9.-10. Fejezet

 

Kilencedik fejezet

 

Malinda

 

 

Fordította: Sweety

 

Átkozott Declan Stoke, és az ő...bámulatossága. Olyan kanosan feküdtem le tegnap este, mint egy tüzelő szuka. Tüzeltem? Csinálnak ilyet a nők? Az a csók, a buja ajka az enyémen, isteni volt.

Mégis, valahol hálás voltam Mrs. Cliffnek, amiért félbeszakított, mert ha nem teszi, akkor ott lettem volna meztelenül azon a kanapén, Stoke-on lovagolva, miközben a gyerekeim a szobájukban voltak. Ez volt a legrosszabb, amit egy anya tehetett.

A lehető legfinomabb módon kergette őrületbe a testemet. Az elmémet meg azzal kergette az őrületbe, hogy olyannak éreződött, mintha ismerne engem.

Miután Mrs. Cliff elment, éppen azon voltam, hogy megmondjam neki, hogy ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Tudta ezt, éppen ezért témát váltott, és ennek nagyon örültem. Mert ha azt mondtam volna neki, hogy megbántam, és azt kívánom bár ne történt volna meg, akkor az hazugság lett volna, száz százalékig.

Több, mint boldog voltam, hogy megtörtént, ami megrémített. Úgy éreztem, mintha elárultam volna Tankot. Habár azt éreztem élek. Akartak. Kívántak.

Mindenesetre tagadhatatlan, hogy megvolt a kémia Declan Stoke és köztem.

Így aznap este, ahelyett, hogy kiéltem volna a fantáziámat, lefeküdtem, és eljátszadoztam magammal, miközben arra gondoltam, hogy Declan belopózik a szobámba bűnös dolgokat tenni velem. Még soha életemben nem élveztem el ilyen keményen és hosszan, és ez elgondolkodtatott, vajon milyen lehet az igazi Stoke– valóra váltja-e a fantáziámat.

 

****

 

Reggel kipihenten és elégedetten ébredtem. Zuhanyzás után a konyhába mentem, ahol az esetet követő reggelt láttam megismétlődni. Nary az asztalnál ült és müzlit evett. Intett nekem és mosolygott. Josh Stoke-kal szemben állt a konyhapult túloldalán, és ahogy Stoke a pultnak támaszkodott, egy szál farmerben, Josh, kezeivel a levegőben hadonászva, magyarázott neki.

– Jó reggelt – mondtam, úgy általánosságban mindenkinek.

– Szia, anya. Épp most meséltem Stoke-nak a Death Force-ról, a játékról, amivel tegnap este játszottam, miközben ti a kanapén hancúroztatok.

Szerencsére épp nem ittam semmit, mert tuti, hogy félre nyeltem volna és megfulladok.

Stoke harsogó nevetésben tört ki, én pedig döbbent, zavart arccal fordultam Nary felé, aki csak kuncogott.

– Én... mit... ööö…

– Anya. – Josh a szemét forgatta. – Nary és én nem bánjuk. Rendben vagyunk azzal, hogy Stoke a pasid.

– Mi... miért... hogy?

– Miután tegnap este megláttalak Stoke-kal a kanapén,– nevetett – Mrs. Cliff felbukkanása előtt, beszéltem erről Naryvel. Neki sincs ezzel baja, és ezért ma reggel, miután Stoke felébresztett minket, férfiasan elbeszélgettem vele. Tudja, hogy ha bántani fog téged, utálni fogjuk.

Ó... Jaj.

– De... – kezdtem bele, csak ezért, hogy megálljak, amikor Stoke elindult felém.

Odajött, átkarolta a derekamat, és magához húzott. A másik kezével megfogta az államat, és felbillentette a fejemet, hogy a szórakozott tekintetével találkozhassak.

– Benne vagy?

– Miben? – suttogtam.

– Hogy én legyek az embered?

– Én... nem tudom biztosan. Én... – Közelebb hajoltam, és a fülébe motyogtam, miközben a nyakamra csúsztatta a kezét.

– Csak tegnap este csókolóztunk. Hát, amellett... de...

Hátrahajtottam a fejemet, így láttam a mosolyát.

– Gyerekek. Adjatok nekünk egy percet.

