17.-18. Fejezet

 

Tizenhetedik fejezet

Stoke

 

Fordította Sweety

 

Három héttel később

 

Szombat volt, és a reggeliző pultnál ültem Josh-sal. Malinda a szomszédba ment Nary-vel, hogy kölcsönkérjen néhány tojást Mrs. Clifftől. Meggyőződtem róla, hogy amikor kiment a hátsó ajtón, egy testvér követi őket oda-vissza. Josh arról mesélt, hogy milyen király az új játék, amit vettem neki. Tegnap este elmentem egy játékbolt mellett, és eszembe jutott, hogy Josh az elmúlt héten folyton arról beszélt, hogy az összes barátjának megvan, csak neki nincs, és bárcsak neki is meglenne.

Így hát megvettem, hazavittem, és ekkor jöttem rá, hogy miért nem kellett volna megkapnia. Nyilvánvalóan tele volt erőszakkal. Malinda ezen felháborodott, és amikor mondtam neki, hogy higgadjon le, nem tetszését kinyilvánítva elviharzott a szobánkba. Egy kis időre átküldtem a gyerekeket a szomszédba, és persze utána mentem, mert kurvára dögös volt, amikor így felhúzta magát.

Amikor beléptem a szobába felém fordult, és rám meredt. A pillantása még intenzívebbé vált, amikor meglátta, hogy megrándul az ajkam, nagyon küzdöttem a mosolyommal. Elmagyaráztam neki, hogy Josh rosszabbat is láthat a kibaszott tévében, mint a játékban, amit vettem neki. Ráadásul a játék 15+ besorolású. Josh fél éven belül betölti a tizenötöt. Amikor azonban ez sem hatott rá, folytattam, mondván, hogy ez az első dolog, amit vettem neki, az összes barátjának megvan ez a játék, és nem akarom, hogy lemaradjon róla... ami némileg igaz is volt. Amikor láttam ellágyulni a tekintetét, tudtam, hogy a harcnak vége. Az ezt követő szex kibaszottul zseniális volt.

Most mégis azt kívántam, bárcsak ne adtam volna neki a játékot. Nem akartam ennyiszer hallani róla, és mivel ez már a kibaszott hatvanadik alkalom volt, több mint elegem volt belőle.

Ezért amikor kopogtak a bejárati ajtón, alig vártam, hogy kijussak a konyhából, de amikor kinyitottam az ajtót, mégis százszor inkább hallgattam volna Josh-t arról az átkozott játékról beszélni, mint hogy a bejáratnál állóval foglalkozzak.

Helen Delray, az exem, csípőre tett kézzel állt, arcán apró mosollyal. Szőke haját összefogta, fekete nadrágot és krémszínű nőcis inget viselt.

A válla fölött átpillantva Dive-ra és Billyre pillantottam. Megvonták a vállukat, és visszamentek a helyükre. Később még megölöm őket, amiért egyáltalán hagyták, hogy a bejárati ajtóhoz jöjjön a nőm házánál.

– Mit keresel itt? – sziszegtem.

– Hallottam, hogy elköltöztél. Beszélnünk kell, Stoke.

– Nincs időm, és nem is akarom hallani, amit mondani akarsz.

– Kérlek – könyörgött. Egyszerre tűnt elveszettnek, szomorúnak és bosszúsnak. Kíváncsi voltam, hogy a látogatásának van-e valami köze Ivy-hoz, ezért hagytam, hogy bejöjjön az ajtón.

A kanapé felé mutattam. Odasétált, körülnézett a szobában, és leült. Én a kanapé másik végébe telepedtem le.

– Stoke? – hallottam Josh hangját.

Átnéztem a vállam felett, és azt mondtam: – Adj nekünk egy kis időt, kölyök.

Helenre nézett, bólintott, és a folyosó felé tartva elhagyta a szobát.

– Ki volt az? – kérdezte Helen.

Felé fordulva mondtam: – Semmi közöd hozzá. Mondd el, bármi is az, amit mondani akarsz.

Vett egy nagy levegőt, én pedig az ölében remegő kezére néztem. Ideges volt, és azon gondolkoztam, hogy vajon miért.

Megnyalta az ajkát, felemelte a fejét, hogy a szemembe nézzen, és azt mondta.

– Bocsánatot akartam kérni azért, ahogyan hagytam a dolgokat...

