Tökéletes a testvéremnek, aki több szempontból is a testvérem volt. Sosem gondoltam volna, hogy Killer kiássa magát az őt körülvevő sötétségből. De megtette, és ez Ivynek köszönhető. Már csak ezért is örökké hálás leszek ennek a nőnek.

– Én... ööö, jól vagyok. – Az alsó ajkába harapott, jelezve, hogy nem akar erről beszélni, és nem hibáztathattam érte. Olyan emberek vették körül, akiket nem ismert.

– Hány évesek a szörnyeid, Lindy? – Mindannyian Julianre néztünk. Lecsúszott a helyéről, hogy leüljön a szőnyegre Drake mellé. Drake vigyorgott rá, miközben Julian vicces arcot vágott, és valami hangot adott ki a szájából. Nos, legalábbis én kurvára reméltem, hogy az a hang a szájából jött.

– Hozzám beszélsz? – kérdezte Malinda.

– Igen, édesem. Elkeresztellek... amíg a férfiak meg nem ismernek. Lindy, a Malinda rövidítése. – Elmosolyodott, és megcsiklandozta Drake-et, aki vidáman kuncogott.

– Ó. – Megnyalta az ajkát. Érdeklődve figyeltem a nyelvét.

– Nary tizenhat éves, Josh pedig tizennégy.

– Akkor tehát mindketten középiskolások. Biztos nehéz lehet. – Zara kedvesen elmosolyodott.

Malinda bólintott. – Mindketten szeretik feszegetni a határokat.

– Josie, a fogadott húgom, az év végén érettségizik. Még csak két éve van velünk, de hosszabbnak tűnik. Úgy fest, túl gyorsan felnőnek.

Malinda szomorúan elmosolyodott. – Igen, így van. – Nem szerettem látni ezt a szomorú mosolyt a gyönyörű arcán. Hála a fasznak, nem sokáig volt ott.

A hátsó ajtó kinyílt, és belépett Mocskosszáj, aki azt kiáltotta: – Felcsináltak. – Griz jött mögötte, büszkén mosolyogva, karjában Swant tartva. A lány lekéreckedett az apja szorításából, és amint a lába a földön volt, elindult Maya felé. Griz Mocskosszáj mögé lépve az egyik kezével átölelte és a mellkasához szorította a nőt, miközben a fülébe súgottvalamit. Mocskosszáj felnevetett. – Bocsánat, az emberem, aki nagy, erős és hatalmas, felcsinált.

Ekkor a nők megőrültek. Néhányan visítottak, főleg Julian, de mindenki odament, hogy gratuláljon a boldog párnak. Egészen addig, amíg Vadmacska vissza nem jött, és megpróbálta az ölembe rakni a vergődő Rubyt. Felemeltem a kezem, és felkiáltottam.

– Hé, te nő, mi a fenét csinálsz? – Tiltakozásom ellenére mégis az ölembe ültette.

– Csak fogd meg, amíg visszajövök, aztán gratulálhatsz nekik. –kuncogott Zara, és gyorsan elindult.

– Várj! – kiáltottam most már pánikszerűen. – Mit csináljak vele? – Killerre néztem. Megvonta a vállát, és elmosolyodott. Tágra nyílt szemekkel, kurvára megrémülve néztem az egyetlen megmaradt személyre, Malindára. Nem foglalkoztam még gyerekekkel.

– Mit csináljak? Francba, segítség, ez mozog! – kiáltottam fel, amikor Ruby megfordult, hogy rám nézzen. – Mire van szüksége? Ételre? Egy italra? A pokolba is, nem tudlak megetetni, kisember. Bennem nincs  tej. – Lassan felemeltem a fejem, és azt sziszegtem: – Jézusom, mi lesz, ha kakilnia kell? Zara? – ugattam utána.

– Szedd össze magad, nagyfiú – jött Vadmacskától.

Ekkor hallottam egy csengő nevetést. Felkaptam a fejem, hogy Malindára meredjek, aki a száját eltakarva nevetett.

– Ez nem vicces, hölgyem. Nézd csak meg! A pokolba is, ez erőlködik. Megteszi, látom rajta. Azért kakil, mert tudja, hogy nem fog tetszeni. Figyelj ide, kicsim, tartsd magadban azt a cuccot. Ne. Kakálj.