– Semmi gond, Stoke– mondta Josh, és kirobogott a szobából. Láttam, hogy Nary csendben követi. Olyan szélesen mosolygott, hogy biztos voltam benne, szétreped az arca.

– Szerelmem. – Megfordultam, hogy ránézzek. Megszorította a nyakamat, miközben az arcomon kutatott, majd megkérdezte.– Játszottál magaddal tegnap este?

– Stoke– ziháltam.

Kuncogott. – Igen, és fogadok, hogy úgy csináltad, hogy közben rám gondoltál. – Nem válaszoltam, de ő önelégülten mosolygott. – Igen, biztosan így volt. – Újabb nyakszorítás. – És jó volt.

A gyenge, hasára mért ütéstől felnevetett. – Szerelmem, lassan fogunk haladni. A gyerekeknek megfelel, hogy én legyek az embered... de te is akarod?

– Ööö... válaszolhatok erre ma este? – Kérdeztem, míg az agyam azt visította, mondjak igent, addig a sérült szívem a "Grenade"-et dalolta Bruno Mars-tól.

Pár pillanatig csak figyelte az arcom, aztán elvigyorodott. – Persze, szívem.

Aztán ajkát könnyedén az enyémhez érintette. Mozdult, hogy elhúzódjon, de a testem nem ezt akarta. Felnyúltam, átkaroltam a nyakát, és elmélyítettem a csókot. A kezei a fenekemre vándoroltak, és csípőmet az övéhez húzta, elég közel, hogy érezzem a keménységét.

Olyan egy ribanc vagyok! Kértem egy nap gondolkodási időt, és aztán még a lelket is kicsókoltam belőle. Ez csak annyit jelent, hogy ledér vagyok. A fenébe is, kit akartam átverni? A válaszom igen.

– Igen – motyogtam a szájába. Megszakította a csókot, mire én csalódott morgást hallattam.

– Mit mondtál az előbb? – kérdezte.

– Igen?

Mosolya ragyogott. – Hajlandó vagy adni ennek egy esélyt?

Nem tudtam kimondani. Ehelyett úgy tűnt, hogy a testem ribancnak állít be, úgyhogy a fejem bólintott.

– Ne aggódj. Meg fogjuk ismerni egymást. Te megtanulsz majd bízni bennem. Én pedig soha nem foglak szándékosan bántani téged vagy a gyerekeket.

Csak azért imádkoztam, hogy igaza legyen. Harmincöt évem alatt már elég szívfájdalom ért, de ami még rosszabb, hogy a gyermekeimnek már egy életre elegendő szenvedésben volt részük.

Stoke így folytatta.

– Csináljuk– egyelőre– a megszokott módon. Minden második vagy harmadik nap átjövök vacsorára, és meglátjuk, hogy megy, jó?

Remegve mosolyogtam és beleegyeztem.– Igen.

– Kurvára örülök, hogy meg akarod próbálni ezt velem.

Erre már nem tudtam mit mondani. Egy köszönöm nem tűnt elegendőnek. Declan Stoke örült, hogy egyre inkább, az életem részévé válhat. Megtiszteltetés, hogy engem választott. Egy megtört, napról napra gyógyuló nőt, két gyerekkel, akiknek megvoltak a maguk problémái. Mégis hajlandó volt mindannyiunkat bevállalni. Ezért, én voltam boldog.

Ahelyett, hogy bármit is mondtam volna, megmutattam neki. Olyan lelkesedéssel csókoltam meg, hogy én is beleszédültem. Erősen magához szorított, és a számba nyögött. Elmosolyodtam, boldog voltam, hogy még egy nyögést is ki tudtam csalni belőle. Hallani akartam, újra és újra.

Azonban, a konyhában, a gyerekekkel a szomszéd szobában, ennek nem most volt itt az ideje.

– Gondolom, ő is támogatja az ötletet? – Hallottam Josh nevetését. Mindketten lihegve húzódtunk hátra. Tágra nyílt szemmel fordultam a fiam felé, de nem csak ő állt ott. Dodge, Stoke motoros testvére állt mellette, széles mosollyal az arcán. Ő is úgy nézett ki, mint aki küzd a nevetéssel.

Stoke elfordult tőlük a pult felé, amin először elcsodálkoztam. Majd eszembe nem jutott az a bizonyos határozott keménység, amit hozzám dörgölt. Próbálta összeszedni magát.

