23.- Epilógus

 

Huszonharmadik fejezet

 

Malinda

 

Fordította: Sweety

 

A testem bizseregni kezdett. Már több mindent éreztem, de még nem tudtam kinyitni a szemem, vagy a szám, hogy megszólaljak. Az emberemnek szüksége volt rám.

– Vigyétek a hátsó szobába – mondta egy női hang. A guruló hordágy, amelyen feküdtem, tovább haladt. Hallottam, hogy egy függöny szétnyílik és összehúzódik.

– Ez furcsa – mondta egy nő.

– Ezt hiába ismételgeted. Átöltöztetjük a kórházi köpenybe, aztán vért veszünk tőle, és csinálunk néhány tesztet.

Mindent éreztem, de semmit sem tehettem. Szinte meztelen voltam. A szoba hűvössége végigsöpört a bőrömön, majd valamit rám terítettek. A karjaimat áthúzták, és oldalra fordítva éreztem, hogy valaki a hátamon megköti a köpenyt. Utáltam a kórházi köpenyeket. Kényelmetlenek voltak, és mindig olyan dolgokat villantottak, amiket senkinek sem szabadna látnia. Hálás voltam, hogy rajtam hagyták az alsóneműmet; bár a melltartómat levették, így a lányok szabadon lengtek. Egy takarót dobtak rám, és ezután egy tűt szúrtak a karomba, káromkodtam az érzéstől, ahogy a vér távozik a testemből.

– Láttad az emberét a bejáratnál?

– Nem, milyen?

– Dögös, de két férfi kellett hozzá, hogy kint tartsák. Szegény fickó, csak látni akarja a nőjét.

– Miért nem engedik be?

– Aggódnak, hogy csak útban lesz, ahogy viselkedik...

– A francba. Oké, menj és futtasd le azokat. Válaszokra van szükségünk, és most – ki maga?

– Emiatt nem kell aggódnod.

Ó, a francba.

Ó, a szarba.

Picsába.

Oscar volt az.

– Mindketten lépjetek hátra a picsába tőle. El kell vinnem őt.

– Ezt nem teheted. Ki kell derítenünk, mi a baja.

Oscar kuncogott. – Ez egyszerű, házi készítésű kábszert tettettem valakivel a tea filterébe, ami az egész testét megbénítja, de a kis ribanc teljesen magánál van odabent. Nem igaz, te kibaszott kurva? – Éreztem ahogy végigsimított az ajkamon és az arcomon. – Nagyon jól fogunk szórakozni együtt – nevetett.

– Maradj távol tőle – mondta, aki vért vett tőlem.

– Attól tartok, ezt nem tehetem.

Mozgás támadt körülöttem, majd két zihálás hallatszott.

– Vissza a picsába, vagy mindkettőtöket lelövöm. Elviszem őt.

Nem, nem, nem teheti ezt meg. Mozogj, te hülye test, mozdulj, sikíts, küzdj.

– Ne legyetek ostobák, és el ne mozduljatok arról a helyről– parancsolta. A pokrócot, ami takart engem ledobták a testemről.

Istenem, ne, kérlek, ne. Kiálts Declanért. Kiálts segítségért. Kérlek, segíts! Ne hagyd, hogy elvigyen. Hívd az emberemet. Az emberem majd megment.

Egy kar a nyakam alá, és egy másik, amely hideg fémet – a fegyvert? – tartott, a lábam alá csúszott. Felemeltek az ágyról.

– Menj hátrébb! Jézusom, bassza meg, nem mehetsz ki, és meg se szólalj.

Visszatette használhatatlan testemet az ágyra, és hallottam, ahogy arrébb sétál.

– Nem, nem mondunk semmit. Itt maradunk ebben a szobában.

Oscar felhorkant. – Igen, persze.

– Nem – sikoltotta az egyik. Aztán puffanás hallatszott, valami a padlóra zuhant.

– Ne, kérem – könyörgött egy nővér. Dulakodás, pofonok, nyögések, újabb puffanás, és valami más is a padlóra zuhant.

– Most már nem mondotok semmit– kuncogott.

Ó, Istenem, mit csinált velük?

– Kurvára hagyd abba a sírást. Nem lesz bajuk. Csak az olyan hülye kurvákat ölöm meg, mint te – mondta Oscar, és ismét felemelt az ágyról. – Jézusom, még így is idegesítesz. A világ jobb lesz nélküled... miután elmondtad, amit tudsz, és szórakoztam egy kicsit a testeddel.