Kétségbeesetten, és hitetlenkedve néztem Malindára, aki szét röhögte a szexi seggét. Killer ugyanolyan rossz volt, az én kontómra kuncogott rajtam, ahogy ott állt mellette.

– Testvér, vedd át – nyújtottam felé Rubyt.

– Biztos, hogy nem – felelte Killer nevetve.

– Bassza meg, bassza meg, bassza meg – kántáltam. – A másik is engem néz. Ne, ne, maradj ott, kisöreg.

Krisztusom, Drake felém mászott. Gyorsan felálltam a székről, két lépést tettem előre, és Rubyt Malinda ölébe ültettem.

A lány kijózanodott a nevetéstől és Rubynak azt mondta: – Megijesztett téged az a gonosz ember? – Megint felnevetett, és hozzátette – Szerintem te még jobban megijesztetted őt.

Visszaültem és hátradőltem a székemben, majd bólintottam. Ezzel teljesen egyetértettem. A gyerekek ijesztőek tudnak lenni. A szemem smaragdzöld szempárral találkozott, amikor Malinda rám nézett.

– Annyira azért nem ijesztők.

Elmosolyodott. – Talán tetszene neki, ha nem hívnád többé ennek. Mi a neve?

– Ruby – mondtam.

– Gyönyörű kislány vagy, Ruby – gügyögött le rá.

– Nem tudod, hogy miről beszélsz! – hallottuk a kiabálást.

Mindenki megfordult, és Codyt láttuk Malinda fiának, Joshnak az arcában.

– Jaj, ne! – nyögte Malinda. Felállt a helyéről, Rubyval a csípőjén. Odarohant a fiához, Killerrel és velem a sarkában.

– Nyilvánvaló, hogy nem ő az igazi anyukád. Lépj túl rajta! – üvöltött vissza Josh Cody arcába.

– Josh – kapkodta el a levegőt Malinda.

– Cody? – szólalt meg Zara, ahogy Malinda mellé lépett. Malinda gyorsan átadta Rubyt Vadmacskának, miközben Zara odaszólt Mattie-nek, hogy menjen Drake-ért. Hátrébb álltam egy kicsit, hogy lássam, hogyan fog alakulni a dolog.

– Fogd be a pofád. Ő az anyám, és csak azért, mert dühös vagy, amiért meghalt a hülye apád, még nem jelenti azt, hogy szarságokat mondhatsz nekem – kiabált Cody.

– Cody Marcus – csattant fel Zara.

– Mi van? – morogta Cody. Megpróbálta visszafogni magát és a Vadmacska felé irányuló hangnemet, és hátralépett Joshtól. – Azt mondta, hogy nem te vagy az anyám. – Cody Joshra meredt.

– Josh, miért mondasz ilyet? – kérdezte Malinda.

Josh hátra nézett, megvonta a vállát, majd azt mondta: – A suliban mindenki tudja, hogy az igazi anyja nem akarta őt.

Egy iskolába jártak. Érdekes. Talán még egy osztályba is. Körülbelül egykorúnak tűntek.

Cody ugrott egyet Josh felé. Talon egy szempillantás alatt ott volt, és megragadta a fiát. Malinda leroskadt vállakkal tarkón vágta a fiát.

– Azonnal kérj bocsánatot!

– Anya – nyafogott Josh.

– Most – csattant fel, és bassza meg, ha ez nem izgatott fel.

– Bocsánat. -motyogta.

– És én is nagyon sajnálom – mondta Malinda. – Azt hiszem jobb, ha indulunk. – Megragadta a fia karját, és elindult a hátsó ajtó felé. A lánya csendben követte.

– Lindy – szólt Julian – nem kell menned.

– Nem, de muszáj – jelentette ki, és rám nézett, majd vissza Julianra.

Mi volt ez?

– Kikísérlek – ajánlotta fel Mattie.

Én? Én csak álltam ott, mint egy kibaszott epekedő idióta.

Tényleg szükségem volt egy kis szexre.

Miután a lány kilépett az ajtón, Talon a fiához fordult.