– Á, szia, Dodge – intettem felé egy aprót. A mosolya szélesebb lett, amit ignoráltam, de a pirulásomat nem tudtam megállítani.

– Josh, én, öhm, elkészültél a suliba?

Josh felkacagott. – Igen, anya. – Elindult a bejárati ajtó felé.

– Jól vagy, testvér, vagy szükséged van még egy kis időre? – gúnyolódott Dodge.

– A kocsinál találkozunk – morogta halkan Stoke, és ekkor kezdett Dodge nevetni.

– Csak győződj meg róla, hogy Nary már a kocsiban van – csettintett Stoke.

– Már odakint van. Nem akarta látni, hogy az anyját lekapják. Úgy tűnt, ez sok neki. Nem mintha engem zavart volna.

A következő dolog, amit érzékeltem, hogy egy műanyag flakon átrepült a fejem felett, és mellbe találta Dodge-ot. – Kifelé – sziszegte Stoke. Dodge kuncogva elsétált.

Declan újra átölelt, és azt mondta: – Bár be tudnám fejezni ma este, amit itt elkezdtünk. De nem tudom, és azt hiszem, ez bizonyos szempontból jó, mert az azt jelentené, hogy a lassú haladást dobhattuk volna ki az ablakon.

– Ez igaz – mosolyodtam el.

Ő felnyögött, keményen megcsókolt, és kisétált a házból.

 

 

Nary

 

 

A nap végén a szekrényemnél álltam, és magamban mosolyogtam. Még soha nem láttam anyámat ilyen boldognak. Még ha Stoke ugyanúgy motoros volt is, mint az apám, Josh és én tudtuk, hogy ő egészen más. Egyrészt eljött hozzánk, hogy időt töltsön velünk, másrészt pedig kimutatta a törődését.

A mosoly eltűnt az ajkamról. Szomorú voltam, apám elvesztése miatt, de bizonyos értelemben örültem neki, és utáltam magam ezért a gondolatért.

Josh-nak szüksége volt egy férfira a házban, és Stoke tökéletesen megfelelt erre. Tudtam, hogy a poklot járattam meg anyával mostanában. Mindig visszabeszéltem, de csak azért, mert azt hittem, hogy nem is érdekli. Egy olyan férfi mellett tartott bennünket, aki utált minket, aki kiabált velünk minden nap. Részben megértettem, vagy legalábbis megpróbáltam. Nem akarta, hogy szétessen a családunk. Még úgy sem, hogy már mindannyian töröttek voltunk, amiatt, hogy apa olyan volt amilyen.

Josh és én a legjobbat hoztuk ki magunkból, hogy semmi olyat ne tegyünk, ami miatt Stoke elhagyná a családunkat.

– Hé, leszbi, ujjaztál ma már?

Felnyögtem, becsuktam a szekrényemet, és odafordultam ahhoz, akit a legjobban utáltam. Malcolm French. Ugyanabba az évfolyamba járt, mint én, tizenegyedikbe, és egy idegesítő szarházi volt, mióta csak két évvel ezelőtt bekerült az iskolánkba.

Az egyetlen ok, amiért szemétkedett velem, hogy azt mondtam, nem randizom vele. Nem azért, mert nem volt jóképű. Mert jól nézett ki. De gonosz volt a legtöbb emberrel. Bunkó volt, és undorító minden, amit mondott. A szekrényemmel szemben lévő falnak támaszkodva állt. Mindig talált időt arra, hogy piszkáljon és gúnyolódjon velem.

– Malcolm, csak hagyj békén. – Sóhajtottam, felvettem a táskámat a padlóról, és elindultam a folyosón.

A francba!

Jött utánam. Általában megvárta, amíg közönsége van, hogy játszadozzon velem, de a folyosók ma kihaltak voltak... kivéve Saxon Black-et. Úgy tűnt, hogy a szemem mindig megtalálta őt, még a tömegben is. Magas volt, és egy évvel felettem járt. Rossz fiú volt, sok szempontból. Bár szerintem, ennek leginkább az otthoni dolgaihoz volt köze. Úgy is nézett ki, ahogy az elvárható, fekete haj, kifakult, lyukas farmer, fekete póló, rajta valami rockzenekarral, és motoroscsizma. Kicsivel lejjebb állt a folyosón, a szekrénye nyitva, de a gyönyörű zöld szemei Malcolmra és rám szegeződtek, csakhogy undor ült bennük. Úgy tűnt, hogy ez az undor sokszor kiült a jóképű arcára, amikor a közelében voltam. Soha nem tudtam, hogy miért.