Felfordult a gyomrom. Nemcsak a szavaitól, hanem ahogy a bőre a csupasz lábamhoz és nyakamhoz ért.

– Tiszta a terep, szerencsés vagy– gúnyolódott és elindult kifelé a szobából, és ahogy a cipője hangjából hallottam a vinyl padlón, lefelé a folyosón.

– Hé... m-mit csinál maga?

– Bassza meg – sziszegte Oscar. Megfordult, és magabiztosan mondta: – Azt mondták, hogy ezt a beteget egy másik szobába kell vinnem.

– Erre vannak kerekes székeink, és már régen egy gurítható ágyon kéne feküdnie.

– Hoppá, erre nem gondoltam.

– Maga új itt?

– Persze. Az első munkanapom. Nézd, egyre nehezebb. Mennem kell.

Minden erőmmel és tudatommal kényszerítettem a karomat, hogy megmozduljon. Bassza meg! Sikerült egy centimétert mozdulnom, és ennyi volt.

Ó, Istenem!

Láthatom még valaha a gyerekeimet?

Declant?

Könnyek folytak végig az arcomon.

– Jól van?

– Nézd, faszfej, nem úgy néz ki? – Ezzel éreztem, hogy Oscar ismét megfordul, és elindul előre. Az orvos vagy ápoló, vagy akárki is volt az a fickó, nem mondott mást.

A sorsomra hagyott.

 

Stoke

 

A várakozás kikészített, és biztos voltam benne, hogy a testvéreimnek már elege volt a harcból, ahogy állandóan vissza kellett ültetniük, miután újra és újra megpróbáltam az istenverte ajtóhoz rohanni.

– Ne akard, hogy rád üljek, te köcsög – sziszegte Dodge. Ő ült mellettem Blue helyett, mert a kórházba menet a dulakodás közben véletlenül bevertem az orrát a könyökömmel.

Hülye. Hülye voltam, túlreagáltam.

De bassza meg, mindaddig a belső démonom szabadjára engedésének határán voltam, amíg nem láttam Malindát, és amíg meg nem bizonyosodtam róla, hogy jól van. Ki akart törni belőlem, és bántani akart mindent és mindenkit, ami távol tartott a nőmtől.

– Bassza meg, tesó, emlékeztess, hogy soha ne szerezzek nőt, ha ilyen őrülten viselkedünk miattuk– panaszkodott Dodge.

– Alig várom, hogy te legyél a következő, faszfej – mondta Killer a másik oldalamról.

– Ez nem fog megtörténni, ha ilyen punci leszek, mint ez – nevetett fel Dodge.

Megfordultam, és a pólójába markolva a földre löktem.

Gúnyolódva kérdeztem.– Szerinted az punciság, ha az általad szeretett személy a szemed láttára esik össze, és nem tudod, miért? Látod, hogy könnyek hullanak a nőd szeméből, miközben a teste nem mozdul a karjaidban, és te nem tudsz semmit sem tenni ellene. Ha ettől punci vagyok, akkor leszarom.

– Tanuld meg befogni a pofádat, Dodge– szólt rá Killer.

– Basszus, igen, rendben. Már értem. Ne ölj meg, haver.

A dumájuk felbosszantott. Tudtam, hogy a kedvemért csinálják, de nem segített.

A francba. Semmi sem segített, amíg vissza nem kaptam a nőmet.

A földet bámultam. Előrehajoltam, készen a menekülésre vagy a hányásra. A fel-le ugráló térdeimre támaszkodtam, és izzadt tenyeremet szorosan összekulcsoltam magam előtt.

Oldalra billentettem a fejem, amikor nehéz, dübörgő léptek keltették fel a figyelmemet, az unokatestvérem futott be a sarkon.

– Engedd el! – kiáltotta Lan.

Felpattantam, készen arra, hogy bármit megtegyek.

Killer megragadta az egyik karomat, Dodge a másikat. De Killer volt az, aki azt mondta: – A kurva életbe, Stoke, kapd össze magad! Nem segít Malindán, ha így viselkedsz.

Lehunytam a szemem, és vettem egy mély levegőt.

Igaza volt. Tudtam, de a logika ebben a pillanatban nem volt a barátom.

– Nem – ugatott Lan, és még mindig olyan szavakat kiabált, amelyek tőrként vágtak a szívembe. – Engedd be a picsába! Menj, Stoke, keresd meg a nődet. Oscar itt van valahol.