Felemeltem a kezem, és a szavába vágtam.

– Várj, ennek semmi köze Ivy-hoz?

Beleharapott az alsó ajkába, ami régen nagyon tetszett – de többé már nem – és megrázta a fejét.

– Akkor nem akarom hallani – mondtam, és mozdultam, hogy felálljak, mire ő a kezét az enyémre tette, és azt mondta:– Kérlek, csak hallgass meg.

Nem kellett volna visszaülnöm.

Tudhattam volna, hogy a kinti villámok, ahogy bevilágítják az eget, rossz előjel, és hogy hamarosan valami rosszra fordul.

De nem hallgattam a megérzéseimre.

Mert egy kíváncsi faszfej voltam.

– Köszönöm – mondta és elmosolyodott. – Ahogy mondtam, bocsánatot akartam kérni a viselkedésemért. Megijedtem, mert olyan dolgokat éreztem veled kapcsolatban, amiket nem kellett volna.

– Mégis keféltél azzal az idiótával – mondtam unott hangon. – Mi az, nem csinálta olyan jól, mint én, ezért vissza akarsz kapni?

– Őszintén? – kérdezte. Én csak bámultam rá. – Féltem, hogy egy motorossal való kapcsolat rossz fényt vetne a karrieremre. Ezért, hogy tönkretegyem az egyetlen jó dolgot, amim volt, lefeküdtem valakivel, akivel nem kellett volna, és gondoskodtam róla, hogy rajtakapj. Ez azonban nemcsak a mi szakításunkat okozta, hanem törést is az Ivy-val való kapcsolatomban is.

– Mert nem tudta, hogy valójában milyen egy ribanc vagy.

– Igen. Megjátszottam magam, és hatalmas hibát követtem el, Stoke. Vissza akarlak kapni. Még mindig komolyan akarlak. Állandóan rád gondolok...– nézett le az ölébe a fejét rázva.

– Azonnal tűnj el innen– kiáltotta Josh, ahogy kilépett a folyosó sarka mögül. – Kifelé!– ordította.

– Kölyök– morogtam.

– Ne, ne csináld. Láttam, hogy gondolkodsz rajta. Arra gondoltál, hogy elhagysz minket miatta. El kell mennie – kiáltotta, miközben a kanapé másik oldalán állt, ökölbe szorított kézzel.

Felálltam, és odalépve hozzá, a vállára tettem a kezem, mire ő elhátrált, hogy ne érintsem meg, és könnyes szemmel meredt rám.

Bassza meg.

Egész idő alatt hallgatózott.

– Josh – mondtam nyugodt hangon.

– Ne tedd – szipogott. – El kell menned, mielőtt anya és Nary hazaér, és feldühítesz mindannyiunkat. Menj innen a kurváddal. Hagyj itt minket... engem – kiabálta, miközben potyogtak a könnyek a szeméből kivörösödött arcára.

– Én... ó, Istenem, Stoke, ki ez?

– Inkább az a kérdés, hogy te ki vagy, és miért néz ki úgy a fiam, mintha eltört volna az új játéka? – Megfordultam, és Malindát láttam a konyhaajtóban, Naryvel az oldalán.

– Helen vagyok, Ivy barátja és Stoke barátnője.

Malinda vett egy mély lélegzetet. Nary eltakarta a száját, és megragadta az anyja kezét.

– Elhagy minket. Nem is akart minket. Nem szeret minket, anya – mondta Josh, majd rám nézett, és hozzátette.– Én kedveltelek. Az első pillanattól kezdve más voltál... Azt hittem, törődsz velünk. Azt hittem... hogy soha nem hagysz el. De én nem vagyok elég jó. Soha nem vagyok az – mondta lehajtott fejjel és a kurva életbe, vérzett a szívem.

– Josh – zokogott Malinda. Ránéztem, majd Naryre, mindkettőjük arcán csorogtak a könnyek.

– Kölyök – mondtam fájdalommal telt hangon, és odaléptem hozzá, de elhátrált.

– Stoke? – szólt Helen.

– Fogd be a szád – morogtam. Erre most nincs időm. Talán ki kellett volna rúgnom a seggét, de nem akartam rá pazarolni a levegőmet. Hamarosan úgyis rájön a dolgokra. Egyik kezemmel megmarkoltam Josh pólóját, és magam felé rántottam. Előrebukdácsolt a karjaimba. Megpróbált kiszabadulni, de én erősen tartottam, átkarolva a vállát. Lehajoltam hozzá, és elmondtam neki az igazat.