– Ne hagyj figyelmen kívül, ribanc – gúnyolódott mögöttem Malcolm.

– Talán, ha elég sokáig csinálom, egyszer csak eltűnsz. – Nem kellett volna kimondanom. Egy ideje már tudtam, hogy Malcolm közelében be kéne fognom a számat. De ő mégis kihozott a sodromból. Mindenkinek joga volt kiállni magáért. Csakhogy, amikor ezt Malcolmmal szemben tettem, ő gyűlölte, és új módokat talált ki, hogy megfizessek érte.

– Nary, gyere– szólt Josh a folyosó végéről.

– Kibaszott szerencséd, hogy megjelent, leszbi, egy nap majd megfizetsz, és én leszek az, aki benyújtja a számlát– vigyorgott Malcolm gúnyosan.

Vállat vonva hagytam elszállni a szavait, ahogy mindig tettem, az öcsém felé vettem az irányt, elfordítva a tekintetem Saxonról.

Tizedik fejezet

 

Malinda

 

Fordította: Sweety

 

– Szia, Lindy – kiáltotta Julian, mikor kinyitottam az ajtót. A fejemet csóváltam. Nem számítottam Julianre – és elnézve mellette– Mattie-re, Zarára, Deannára, Ivy-ra és Clary-re, csak másnapra. Mégis ott álltak a verandán.

– Öhm, bocsánat, gyertek be. Azt hittem, hogy az élelmiszereket hozták ki. – Declan nem akarta, hogy elmenjek a szupermarketbe, ezért mindent online kellett intéznem, és kiszállíttatnom.

Mindannyiukat a konyhába vezettem.

– Azt hittem, holnap jöttök – jegyeztem meg.

– Úgy volt – kezdte Zara, ahogy leült az asztalhoz. Mattie és Julian úgy döntöttek, hogy a pultnál lévő székekbe telepednek, míg a lányok és én a konyhaasztal köré ültünk. – De, aztán Julian kitalálta, hogy bosszantsuk fel Stoke-ot, amiért úgymond megtartott magának, ezért egy nappal korábban jöttünk – mosolygott.

– Valójában nem tartott meg magának. Csak minden második nap látom őt.

– Ó, hát nem aranyos? Már védi őt – áradozott Julian.

– Aranyos, igen, de ami még édesebb lenne, ha lenne a kezemben egy forró csoki, mondjuk most. Nekem finomságokat ígértek, bassza meg– nyafogott Deanna. Anélkül, hogy ránézett volna, Zara előhúzott a táskájából egy tábla csokoládét, és átnyújtotta. Deanna elmosolyodott, gyorsan kicsomagolta, és csámcsogni kezdett. Mintha Zara lecsillapította volna a fenevadat.

– Hamar rájöttünk, hogy most, hogy terhes, mindig kell legyen a táskánkban valami finomság, különben nagyon hamar nyűgös lesz – magyarázta Ivy.

– Én is édesszájú voltam a terhesség alatt –kuncogtam.

– Lindy, hallottuk, hogy Warden Mally-nek szólít téged, melyiket kedveled jobban?

– A Mally-t – mondtam mosolyogva.

– Rendben – vigyorgott. – Most pedig nekünk muffkétásoknak, ahogy Talon hív minket, be kell vonnunk téged a nyájunkba. Amikor egy lány le van sújtva...

– Talán mennem kéne. Biztos vagyok benne, hogy még megvan a pasikártyám– szakította félbe Mattie.

– Ó, nem, kicsim, maradsz. Erkölcsi támogatásnak vagy itt. – Megveregette párja térdét, majd folytatta: – Szóval, amikor valaki padlón van, mi mellé állunk. Amikor egy lány beteg, mellé állunk. Amikor egy lánynak csak dühöngenie kell, mellé állunk. Még akkor is mellé állunk, amikor eljön a hónapnak az a bizonyos időszaka, és szükségünk van egy csajos estére, Chris Hemsworth-el és csokival. Azt akarom mondani, drága Mally, hogy most már a miénk vagy. Ha bármikor szükséged van ránk, hívj minket, és mi ott leszünk.