– Bassza meg! – Üvöltöttem, és a vészkijáratok felé rohantam, a biztonsági emberek megpróbáltak ugyan megállítani, de átgázoltam rajtuk. Az ajtók a falnak csapódtak, ahogy belöktem őket.

– Malinda? – kiabáltam.

– Uram, maga nem lehet itt bent – mondta egy nővér.

– Hölgyem, azt tanácsolnám, hogy adja meg nekünk a nője szoba számát, méghozzá most azonnal – parancsolta Dodge.

Lan mögöttünk jött át. – Malinda May szobáját kell megkeresnünk, de azonnal. Okunk van feltételezni, hogy egy bűnöző van vele.

– Ez nevetséges – nevetett egy idősebb nő.

Felé fordulva felnyársaltam a tekintetemmel. – Kurvára azonnal mondd meg! – kiáltottam.

Elsápadt, és azt mondta: – A folyosó végén balra, 205-ös szoba.

Rohanni kezdtem, a testvéreim és a kuzinom követtek. Mindenki félreállt az útból, néhányan sikoltoztak, néhányan ziháltak, a pokolba is, néhányan még káromkodtak is. Mindannyian ijedtnek tűntek, de nem érdekelt.

Megragadtam a függönyt, és olyan erővel húztam félre, hogy lerántottam a sínről a földre. Beléptem, és azt kiáltottam: – A kurva anyját.

Két ápolónő eszméletlenül feküdt a padlón, a homlokukon már látszottak a zúzódások.

– Dodge, maradj itt velük – parancsolta Talon. Hogy honnan a picsából került oda, arról kurvára fogalmam sem volt. Megfordultam, és újra futásnak eredtem.

Arra lettem figyelmes, hogy egy férfi ápoló remegő kézzel az egyik folyosó felé mutatott. Amikor megfordultam, a folyosó végén egy istenverte, kibaszott kijárat táblát láttam.

A farmerom hátuljából előhúztam a pisztolyomat, és elindultam a folyosón.

– Hadd menjek én előre – mondta Lan.

– Nem.

– Kuzin.

– Nem – ugattam vissza.

– Hadd csinálja. Muszáj neki – mondta Killer.

– Bassza meg, zsaru vagyok. Nekem kéne csinálnom. Ezért még nagy szarba kerülhet.

– Tényleg? – kérdezte Talon. – Amennyire én látom, te vagy itt az egyetlen zsaru.

– Ezt nem kérheti tőlem.

– Elég – dörrentem rájuk, és kilöktem a kijárat ajtaját.

A szememmel pásztáztam a környéket. Egy hatalmas rakodódokk volt, teherautókkal és minden szarral mindenütt.

– Ott – mutatott előre Talon.

Egy teherautó mögött kiszúrtam egy autót, aminek csak a hátulja látszott. Amikor megláttam, felforrt a vérem és gyorsabban pumpált az ereimben.

– Oscar – morogtam halkan, miközben Talon parancsokat osztott. Nem figyeltem. Elindultam lefelé a lépcsőn, és egyenesen a férfi felé vettem az irányt, aki meg fog halni.

Malinda ernyedt testét a karjaiban tartotta, miközben a kocsi hátsó ajtaját próbálta kinyitni.

– Oscar – üvöltöttem.

Megpördült, amitől majdnem a betonra ejtette Malindát. – Hátrálj a picsába, vagy megölöm. – Lecsúsztatta a karjairól, és hirtelen mozdulattal a kocsinak támasztva leültette. A mozdulat biztosan fájt volna neki, ha magánál van. Oscar ezután célba vett engem. Nem hátráltam meg. Nem gondolkodtam. Csak tartottam a gyors tempót felé.

– Állj – kiáltotta.

– El merészeled venni a nőmet? El mered vinni innen és bántani őt? Nem mondasz semmit és nem csinálsz semmit. Hallod, te rohadék?

– Meg. Fogom. Ölni. Őt! Még azelőtt, hogy ideérnél hozzám. – Elfordította a fegyvert rólam, és a nőm fejéhez szegezte.

A bensőm összeszorult. Megdermedve álltam. – Hagyd őt, és nem esik bántódásod. Engedd el, és maradj távol tőle a picsába.

Horkantott. – Nem vagyok kibaszottul hülye.