– Kibaszott büszke vagyok, hogy ki akartál állni magadért, de ne hagyd, hogy az ilyen baromságok eluralkodjanak rajtad. Mostanában elég sok szarságon megy keresztül, és próbálja megtalálni a módját, hogy kiadja magából.

– Tudom, apa – sóhajtott fel Cody.

– Édesem – nézett Zara a férjére. – Vigyázz a szádra!

Talon ajkai megrándultak. Zara nem törődve vele, Codyhoz fordult.

– Te is, fiatalember. Most pedig adjunk neked enni. Pont, mint az apád, talán, ha egy jó adag ennivalóval lecsillapítom a benned lévő vadállatot, akkor nem kiabáltál volna. – Tett egy lépést Cody felé, és kezébe fogta az arcát. – Nem számít, mit mondanak mások, én vagyok az anyukád. – Ezzel arcon csókolta. Cody elpirult, és zavartan kibújt a nő öleléséből.

– Tudom – mondta egy szemforgatással.

– Együnk, baszd meg – szólt Talon.

– Talon – figyelmeztette Zara.

Család. Túl sok szarral jár. A testvérekkel a klubban még csak elbírnék, de a kölykökkel már nem. Ez olyasmi, amit soha nem akartam.

A hátsó ajtó kinyílt, és én odafordultam... mindenható Krisztus, reménykedtem benne, hogy Malinda jött vissza... még a gyerekeivel együtt is.

Mi. A. Fasz.

Most mondtam ellent saját magamnak.

Ehelyett Helen volt az, Ivy régi legjobb barátnője és az én ex-szerűségem.

Határozottan itt volt az ideje, hogy eltűnjek innen a picsába!

 

 

Negyedik fejezet

 

Malinda

 

Fordította: Sweety

 

–   Mi a csuda késztetett erre, Josh? –   kérdeztem hazafelé menet. Mattie kikísért minket. Elkérte a telefonomat, és mivel még sokkban voltam amiatt, amit Josh tett, gondolkodás nélkül odaadtam neki. Babrált vele, közölte, hogy az összes elérhetőségét beleírta, mondván, ha valaha is szükségem lesz rá, hívjam fel. Halkan megköszöntem, nem gondoltam, hogy az emberek ennyire kedvesek lehetnek anélkül, hogy igazán ismernének. Meglepett, hogy ennél is többet akart nekem nyújtani.

–   Nem tudom –   mondta Josh halkan a hátsó ülésről.

–   Egy faszság –   ajánlotta fel Nary.

Elfordítottam a fejem, hogy ránézzek. –   Nary –   figyelmeztettem, és vettem egy mély lélegzetet. –   Josh, drágám. Biztos tudod, hogy miért mondtad ezt. Kérlek, mondd el!

A visszapillantó tükörbe elkaptam a szemforgatását, de az arckifejezése azt mondta nekem, hogy tudja, és nemcsak dühös, de feldúlt is volt.

–   Talán mert azzal dicsekedett, hogy milyen jó élete van otthon. Talán azért, mert csak tegnap temettük el apát, és ő arról beszélt, mennyire jó neki, mikor nekem meg olyan apám volt, aki leszarta, hogy mi van velünk. Olyan apám, aki semmi mást nem mutatott felénk, csak hogy feleslegesek vagyunk. Azt akartam, hogy neki is úgy fájjon, mint nekem. Most boldog vagy? –   kiabálta.

Ó, Istenem!

Vérzett a szívem gyermekemért.

Könnyek töltötték meg a szemem, de elfojtottam őket. Erősnek kellett lennem, nemcsak Josh-ért, de Nary-ért is.

–   Drágám –   mondtam. –   Sajnálom. Nem kellett volna ma oda mennünk. De Josh, kérlek, tudd, és hidd el nekem, apád szeretett téged. Talán nem mutatta ki, de szeretett. Csak éppen rossz időszakon ment keresztül.

–   Rohadt tizennégy évig? Anya... ne. Ne állj ki mellette. Nary és én is láttuk, milyen volt. Nem szeretett minket, és téged sem.

–   Kicsim, de igen. Tényleg szeretett mindkettőtöket.

Josh felhorkant. –   Igen, persze, anya.