– Most figyelj rám, kölyök, és jól figyelj. Nem megyek sehova. Senki sem fog elkergetni. Itt maradsz velem hosszú ideig. Talán lesznek ilyen helyzetek, vagy olyan veszekedések anyád és köztem, amik kételyeket ébresztenek benned, de ne hagyd, hogy ez elmélyüljön benned, Josh. Kurva hosszú ideje nem voltam ilyen boldog. Miattad, Nary és anyád miatt végre boldog lehetek. Tetszik, amink itt van. Fontos nekem az, amink van. Semmi sem rángathat el innen, kölyök. Szeretem anyukádat. Szeretlek téged és Nary-t, mintha a sajátjaim lennétek. Basszus, lehet, hogy túl korai még ezt mondani, de ez az istenverte igazság. Maradok. A nő megkavarta kicsit a szart, de kizárt dolog, hogy bármiért is lemondanék bármelyikőtökről.

Megráztam a vállát. A beszédem felénél felnyúlt, és megragadta a pólómat. – Hallod, kölyök? – kérdeztem. A mellkasomba bólintott. – Hallasz engem, Josh? Érted, ugye? Én nem megyek sehova. Szeretem ezt a családot. – Megint bólintott. – Hallani akarom a szavakat, kölyök. Beszélj hozzám.

Hátrahúzódott, és vörös, duzzadt szemekkel nézett fel rám. – Hallak, Stoke. Én is szeretlek.

– Akkor jó – állapítottam meg, és a vállam fölött átnézve láttam, hogy Helen sírva állott. – El kell menned, és soha többé ne gyere vissza.

Bólintott, és remegő lábakkal az ajtóhoz ment. Mielőtt kinyitotta volna, megfordult, és Malindára nézett. – Sajnálom, nagyon sajnálom ezt az egészet. Nem tudtam, hogy Stoke kapcsolatban van. – Zokogás tört ki belőle. – Ivy, már nem sokat beszél velem, és amikor megkérdeztem egy motorost, hol van Stoke, azt mondta, elköltözött. De azt nem mondta, hogy hozzád vagy a családodhoz. – Megtörölte a szemét. – Ha tudtam volna, soha nem jöttem volna ide. Soha nem jöttem volna el és nem tettem volna ezt. Remélem, hogy hiszel nekem. – Azzal kinyitotta az ajtót, és távozott.

A fejemet elfordítva Malindára néztem, aki ellágyult tekintettel nézett rám, majd Joshra és Naryre, aki még mindig sírt.

– Gyertek ide mindannyian– szóltam.

Ők megtették. Szélesre tártam a másik karomat. A nőm középre állt, és mindkét gyerekét átkarolta. Nary a másik karomhoz jött, és amikor már mindhárman ott álltak, körülöleltem mindannyijukat.

Malinda felnézett, és rám mosolygott.

– Szeretsz minket?

Egy szemforgatással és ajakrándulással azt mondtam: – Persze. Különben már akkor leléptem volna, amikor kettőtöknek egyszerre volt meg, és totál ribancba mentetek át.

– Declan – csattant fel Malinda.

– Stoke – kapkodta a levegőt Nary, és bordán vágott.

Josh nevetésben tört ki.

– Gyerekek, irány a szomszédba, anyátoknak és nekem ki kell nyilvánítanunk a szerelmünket.

– Declan Stoke – morogta Malinda.

– Mi van? Ez az igazság, és tudják, hogy csináljuk.

Nary hátrált, és úgy tett, mintha öklendezne. Josh úgy szaladt végig a folyosón, mintha ő lenne Flash reinkarnációja.

Miközben Nary követte az öccsét, a karjaimba vettem a nőmet, és lenéztem a melegséget sugárzó szemébe.

– Kurvára szeretlek, Malinda May.

Elöntötték a könnyek a szemét, és megcsókolta az ajkamat. – Én is szeretlek, Declan Stoke. De soha ne beszélj a gyerekek előtt arról, amit egymással csinálunk.

– Oké, majd csak csináljuk... később – mondtam kuncogva.

– Rendben – elmosolyodott. – Fantasztikus volt, amit Josh-ért tettél.