Oscar mögé pillantva elmosolyodtam, és azt mondtam: – Nem, tévedsz. Hülye vagy, ha azt hiszed, hogy egyedül jöttem.

Egy lövés dördült el. Oscar térdre rogyott. Tágra nyílt, pánikba esett szemekkel emelte rám a fegyverét, és lőtt. Balra ugrottam, a testem keményen ért földet.

Killer jelent meg mellettem, amikor megpróbáltam felülni. – Ne mozdulj, baszd meg! Eltaláltak. Segítségre van szükségem. Stoke megsérült – kiabálta.

Nem meg-kurvára-int. Jézusom.

– Malinda? – kérdeztem.

– Jól van. Talon most viszi be.

– Jó. – Elvigyorodtam, aztán mint egy kislány, elájultam a picsába.

Epilógus

Stoke

 

Fordította: Sweety

 

Egy hónappal később

 

Ébren feküdtem az ágyban, a nőmmel az oldalamon. A gondolataimban az a pillanat járt, amikor majdnem elvesztettem őt. Minden reggel úgy ébredtem, hogy elvették tőlem, és ez kurvára fájt. Eltartott egy darabig, mire megnyugodott a szívem, és rájöttem, hogy a nőm mellettem fekszik, a fejével mindig a karomon vagy a mellkasomon. A keze mindig a hasamra simult.

Bassza meg. Egyszerre gyűlöltem és szerettem, amikor felébredtem. Gyűlöltem, mert rémületet keltett a testemben és az elmémben. De imádtam, amikor az agyamról felszállt a köd, és éreztem őt magam mellett.

Amikor felébredtem a műtét után, amivel eltávolították a golyót a vállamból, kinyitottam a szemem, és láttam, hogy a nőm az ágyam végében állt, csípőre tett kézzel, és engem nézett. Jézusom, de gyönyörű volt, még egyszerű farmerben és kasmírpulóverben is. A haja a válla köré omlott. A szemei rám meredtek, de abban a gyönyörű zöld színben csak nekem csillogtak. Elmosolyodtam, ő morgott.

– Legközelebb, ha megmentesz engem – bár nagyon remélem, hogy nem lesz következő alkalom — nem fogod az életedet kockáztatni. Ez egy balfasz húzás volt, függetlenül attól, hogy min mentél keresztül. – A lélegzete elakadt, könnyek öntötték el a szemét. – Ha... ha bármi történne veled... nem tudnám kiheverni, Declan Stoke. – Letörölte a könnyeit. – Soha többé ne tedd ezt velem. Annyira szeretlek, hogy az már ijesztő.

– Gyere ide, szerelmem.

– Nem, még mindig haragszom rád.

– Malinda, gyere ide.

Beleharapott az alsó ajkába, hogy ne remegjen.

– Szerelmem, kérlek. Te is megijesztettél engem. Szükségem van rá, hogy érezzem a nőmet.

Sóhajtott, és az ágy mellé lépett. Amikor már közel volt, kinyúltam, megragadtam a kezét, és magam mellé húztam az ágyra. Hála a fasznak, azt az oldalt választotta, ahol az ép karom volt.

Megpróbált lekászálódni, de én átkaroltam a derekát, és magam mellé rántottam.

– Fájdalmat fogok okozni.

– Bassza meg, nem, kizárt dolog – morogtam, és az orromat a hajába fúrva mély levegőt vettem. – Azt hittem, hogy elveszítettelek. Belehaltam, szerelmem. Megölt engem. – Megcsípve a nyakát, hozzátettem.– Az enyém vagy.

– Igen – sóhajtott fel elégedetten.

– Össze fogunk házasodni, és megtöltöm a hasadat magommal. Több gyereket akarok tőled, szerelmem. Akarok egyet a mi vérünkből, még akkor is, ha Josh-t és Nary-t már az enyémnek tekintem. Többet akarok. Odaköltözöm, eladom a házamat, gyűrűt húzok az ujjadra, és szart se tehetsz ellene.

Felhördült. – Hát, akkor azt hiszem, jobb, ha egyetértek.

Kuncogtam. – Igen, jobb.

Felkönyökölt, és lenézett rám. – Úgy tekintesz rájuk, mint a saját gyerekeidre?

– Igen.

– Szeretlek, Deck – mosolygott újabb könnyekkel a szemében.

– Szerelmem, téged nekem teremtettek, és a gyerekeidet is. Kurvára szeretlek mindannyiótokat.