A szentségit! El kellett volna hagynom. A gyerekeink érdekében el kellett volna hagynom. Talán akkor jobb apa lett volna. Sóhajtottam. Nem lett volna, de legalább jobban megvédhettem volna a gyerekeimet.

Elbuktam.

Kudarcot vallottam anyaként, mert túlságosan féltem.

Ez nem volt tisztességes velük szemben. Ezt látnom kellett volna. Ennek következményét egész hátralévő életemben bánni fogom.

Homlokon akartam csapni magam és az ég felé üvölteni. Labdává akartam gömbölyödni és ordítani, hogy a világ nem igazságos. A gyerekeim nem érdemelték meg, amit most éreztek, és ez az én hibám volt.

Ahogy beálltunk a kocsifelhajtóra, megfordultam az ülésben, és elkaptam Nary és Josh tekintetét.

–   Sajnálom. Nagyon sajnálom, hogy mindketten így éreztek, de legfőképpen azt sajnálom, hogy nem védtelek meg benneteket ettől. Csak annyit mondhatok, hogy remélem, a szeretetem elég, hogy összetartsa a családot. Mert én tényleg teljes szívemből szeretlek mindkettőtöket. Bármit is tesztek mindig szeretni foglak benneteket, és remélem, hogy érzitek ezt, és tudjátok, hogy bármikor fordulhattok hozzám, amikor csak szükségetek van rá. Hogy bármiről beszélhettek velem, és én mindent megteszek, hogy támogassalak titeket, ahogy csak tudlak.

Nary szeme megenyhült, amit már régen nem láttam, és Josh is szégyenlősen rám mosolygott –   ez is olyasmi volt, ami ritkán történt, és ezt mind már korábban észre kellett volna vennem.

–   Tudjuk, anya –   mondta Nary. –   Én is szeretlek.

Az alsó ajkam megremegett. Ez az én gyönyörű lányom.

–   Igen, én is. Hát... én is szeretlek, és sajnálom a mai napot.

Jaj, drágám. És ez az én drága kisfiam.

Letöröltem a kicsordult könnyeket, és ragyogóan elmosolyodtam.

–   Köszönöm mindkettőtöknek. –   Összecsaptam a kezeimet, és bejelentettem. –   Nos, azt hiszem, ez az este egy jó adag vígjátékot és pizzát kíván. Mit gondoltok?

–   Jól hangzik –   mondta Nary. –   Megyek és felhívom Mitchet. Megmondom neki, hogy nem megyek át. –   Hálát adtam a magasságos Istennek, hogy Mitch meleg, különben sosem engedtem volna a tizenhat éves lányomat egy tizennyolc éves fiú közelébe.

–   Az király lenne, anya, de mindenképpen igazi férfias pizzát vegyél, csupa hússal.

Naryvel felnevettünk.

****

 

Miután két nagy pizzát faltunk fel, és megnéztük a Kamuzsrukat–  , kopogtattak a bejárati ajtón. A set-top box órájára néztem. Este hét órát mutatott. Ki jöhet ilyenkor? A gyerekek épp akkor mentek ki a konyhába, hogy csokis fagyit készítsenek, így felálltam a kanapéról, hogy kinyissam az ajtót.

Ahogy kinyitottam, próbáltam is ugyanolyan gyorsan becsukni.

De már túl késő volt.

Egy fekete cipő került a résbe, és egy súly támaszkodott az ajtónak, visszanyomva azt felém. Néhány lépést hátráltam, és ekkor Oscar, Terry fivére állt ott, és dühösnek tűnt.

–   M–  mit keresel itt? –   Dadogtam, miközben azért imádkoztam, hogy a gyerekek egy hang nélkül a konyhában maradjanak.

–   Mondd meg, hol van –   sziszegte. Még egy lépést tett befelé, és becsapta az ajtót.

–   N–  nem tudom, miről beszélsz –   mondtam neki, és bementem a nappaliba, hogy háttal legyen a konyhának.

–   Azt hiszem, tudod. Csak meg akarod tartani az egészet. A fivérem mondta, hogy egy ostoba, önző ribanc vagy, de én azt hiszem, egy ilyen csinos kis nő nem lehet ilyen.