– Semmi fantasztikus nincs az igazságban, asszony. Komolyan mondom. Nem fogsz megszabadulni tőlem.

– A fenébe – kuncogott. Megpaskoltam a fenekét, és megparancsoltam: – Irány a konyha ribikém, és főzz nekem reggelit.

– Olyan bunkó és idegesítő vagy, miért is visellek el téged?

– Mert minden este elélveztetlek.

– Hát, azt hiszem, ez is benne van a pakliban – forgatta a szemét.

Miután kisétált a konyhába, egy pillanatra megálltam a nappaliban.

Ez kurva közel volt. Majdnem elvesztettem az egyetlen jó dolgot az életemben.

A mellkasom összeszorult. Megdörzsöltem.

Kizárt dolog volt, hogy még egyszer hagyjam, hogy ez megtörténjen.

Beszélnem kell Ivy-val. Nem akartam, hogy a nőmnek vagy a gyerekeimnek újra látniuk kelljen Helen arcát, és eszükbe jusson a fájdalom, amit abban a pillanatban éreztek.

Más szóval, Helen nem jöhet a klubba soha többé.

Még akkor sem, ha megbánta. Még akkor sem, ha nem tudta.

Bármit megtennék azokért az emberekért, akik ebben a házban, az életemben és a szívemben éltek.

A folyosóhoz sétálva bekiáltottam.– Biztonságos, kijöhettek. Később fogunk dugni.

– Declan Stoke – morogta Malinda a konyhából.

– TSI, ember – üvöltött vissza Josh.

Nary pedig felsikoltott.– Nem akarom tudni. Ember, öregek vagytok és betegek.

A helyzet az, hogy mindannyijuk hangjából kihallottam a humort.

Tizennyolcadik fejezet

Malinda

 

 

Fordította: Sweety

 

Két hónappal később

 

 

Már majdnem karácsony volt, és a napok boldogságban teltek. Bár még mindig nem tudta senki, hogy hol van Oscar, a dolgok nyugodt mederben folytak. Folytatnom kellett az életemet ahelyett, hogy minden nap aggódnék, ezért így tettem. Kimozdultam a puncicsapattal. Meglátogattam az otthonaikat, és napról napra jobban megismertem mindannyiukat. Bár ezek a kirándulások és látogatások magukban foglalták az őröket is, nem bántam. Már nem aggódtam amiatt, hogy az idejüket vesztegetem. Már nem stresszeltem azon, hogy a helyzetem esetleg sérülést okozhat nekik. Abba kellett hagynom, mert az őrületbe kergettem a férfiakat a pánikkal. Talon egy nap még el is jött hozzám, és azt mondta, hogy kurvára tegyem túl magam azon, hogy a Hawks tagjai őriznek minket. Megnyugtatott, hogy több mint elég embere van ahhoz, hogy felváltva védjék a hátunkat, és ők ezt élvezettel teszik, mert azt akarták, hogy én és a gyerekek biztonságban legyünk. Nemcsak miattunk, hanem a testvérük, Stoke megnyugtatásáért is. Talon elég ijesztő volt ahhoz, hogy ne vitatkozzak vele, így túltettem magam az egészen.

Különben is, azt mondta, ha nem teszem, legközelebb Grizt küldi, és tőle jobban féltem.

– Készen állsz? – kérdezte Declan a pick-upja vezetőüléséből.

Nancy házánál álltunk. A gyerekek három hete fejezték be az iskolát, és Nancy partit rendezett, hogy megünnepelje Josie érettségijét, és azt, hogy hamarosan elhagyja az otthonát, és a várost, hogy Melbourne-be költözzön, és az ottani egyik legnagyobb egyetemen a Swingborne-on folytassa tanulmányait.

Büszke és egyben ideges is voltam a lányom miatt, aki megkezdi a tizenkettedik évfolyamot, így ez nekünk is ünneplés volt Nary jó jegyeiért és Saxonért, aki a kocsiban a hátsó ülésen ült Josh mellett.

Saxon nem akart eljönni, de nem volt más választása, amikor megjelentünk a telepen, és beküldtem érte Stoke-ot. Nem merné figyelmen kívül hagyni Stoke-ot. Túlságosan csodálta őt. Így hát, fintorogva és morgolódva ugyan, de beszállt a pick-upba.

Hátra fordultam az ülésemben, és a gyerekekre néztem.

– Készen álltok egy kis szórakozásra? – kérdeztem mosolyogva.