– Jó, de ne hidd, hogy megúszod a beszélgetést arról, amit tettél.

Jézusom.

Ekkor tudtam meg, hogy a nőm végig teljesen tudatánál volt. Mindent hallott, és halálra volt rémülve. Nem maga, hanem az én biztonságom miatt. Aztán elmondta, hogy a gyerekeknek is meg volt a maguk szarsága Beth házában. Ami megmagyarázta, hogy pillanatokkal később miért kaptam új szobatársat, és hogy miért parkolták le Mrs. Kibaszott Cliff ágyát az enyém mellé.

A kórházban töltött hét alatt komolyan fontolgattam az öngyilkosságot.

Egész nap látogatókkal, ápolókkal és orvosokkal volt tele a kórterem. Csak később, amikor Mrs. Cliff már aludt, hívtam fel Killert és tudtam meg,  mi történt Oscarral.

Lan volt az, aki lábon lőtte. Miközben Talon bevitte Malindát, és Killer kint maradt velem, addig Lan és Dodge bepakolták a kocsiba Oscart, és elhajtottak.

Úgy látszik, hagytak nekem egy kis meglepit, és alig vártam, hogy amikor kijutok innen, bosszút állhassak, mielőtt átadjuk őt Anthonynak. Azon lepődtem meg a legjobban, hogy Lan ezt hagyta.

Ami azt jelentette... a francba is, hogy hálás vagyok, és kész vagyok arra, hogy még inkább beengedjem az életembe, még akkor is, ha bukik a nőmre.

 Killer azt is mondta, hogy Malcolm még mindig a telep egyik cellájában van. Beth részletesebben elmesélt mindent Malcolm kis látogatásáról. A kis szarházi megint el akarta venni a lányomat. Megérdemelte, amit kapott, ezért szóltam Killernek, hogy hagyja, hogy Saxon azt csináljon vele, amit akar, de ha végzett, át kell adnia őt Lannak. Így legalább Lan is kapna valamit, mert úgy tűnt, a kis szarházi összejátszott Oscarral.

Egy héttel később, miután kiengedtek, elmentem a táborba, és megnézhettem Saxon keze munkáját, és a pokolba is, nagyon büszke voltam rá. Lan elvezette Malcolmot. Miután az unokatestvéremnek küldtem egy állemelést, Malcolmra néztem, és láttam, hogy felrepedt az ajka. Legalább öt ujja eltört, ráadásul az arca feldagadt, és sántított, ahogy Lan végigvonszolta a folyosón.

– Jó szórakozást a börtönben, faszfej – énekeltem. Reméltem, hogy valami hatalmas anyabaszó elveszi majd a seggszüzességét.

Tovább sétáltam, és kinyitottam a következő ajtót. Szemügyre vettem, ami az apró cellában fogadott. Killer, Dodge, Dive és Talon félkörbe álltak, a szoba közepén pedig Oscar ült egy régi konyhai széken.

– Ideje volt, hogy ideérj – mondta Dodge.

– Fogd be, köcsög! Meg kellett gyógyulnom.

– Még mindig egy ronda barom vagy. Azt hittem, hogy ráncfelvarráson esel át.

Felhorkantam a nevetéstől. Dodge a kibaszott fasszopó.

– Essünk túl rajta. Anthony délutánra akarja – parancsolta Talon.

– Örömmel – mosolyodtam el.

Oscar némán rám meredt, amíg felé nem mozdultam.

– Meglógok, megkeresem a kurvádat, és úgy össze szabdalom, hogy megbaszni se akarod majd.

– Ó, Jézusom – fütyült Dive. – Lehet, hogy szükségünk lesz itt egy dokira, miután Stoke végzett vele, és még mielőtt Anthonyhoz menne.

– Valószínűleg erre megy ki a játék, hogy meghaljon, mielőtt Anthony elkapja– fintorgott Killer.

Megráztam a fejem, és azt mondtam: – Ebből nem lesz semmi, mert tudom, hogy előbb vagy utóbb halott ember leszel. – Kinyújtottam a kezemet, és Killer beletett egy kést.

Oscar, hátrakötött kézzel kezdett hátrálni a székkel együtt előlem. Az államat felemeltem Dive és Dodge felé. Odasétáltak hozzá, és felállították.

Elrugaszkodott tőlük, és azt kiabálta: – Ne, baszd meg, kérlek, ne! Nem megyek utána. Biztonságban lesz, kérlek.