Ó, Istenem.

Mibe keveredett Terry Oscarral?

Nem tudtam, miről beszél... mit akar. Úgy nézett ki, mintha munkából jönne. Öltönyben volt, olyanban, amilyet minden nap viselt az autókereskedésében.

–   Kérlek, ha elmondod, mit akarsz, megszerzem –   mondtam, és még egy lépést hátráltam, amíg a testem a tévé melletti falnak nem ütközött.

Egyenesen hozzám lépett, miközben a szívem őrjöngött, és a nyakamra tette a kezét.

–   Hol van a táska, Malinda?

–   Milyen táska? Nem tudom, miről beszélsz.

–   Milyen szép kis nyakad van. –   Miközben beszélt, nyomást gyakorolt a torkomra. –   Igen, nagyon szép nyakad van, nem szeretném, ha eltörne, Malinda.

A szemem tágra nyílt, és miközben közelebb hajolt, hogy megszagoljon, valami megmozdult a konyha közelében, és megragadta a figyelmemet. Odanéztem, és megláttam Naryt egy telefonnal. Próbáltam megrázni a fejem, de ő csak visszarázta az övét. Azt mormoltam: –   Menj. –   Ismét megrázta a fejét, miközben könnyek csorogtak az arcán.

Oscar úgy mozdította a fejét, hogy az ajka a fülemhez érjen, és úgy suttogta, –   Akarom azt a táskát, Malinda, és ha nem kapom meg, akkor a nyakad bánja. Ha ettől nem ijedsz meg eléggé, akkor a gyerekeidet is elkapom.

–   Nem –   kiáltottam. Senki sem fenyegethette a gyerekeimet. Visszahúztam az öklömet, és a kis távolságban, amit a testünk között hagyott, gyomorszájon vágtam.

–   Hagyd őket békén! –   ordítottam.

–   Bassza meg –   üvöltötte, és visszakézből olyan erősen ütött meg, hogy a testem oldalra dőlve a tévészekrénynek csapódott, és összeestem előtte a földön.

–   E–  el kell tűnnöd –   mondta Nary a nappaliba lépve –   Hívtam pár embert. Már úton vannak. Hívtam a rendőrséget, ők is mindjárt itt lesznek.

–   Nary, ne –   kiáltottam.

Oscar elindult felé. Megnyikkant, de én megragadtam a bokáját és felbuktattam. Amikor már a földön volt, gyorsan felálltam. A lányom felé rohantam, azon tűnődve, merre lehet Josh, de nem voltam elég gyors. Megragadta a csuklómat, és közel húzott magához. A hátam a mellkasának ütközött, a keze a torkomra fonódott.

–   Anya –   kiáltotta Nary, mielőtt a bejárati ajtót betörték, és öt férfi rohant be rajta, Oscarra és rám szegezett fegyverekkel.

Visszafojtottam a zokogást, mielőtt elszabadult volna.

Ismertem azokat az embereket.

Aznap délután találkoztam velük.

–   Menj a picsába a közeléből, és nem bántunk –   parancsolta Talon, Zara embere.

–   Nem! –   ordított Oscar.   – Maradjatok, ahol vagytok, és nem ölöm meg. –   Erősebben szorította a nyakam, amitől nem kaptam levegőt. Megfogtam a csuklóját, és megpróbáltam elhúzni, de nem bírtam.

–   Tudod, hogy kik vagyunk, te rohadék? –   morgott Griz.

–   Nem, és leszarom. Egy dologért jöttem ide, és meg kell azt szereznem.

–   Talon? –   kérdezte Stoke.

Stoke... Declan Stoke. Az egyetlen ember, akiről azt kívántam, bárcsak ne lenne itt. Megvadította a szívem, és megborzongatta a testem. Acélszínű szemeivel és sötétbarna hajával veszélyesebb volt, mint a helyzet, amibe kerültem.

–   Még nem –   válaszolta Talon.

–   Elmész innen anélkül, amit keresel, vagy pokolian megfizetsz –   mondta Killer.

–   Nem tudja, mit akar –   mondta Nary.

–   Kislány, tűnj innen –   parancsolta Stoke egy dühös pillantással.