– Naná –kiáltott fel Josh, Nary bólintott.

– Hogy lehet szórakoztató egy családi ebéd? – kérdezett vissza Saxon.

Declannal egymásra néztünk és mindketten nevetésben törtünk ki.

– Édesem– mondtam Saxonnak. – Csak várj, amíg megismered Nancyt és Juliant.

Biztosan tudtam, hogy Saxon még nem találkozott Juliannal, mert Julian új munkát kapott, a szokásos masszőrködése helyett. Napközben Talon geelongi sztriptízbárjában dolgozott, ahol új táncmozdulatokra tanította a sztriptíztáncosokat... vagy egzotikus táncosnőket, ahogy Julian nevezte őket.

Ami Nancyt illeti, úgy tűnik, Talon egy évre kitiltotta a telepről, mert az emberei megelégelték, hogy az asszony babusgatja őket, vagy flörtöl velük.

Kimászva a pick-upból egy tál makarónival és sajtos tésztasalátával, hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó. Felnézve a mosolygó Ivy-t láttam lefelé jönni a bejárón.

– Helló, szia, mi újság? Segítsek valamiben? – vigyorogva integetett, és elpirult.

Azóta az este óta a klubban, amikor Declan és én végignéztük, ahogy Ivy és Killer egymásnak esnek, mindig elpirult körülöttünk. Aranyosnak és viccesnek tartottam. Utána másnap eljött hozzánk egy marék csokoládéval és DVD-kkel. Amint kinyitottam az ajtót, és megláttam az aggódó arcát, egy meleg megnyugtató mosollyal hívtam be.

Stoke elment a gyerekekkel és három másik motorossal. Egyedül voltam otthon... nos, a szokásos őrségemet leszámítva elöl és hátul.

Belépett az ajtón, és nagy levegőt véve mondta: – Nagyon sajnálom. Nem tudtam, hogy a srácok ezt tervezték. Mármint tudtam, de már csak akkor, talán mielőtt a párom... ööö, amikor, lement oda, és tudod, akkor már annyira be voltam indulva, hogy nem tudtam gondolkodni, és akkor, amikor arra gondoltam, hogy az emberek néznek, nos... valahogy, tetszett ez a gondolat is, ami furcsává tesz, tudom. De szeretem megmutatni az embereknek, hogy milyen csodálatos, ahogy Fox és én együtt vagyunk. Soha nem szeretnék mással lenni, vagy azt, hogy bárki más megérintse Foxot. Megölném, ha egyáltalán megpróbálná, és az rossz lenne. Utálom bántani az embereket, de ha valami ribanc rámozdulna a pasimra, akkor rozsomák méretű karmokat növesztenék.

Elkezdett járkálni a bejárati ajtó mellett, a fejét ingatva, majd hirtelen megállt, és felém fordult. Szerencsére az ajtó zárva volt.

– Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Hiba volt tőlük, és nagyon nagy hiba volt tőlem, amiért... ööö, nem tettem semmit, hogy megakadályozzam. Most annyira rosszul érzem magam. Fox azt mondta, hogy hülye vagyok. Úgy látszik, beszélt Stoke-kal, aki azt mondta neki, hogy nem bánod... hogy, ah, ó, istenem, hogy szeretted nézni, de én nem hittem el. Muszáj volt eljönnöm, hogy beszéljek veled, hátha utálsz ezért. Nem fogom hagyni, hogy ez még egyszer megtörténjen, úgyhogy nem kell aggódnod, de valahogy nem akarom, hogy a többiek megtudják... ez, tudod, ööö... magánügy volt.

Felemelt kézzel a kanapéhoz sétált, letette a csomagját a dohányzóasztalra, leült, és lehajtott fejjel mondta. – Nagyon rosszul érzem magam emiatt az egész miatt, és azt hiszem, vagyis megértem, ha nem akarsz látni engem vagy Foxot soha többé.

Vártam.

És vártam még egy kicsit, hátha még nem fejezte be.

Amikor szerintem már elég időt adtam neki, a kanapéhoz sétáltam, és leültem mellé.

Ekkor már nem bírtam tovább.

Kitört belőlem a nevetés. Felkapta a fejét, és rám bámult, miközben a hasamat fogva görnyedtem össze, annyira nevettem.

– Malinda?