– Már túl késő – vigyorogtam. Killer mögé lépett, és letolta a nadrágját.

– Várj, várj! Mit csinálsz?

A kést a tenyeremhez ütögetve magyaráztam: – Tudod, a nőm elmesélte, hogy te és a kis haverod mit terveztetek vele és Nary-vel. Meg akartad baszni, utána egy késsel akartad megdugni. Úgyhogy gondoltam, kipróbálom rajtad.

Nem mintha én megtettem volna. Nem vagyok egy beteges faszfej.

De nyilvánvaló, hogy attól, amit tettem, az egész telepen hallani lehetett a sikolyait.

 

****

 

A nőm megmozdult mellettem az ágyban. A karja a hasam fölött megfeszült, a lába felcsúszott az enyémen, mielőtt lassan visszacsúszott volna.

Hogy lehettem ilyen kibaszott szerencsés, hogy egy ilyen szépség fekszik mellettem az ágyban? Egy nő, aki teljes szívéből szeretett, és aki mindenét megosztaná veled és ragyogna rád, ha cserébe te is szereted és becsülöd őt. Amit én megtettem, mélyen a csontjaimban, és a lelkem mélyén. Kurvára becsültem a földet, amin járt, és a következő istenverte pillanatban a testét is becsülni fogom, ha nem hagyja abba ezeket a kis ébredező hangokat.

A karja felemelkedett a takaró alól, ahogy a hátán fekve nyújtózkodott. Nyögés hagyta el az ajkát, és bár előző este már megkaptam, újra szükségem volt rá.

Az oldalamra fordultam, és összerezzentem, amikor a vállamban érzett fájdalom hosszan belém nyilallt. Mégis figyelmen kívül hagytam, és tovább gurultam, így a fél testemmel fölé kerültem. Felpislogott rám, és elmosolyodott.

– Jó reggelt, szépfiú.

– Jó reggelt, szerelmem – morogtam. – Tudod, büntetni kéne, hogy a farkam mennyire a puncidban akar lenni.

Hátravetette a fejét a párnába, és kitört belőle a nevetés. Én meg elvigyorodtam. Kurvára imádtam, ahogy nevet, minden erejét beleadta, és egész testével nevetett.

Miután lenyugodott, megkérdeztem: – Készen áll a puncid egy kis büntetésre?

Az ajkai megrándultak. – Attól függ, miért kap büntetést?

– Mert túlságosan kibaszott tökéletes.

Felhorkant. – Idióta vagy. – Elvigyorodott, lenyúlt, és a markába fogta a farkam, amitől felnyögtem.

– Miattad vagyok idióta – mondtam, és a nyelvemet végig futtattam a nyakán, egészen a füléig, ahol ráharaptam a fülcimpájára. A kezemet a bugyijába csúsztattam. A bugyit biztosan az éjszaka folyamán húzta magára. Mohón széttárta előttem a lábait, Krisztusom, máris át volt ázva. Az ujjamat végigsimítottam a puncijának ajkain.

– Ó, Istenem, kérlek, légy idióta velem – nyögte.

– Úgy lesz, szerelmem – suttogtam, majd elraboltam egy csókra az ajkait. Azonnal kinyitotta a száját nekem. Becsúsztattam a nyelvemet, ugyanakkor pedig két ujjamat nyomtam a szűk puncijába. A csípője felemelkedett az ágyról, ahogy a keze megfeszült a farkam körül.

– Baszd meg, asszony!

– Igen, bassz meg – mondta és újra megcsókolt.

Kihúztam belőle a kezem, és letéptem a bugyiját. Az oldalára fordítottam, felemeltem az egyik lábát, és haza csúsztam. Hangosan felnyögött, miközben én is felnyögve a hajába fúrtam az arcomat. Lassan és mélyen dugtam a nőm punciját, könnyedén hatoltam be és ki, mert annyira nedves volt.

Elengedve a lábát, előre nyúltam, és megragadtam a mellét, csipkedtem a mellbimbóit és masszíroztam a melleit. Imádta a cicis akciókat. Egy nap majd megdugom őket. Ezt egyszerűen tudtam.

– Deck, igen! Istenem, mindjárt elélvezek.

– Várj, szerelmem. Bassza meg, tartsd vissza. Együtt fogunk elélvezni – parancsoltam.

A testünkön gyöngyözött az izzadság, együtt ziháltunk, miközben a farkamat a nőm puncijába toltam.