–   Nem tudja –   könyörgött Nary. –   Anya nem adhatja meg neki, amiről nem tud –   kiabálta.

–   Úgy hallom, jönnek a zsaruk –   mondta Blue.

A keze ismét megfeszült. Pánikba esett, és közben még nagyobb nyomást gyakorolt a nyakamra. Küzdöttem. Vonaglottam, de nem engedett el. A feszültség egyre nőtt az arcomon, ahogy küszködtem a lélegzetvételért.

–   Stoke –   ugatott Talon.

Figyeltem, ahogy Stoke visszanézett a lányomra, és azt parancsolta: –   Nary, tűnj el innen, most azonnal.

–   De...

–   Most, Nary! –   kiabálta, majd lehalkította a hangját. –   Hamarosan kihozzuk anyukádat is. Menj az öcséddel a szomszédba.

Édesnek tartottam volna, hogy a lányom érzéseivel törődik... ha közben nem fojtogattak volna.

Még egy utolsó pillantást vetett rám, biccentett Stoke-nak, és elhagyta a szobát.

Amikor Stoke visszafordult, a szemei vadak voltak.

–   Itt az utolsó esélyed, hogy elengedd –   vicsorgott gonoszul.

–   Nem lőhetsz le. El fogod találni.

Ekkor Stoke elvigyorodott. –   Te nem ismersz engem. –   És ezzel elsütötte a fegyverét. Oscar teste hátrarándult. A keze leesett a nyakamról, én pedig előre bukdácsoltam Killer karjaiba.

–   Megvagy –   mondta.

–   Te meglőttél –   hallottam, Oscar meglepődött hangját. A következő másodpercben üvegcsörömpölés hallatszott, és Talon kiáltását,–   Utána!

Nehéz léptek dübörögtek körülöttem, ahogy Killer oda segített a kanapéhoz. Leültetett, és megállt előttem, miközben küszködtem a levegő vétellel, ami visszaáramlott a testembe. A kanapé benyomódott, ahogy valaki mellém ült. A szemem sarkából Talont láttam ott. Megfogta az állam, és óvatosan elfordította a fejemet. A másik kezével végig simított az arcomon, ahol Oscar megütött.

–   Főnök. –  Hallottam morgást.

–   Nyugi, Stoke, csak ellenőrzöm.

–   A zsaruk közel vannak –   jelentette Killer.

–   Malinda –   mondta Talon. Mikor találkoztam a tekintetével, hozzátette –   Ne beszélj, oké? Attól csak fájni fog. Majd mi beszélünk. –   Átnézett a vállam felett, és azt mondta: –   Mondd, az Vi egyik fegyvere?

–   Az –   felelte Stoke. Tudtam, hogy Stoke az, mert valamiért, a mély hangja beleivódott az agyamba.

Talon elengedett és felállt. –   Töröld le az ujjlenyomatokat. Felhívom Vi-t, és elmondom neki, mi folyik itt –   mondta, és kisétált a konyhába.

Valaki besétált a bejárati ajtón, de nem volt energiám megnézni, vagy törődni vele... amíg meg nem hallottam, hogy valakit a falhoz csapnak. A fejem odapördült, mire összerezzentem a fájdalomtól. Stoke egy nagydarab, Stoke félelmetes termeténél csak kicsivel nagyobb férfit szorított a falhoz, közvetlenül a bejárati ajtó mellett, egyik karját a fickó mellkasához szorítva.

Stoke az arcába ugatta. –   Hol a picsában voltál, Pipe?

–   Én–  én, szállj le rólam a picsába –   csattant fel a nagydarab fickó.

–   Azt kérdeztem, hol a faszban voltál?

–   Mi történt itt? –   kérdezte bambán.

Láttam, ahogy Stoke teste mozdulatlanná dermedt, azután morgott.

–   Neked kellett volna szemmel tartanod. Vigyázni rá, te köcsög! Mégis kaptunk egy hívást a rémült lányától, hogy egy férfi van a házban, aki fenyegeti az anyját, és amikor ideértünk, testvér –   köpte ki –   az a férfi Malinda nyaka köré fonta az ujjait, és fojtogatta. Szóval még egyszer, utoljára megkérdezem. Hol. A picsába. Voltál. Te?