– Bocsánat – mondtam a kezemmel hadonászva. – Ó, Istenem, bocsánat. De ez fantasztikus volt. – Vettem egy mély levegőt, hogy elfojtsam a nevetésem, és felegyenesedve Ivy-ra nézve. – Drágám, hallottalak már korábban is fecsegni, de... hű, de ez, amit most összehordtál, ez epik volt. – Elmosolyodtam, hogy jelezzem, hogy nem kötekedni akarok vele. Ő pedig felkacagott. – És hogy válaszoljak: Foxnak igaza volt. Az elején kínos volt, de nem tudtam levenni rólatok a szemem. – Most rajtam volt a sor, hogy elpiruljak.

– Tényleg? – kérdezte.

– Igen, Ivy– bólintottam. – Semmi baj nincs azzal, hogy szereted az ilyesmit, a pokolba is, ettől most jobban megértem, mint korábban gondoltam volna. Erotikus volt, és szerencsémre Declan ott volt velem. – Kuncogtam, és ő is csatlakozott hozzám.

– Szóval... nem zavart?

– Nem, egyáltalán nem. Hallottam, hogy az emberek külön klubokba járnak az ilyesmiért.

Bólintott. – És, te…, úgy értem, ah, most nem érzed ettől furcsán magad? Hogy itt vagyok a házadban, azok után, amit láttál?

– Azt gondoltam talán úgy fogom, de nem.

– Akkor jó – vigyorodott el.

– Igen, az. – Elmosolyodtam, majd figyeltem, ahogy valami átfut az arcán.

Sejtettem, hogy mi az, de tudtam, hogy nem fogja kimondani.

Kényelmetlenül érezte magát, amit mulatságosnak találtam. – Ivy?

– Igen? – kérdezte, találkozva a tekintetemmel.

– Lehet, hogy a srácok egyszer majd meg szeretnék ismételni... ez kellemetlen?

Elpirult, és apró, félénk vigyora édes volt. – Azt hiszem, ezt örömmel vennék.

– Jó, akkor most együk meg a csokoládét, mielőtt a gyerekek visszajönnek és meglátják– mondtam, felálltam és a konyha felé indultam. – Kérsz hozzá egy kávét?

– Igen, kérek. Mally?

– Hmm? – Kérdeztem, és szembefordultam vele.

– Nem bánod, ha ez csak kettőnk között marad?

Mosolyogva mondtam: – Nekem is jobban tetszik így.

Meglepett, hogy mennyire lazán álltam az egészhez. Aztán arra gondoltam... hogy soha nem próbáltam ki más dolgokat. A szexuális életem meglehetősen visszafogott volt. Tetszett, ami Declannal köztünk volt. Előhozta a bennem rejlő ribancot, és én élveztem. Azt hiszem, ez azzal is összefügg, hogy biztonságban éreztem magam velük. Ivy csodálatos ember volt, és ugyanazt éreztem, mint ő Fox-szal kapcsolatban. Nem akartam, hogy bárki is megérintse az emberemet, és tényleg... nem érezném helyesnek, ha esetleg valaki más nézne engem Ivy-n és Foxon kívül. Tudtuk, hogy mindketten hova tartozunk. Tudtuk, hogy ez magánügy, és tudtuk, hogy minden partner tiltott terület.

Nem is lehetne jobb.

Később aznap este, amikor Declannel az ágyban feküdtem, meséltem neki Ivy látogatásáról. Rám gurult, és megkérdezte.

– Szóval megint ezt akarod csinálni?

Az alsó ajkamba harapva vállat vontam.

– Szerelmem, őszintének kell lennünk egymással. Szeretnéd nézni, ahogy Killer és Ivy újra egymásnak esnek?

– Um… igen. – Elpirultam. Ő vigyorgott és kuncogott. – De csak akkor, ha te is ezt akarod?

– Malinda, leszarom. Ha ez felizgat, akkor basszus, igen, megint csináljuk. Ha nem éreznéd jól magad tőle, akkor nem is foglalkoznánk vele. De a fenébe is, asszony, te mindig elképesztő vagy az ágyban, bár azon az estén teljesen beindultál.

– Ahogy te is – mosolyogtam.

– Készen állsz rá, hogy mindannyian egy szobában csináljuk?

– Én… én ebben nem vagyok biztos.