– Most – morogtam, és amint ezt kimondtam, a falai a farkam köré szorultak, és a nevemet kiáltotta a gyönyörtől. – Igen – sziszegtem, és magomat a befogadó puncijába pumpáltam.

 

****

 

Miután sikerült kikászálódnunk az ágyból, Malindát a zuhany alatt hagytam, és a konyhába mentem, ahol Josh-t és Nary-t találtam.

– Azt hittem, ti ketten még Beth-nél vagytok. – Már nem hívtam Beth-t, Mrs. Cliffnek. Amióta egy szobában feküdtünk a kibaszott kórházban, a nevén kezdtem szólítani. Azt mondta, hogy ez tiszteletlen, de persze továbbra is így tettem. Most már semmiképp sem akartam visszatérni a Mrs. Cliffhez.

– Igen, gyorsan elvégeztük a ránk bízott munkát, hogy kitakarítsuk a lakását, de amint tudtunk, leléptünk. Elviselhetetlen, amikor rossz kedve van – mondta Josh.

Hozzám hasonlóan őt is a vállán találta el a golyó, és még nem volt a régi. Nem tudta a megszokott dolgait csinálni, és ez százszor kiálhatatlanabbá tette, mint amilyen általában volt.

– Dallas ott volt? – Kérdeztem, miközben felkaptam két kávésbögrét.

– Nem, azonnal lelépett, amint beléptünk az ajtón – panaszkodott Nary. Dallas Gan úgy döntött, hogy a városban marad, és kilép a seregből. Tulajdonképpen azon gondolkodott, hogy csatlakozik a Hawkshoz. Talont több mint boldoggá tette, hogy megkapja a foltját. Rendes, csendes ember volt.

A hátsó ajtó kivágódott. – Bassza meg – morogta Griz, miközben besétált... kezében egy német juhász kölyökkel.

– Testvér, mi a helyzet? – vigyorogtam.

– A feleségem vette a szomszéd boszorkánynak ezt a korcsot. Neki nem kell. Azt mondta, ha ez a valami a házában marad, akkor hozzánk költözik. Mondtam, hogy csak a kibaszott halott, fonnyadt testemen át. Azt mondta, hogy ez megoldható.

Odament Nary-hez, a karjába tette a kutyát, és azt mondta: – Tessék, tartsátok meg.

– Na, itt kurvára álljunk meg. Nem jöhetsz csak úgy ide, és adhatsz a gyerekeimnek egy istenverte kiskutyát. Nem fogom a szart és a pisit takarítani utána. Nem lesz kutyánk.

Griz nem vett tudomást rólam, és azt mondta: – Egyébként az asszonyom kis hülye bolyhos kutyája felásta Beth kertjét, még egy ok, amiért nem akart kutyát, de találjátok ki, mit talált?

– Mit?

– Mondjuk úgy, hogy Anthony Graham már nem fog gondot okozni neked.

– A francba, ez most komoly.

– Igen – mondta vigyorogva.

Ez kurva nagy megkönnyebbülés volt.

Szipogást hallottam, és Nary-re néztem. Ömlöttek a könnyei. Hátra kaptam a fejem, kitágultak a szemeim és megkérdeztem. – Miért sírsz?

– Semmi – suttogta.

– Baromság – mondtam. Bassza meg, ha ennyire akarta azt a kutyát, akkor megkaphatta. Nem akartam látni, ahogy a lányom sír miatta.

– Hívhatunk most már apának? – kérdezte Josh.

Felé kaptam a fejem, a szívem hevesebben dobogott a mellkasomban.

– Tessék?

– A gyerekeidnek hívtál minket. Ezért sír, mint egy kislány. Szóval most már hívhatunk apának? – magyarázta.

Nos, a francba.

Zokogás hasított végig a konyhán. Hátra nézve Malindát láttam az ajtóban. Könnyek folytak végig az arcán, tönkretéve a sminkjét. – Igen – mondta. – Hívhatod apának, és megtartjuk azt a cuki kiskutyát.

– Rábasztál, tesó– kuncogott Griz.

Hát igen, mert a nőm mindig elérte, amit akart. Nem mintha én ezen stresszeltem volna. Átkozottul kiváltságosnak éreztem magam, hogy a gyerekek apának akarnak szólítani. Ami aggasztott, a Griz által lefestett jövő – a ház asszonyai megkapják, amit akarnak — de a fenébe is, egyáltalán nem érdekelt.

Boldog voltam.

Vége