–   Szarnom kellett.

Stoke láthatóan döbbenten húzódott hátra. –   Szarnod kellett. Te...

–   Testvér –   szólt figyelmeztetően Killer.

–   Ha el kell menned, tudod, mi a teendő. Hívsz valakit. Te hülye fasz. –   Stoke előre lökte, majd elhúzódott, és hátat fordított Pipe-nek.

–   Főnök –   mondta Pipe, és a konyha felé nézett.

Talon az ajtóban állt, arcán undorral. –   Tűnj a picsába a szemem elől, mielőtt a zsaruk ideérnek. Veled majd később számolunk. Kurvára imádkozz, hogy ne Stoke legyen az, aki megteszi.

–   Bassza meg –   sziszegte Pipe, mielőtt kisétált a bejárati ajtón.

–   Vi már úton van –   jelentette be Talon Killernek és Stoke-nak. A tekintete visszatévedt a még mindig nyitott bejárati ajtóra, és bosszús hangon mondta. –   Itt vannak a zsaruk. –   Ezután a konyha ajtókeretének támaszkodott, egyik lábát keresztbe fektette a másikon, a karját pedig összefonta a mellkasán. Killer az ajtóhoz lépett, Stoke pedig leült mellém a kanapéra.

–   Minden rendben lesz. Csak nyugodtan, oké?

A torkom még mindig érzékeny volt, ezért bólintva válaszoltam. Hátradőlt, és a karját a kanapé háttámlájára fektette, amikor két rendőr rontott be a nappaliba, kivont fegyverekkel.

–   Senki se mozduljon –   kiáltotta a fiatalabb, kisebb férfi. Átnézett a válla fölött, és félreállt. Mögötte lépett be az egyik legelképesztőbb férfi, akit valaha láttam.

És azért mondom, hogy az egyik, mert a másik most is feszülten ült mellettem.

–   Riggs, tedd el a pisztolyt, te is, Stanley –   parancsolta durva hálószobai hangon a hatalmas férfi. Éppen az ajtóban állt, és úgy vette szemügyre a szobát, ahogy én őt. Farmert és sötétkék inget viselt, a pisztolytáskája az oldalán volt, és a szűk farmert tartó fekete övén egy nagy cowboy csat volt.

Annyira elfordítottam a fejem, hogy a szemem sarkából Stokera pillanthassak. Állkapcsa összeszorult, szemei összeszűkültek.

Miért, ó, miért éreztem úgy, mintha megcsalnék egy ismeretlen férfit, azzal, hogy egy remek férfipéldányt nézek?

Azt is szerettem volna tudni, hogy mi a fenéért voltam ilyen nyugodt ebben a helyzetben, amibe kerültem?

Meg is halhattam volna.

Oscar készen állt arra, hogy végezzen velem.

És ha megtette volna, bántotta volna a gyerekeimet.

Mindezt valami miatt, amiről semmit sem tudtam.

Könnyek öntötték el a szememet, ahogy ez az egész megcsapott.

Remek, végül csak beütött, mikor nem is egy, hanem két férfi volt előttem, akiket nem akartam, hogy tanúi legyenek az összeomlásomnak.

Zokogás tört fel a torkomból. Megrándultam. Amit először éreztem, hogy Stoke keze megragadja a tarkómat egy gyengéd mozdulattal. Amit következőnek éreztem és láttam, hogy a dögös zsaru kezével a térdén előttem guggolt. Halványan rám mosolygott. A szívem kihagyott egy ütemet.

–   Hé –   mondta melegen – Lan Davis nyomozó vagyok, és mielőtt bármit is kérdeznék, tudnom kell, hogy jól vagy–  e?

Ez kedves volt.

Könnyeimen keresztül láttam, hogy sötétkék szemei megenyhülnek. Némán bólintottam.

–   Jó. –   Bólintott, de elmaradt a mosoly. Hiányzott a tökéletes, kedves mosolya, közben meg túlságosan lefoglalt, hogy a tökéletes, sötét szőke, elegáns haját nézzem.

A zsaruknak nem kéne ennyire jóképűnek lenniük.

Talán ezért is volt ő nyomozó.