– Minden rendben. Szívesen megmutatnám Killer-nek, hogy mi melegíti az ágyamat minden este, de majd meglátjuk, hogy ez megtörténik-e. Semmi stressz, csak sodródj az árral, és meglátjuk. – A nyakamhoz érintette az ajkát, felhevült, lángoló tekintetével hátrébb húzódott, és így morgott: – Most megint meg kell kapjalak. A farkam már kemény az ő puncijának. Hajlandó vagy a következő menetre?

– Mindig hajlandó vagyok neked.

– Bassza meg – mondta, megcsókolt, miközben kemény farkát a már átnedvesedett puncimba csúsztatta.

Megráztam a fejem, hogy elhessegessem az emlékeket, és az előttem álló Ivy-ra koncentráltam, aki az utasításomra várt. – Drágám, ki tudnád venni a bordákat hátulról?

– Persze, hogy ki tudom. – Elindult a pick-up hátulja felé. Figyeltem, ahogy Stoke ért oda először, és leoldotta a ponyvát. Mondott valamit, amitől Ivy felnevetett. Azt hittem, hogy féltékenység rág majd belülről, de nem így történt.

– Anya, beviszem Saxont, hogy bemutassam Nancynek – kiabálta Josh, és levonszolta Saxont a bejárón, ahol Killer jött velük szemben. Bólintottam, az agyam még mindig máson járt, de láttam, hogy Nary lassan követi a két fiút a házba.

Visszanézve Ivy-ra és Declanre, ahogy mosolyognak és beszélgetnek, újra azon tűnődtem, miért nem érzek aggodalmat vagy féltékenységet emiatt. Miért nem bújtak elő a karmaim, és miért nem akartam Ivy arcába vájni, amikor finoman mellbe vágta a páromat, mert kétségtelenül valami otrombaságot mondott neki.

– Kapcsolat van köztetek a nőmmel, ezért – mondta a hátam mögött Killer. A vállam fölött rápillantottam, a szemöldökömet zavartan felhúztam. Elvigyorodott, és az állával a partnereink felé intett.

– Ezért nem fogok most rögtön odamenni és kibelezni a testvéremet, amiért úgy ugratta a nőmet, ahogy általában nem szeretem. Stoke és én kötődünk egymáshoz. Ő az egyetlen, akivel beszélek, az egyetlen, akihez a többiekhez képest gyakrabban fordulok. Ő a családom, a testvérem több módon is, mint csak a mellényünkön lévő folt. Tudom, hogy csak hülyéskedik. Semmit sem jelent, amit Ivy-val vagy Ivy-ért tesz. Tudom, mert állandóan rólad beszél, ami kibaszottul megőrjít, de ez azt bizonyítja, hogy szeret téged. Aminek részese voltál, amikor néztél minket – elpirultam, mire ő kuncogott — az csak elmélyítette a kapcsolatot, hogy ilyen privát dolgot osztottunk meg egymással. Ivy-nak nagy szíve van, de veled jobban összemelegedett, mint a többiekkel. Ugyanaz a kapcsolat van köztetek, mint Stoke és köztem. Így az, amit magunk közt teszünk, nem teszi tönkre azt, amink már megvolt.

Ivy felzihált valamin, amit Declan mondott, és azt kiabálta: – Fogd be, Stoke! – Rájuk nevettem. Killernek igaza van. Volt egyfajta kapcsolat négyünk között, és ez a kapcsolat különleges.

Killerhez fordultam, és azt mondtam: – Igazad van, és ez lenyűgöző.

Megrándult az ajka, és önelégülten válaszolt: – Tudom.

A szememet forgatva mondtam: – Mindegy, miért nem teszed magad hasznossá, és segítesz nekik összeszedni néhány cuccot hátulról.

Nevetve elsétált. Most hármójukra pillantva a szívem megugrott, és ütemes dobogásba kezdett. Tetszett, amim volt.

Nem, imádtam, amilyen kapcsolatom ezekkel az emberekkel volt, különösen a párommal. Ő sok szempontból csodálatos volt. Még akkor is, ha néha követelőző, idegesítő és birtokló. Senki mással nem akarnám azt, ami köztünk van.

– Gyerünk, emberek, mozogjatok már – kiáltottam nekik.

Mindhárman rám néztek és elmosolyodtak. Stoke még egy kacsintást is mellékelt. Ekkor tudtam, hogy újabb zártkörű bemutatót akarok, méghozzá hamarosan.