–   Most már elhúzhatsz a picsába –   sziszegte Stoke.

Nem tudtam Stoke felé fordítani a fejemet. Stabilan fogta a tarkómat. Egyáltalán nem fájt, és azzal, ahogy a hüvelykujját fel– alá járatta a nyakam oldalán, megnyugtatott. Ugyanakkor azért sem fordultam Stoke felé, mert az volt az érzésem, hogy valami miatt dühös, és az, hogy Stoke dühös, az... ijesztő.

Ehelyett inkább Lanra szegeztem a tekintetem, és láttam, hogy a nyomozó Stoke felé fordul, és vigyorogva mondja: –   Declan, jó látni téged, kuzin.

Stoke felhorkant. –   Igen, kibaszottul jó.

Lan felállt az előttem való guggolásból, és Talonhoz fordult. –   Meg akarod magyarázni, mi történt? Miért kaptak a rendőrök egy telefonhívást Mrs May lányától, hogy a nagybátyja itt van, és bántalmazza az anyját?

–   Pontosan úgy történt, ahogy mondtad –   válaszolta Talon.

Valaki mögöttem, kétségtelenül egy rendőr, gúnyosan felhorkant.

–   Rendben, akkor elmondanád, hogy ti hárman mit kerestek itt? És hová tűnt a tettes? –   Elindult, és körbejárta a nappalit.

–   Azt meg tudom magyarázni. –   Az ajtó felé pillantva egy alacsony, karcsú nőt láttam, aki fekete nadrágot és fehér selyeminget viselt. Mögötte Blue és Griz állt. Nem voltam benne biztos, hogy a nyomozó észrevette–  e, de én láttam, ahogy Griz a fejét rázta Talon felé.

A gyomrom összeszorult.

Megszökött.

Oscar még mindig odakint volt valahol.

Bassza meg!

A tekintetem Lanra siklott, aki felhorkant, majd káromkodott az orra alatt. –   Violet, örülök, hogy itt látlak. Hallottam, hogy tárt karokkal fogadtad vissza a bátyádat. És azt is hallottam, hogy férjhez fogsz menni Travishez, a melbourne-i prostituáltak legfőbb stricijéhez.

Ó. Jaj. Istenem.

Elmozdultam a kanapén, hogy figyeljem Violet válaszát, és örültem, amikor láttam, hogy a szemét forgatja. –   Baszódj meg, Lan. A magánéletemhez semmi közöd. –   Belépett a szobába. Blue és Griz elvonultak, hogy csendben szót váltsanak Talonnal, miközben Violet Lan mellé állt. –   Hogy válaszoljak az első kérdésedre. Mrs May lánya felhívta Mrs May...

–   Malinda –   mondtam, mire mindketten felém fordultak.

–   Tessék? –   kérdezte Violet.

–   H–  hívj nyugodtan Malindának.

Egy apró mosolyt küldött felém. –   Ahogy mondtam, felhívta Malinda barátját, Matthew–  t, aki Zara öccse, és tudod, hogy Zara a bátyámhoz ment hozzá. Történetesen, amikor felhívott, mindannyian egy grillpartin voltunk, amin Malinda is ott volt ma korábban. Így amikor Nary felhívta Matthew–  t, átjöttem, tudod, arra az esetre, ha a rendőrség nem érkezne meg időben –   elvigyorodott. –   Ezekkel az emberekkel jöttem ide. Amikor beléptünk, Oscar May, Malinda sógora ott szorongatta őt –   mutatott a tévé melletti helyre –  a kezével a torkán. Láttuk, hogy kezdte elveszíteni az eszméletét, ezért a saját kezembe vettem az ügyet. Hogy megmentsem Malinda életét, meglőttem egyszer a karján. Kiugrott az ablakon, és ekkor Blue–  val és Grady–  vel üldözőbe vettük. Sajnos elmenekült.

A hazugságok könnyen estek ki Vi szájából, miközben én ott ültem és néztem. Aggodalom járta át a gondolataimat, amiért hazudott egy nyomozónak. Ugyanakkor ez sem zavart, mert ha nem lettek volna azok a motorosok, én sem élnék, és Nary élete is kockán forogna.