Tizenhat éves korom óta együtt voltam Tankkal. Tizennyolc évesen teherbe estem. Azt gondoltam, ő elég nekem, de tudtam, hogy hiányzik valami, és ez a valami ott csücsült előttem a konyhámban, és mellém állt, még úgy is, hogy nem ismertek engem.

Túl sok volt ez az egész. Könnyekben törtem ki. Kezembe temettem az arcom, és hülyére sírtam magam.

– Megríkattad– kiáltotta Deanna. – Ó, a francba, azt hiszem, sírni fogok. Ribancok, megríkattatok. – A felháborodásától valójában jobban éreztem magam. A szememet törölgetve Deannára néztem, hogy lássam, amint ledobja a csokiját, és a szemeit dörgöli.

Ekkor kinyílt a hátsó ajtó, és Dodge berohant, csak hogy hirtelen megtorpanjon, és fellélegezzen.

– Nem tudtam megállítani. Halálos szorításban tartotta a golyóimat.

– Malinda – kiáltotta Mrs. Cliff. – Nem érdekel, ha miattam most nem lehet gyereke annak a fickónak, de kurvára nem kéne megakadályoznia, hogy bejöjjek. Mondd meg neki, Malinda, hogy úgy jövök-megyek itt, ahogy akarok. – Megállt, mikor észrevett mindenkit, majd felém fordult, és rám meredt.

– Egy kibaszott bulit tartasz, és engem nem hívtál meg. Jézusom, kislány! Most tört össze a szívem. Most már itt vagyok, bassza meg. Túl tettem magam rajta. Na, mit eszünk?

Ezért szerettem Mrs. Cliffet. Bárkit péppé vert, megmondta a tutit, és ha valami fel is bosszantotta, túltette magát rajta. Tényleg, ő volt az az őrült, szerető anya, aki nekem sosem volt.

– Hűha, ó, hűha. Mocskosszáj, azt hiszem, most találtuk meg a nagyidat – zihált Julian.

– Olyan, mintha tükörbe néznének - közölte Zara, mire Clary és Ivy kuncogni kezdtek.

De, ami elhallgattatta a szobát, az az volt, amikor Deanna és Mrs. Cliff egyszerre szólalt meg.

– Baszd meg, ribanc, én nem vagyok öreg és aszott.

– Baszd meg, kislány, én nem vagyok fiatal és ribancos. – Mrs. Cliff elmosolyodott. – Azt hiszem, kedvelni foglak.

Deanna a szemét forgatta. De senki figyelmét nem kerülte el az ajkán játszó mosoly.

– Igen, azt hiszem, rendben leszel.

– Picsába ezzel a szarral– morogta Dodge, majd eltűnt a hátsó ajtón.

Mrs. Cliff kihasználta a pillanatnyi csendet, hogy körbesétáljon, és letelepedjen az asztal végére.

– Nos, miről is beszélgetünk? A szexről?

– Nem – válaszoltam a szem forgatva.

– Pedig kellene – vágta rá Deanna. – Csináltál már mocskos dolgokat Stoke-kal?

A szemeim tágra nyíltak.

– Várj – kiáltotta Julian. – Ehhez kávé és süti kell. Mattie, drágám, hoztam magunknak egy tortát. A kocsiban van. Hozd ide, amíg én felrakom a kávét.

– Rohadt szerencse, hogy beugrottam erre a beszélgetésre – mosolygott Mrs. Cliff.

– Nem beszélünk a szexről – jelentettem ki.

– Csak rajta. Ha nem tőled hallják, akkor majd Stoke-hoz mennek. Különben is, mindenről szeretnek beszélni – mondta a mellettem ülő Ivy, gyengéden megérintve a karomat.

– De...

– Viszont – kezdte Clary - tudjuk, hogyan tartsuk magunk között.

– Igaza van, Mally. Ami a bandában elhangzik, az a bandában is marad – erősítette meg Julian.

– Nem vagyok ehhez szokva. Életem nagy részében nem voltak barátaim – vallottam be az asztalra pillantva.

– Ez nyomasztó tud lenni. Hidd el, én tudom – mondta Clary. – Én is ugyanígy voltam, bár nekem volt egy nővérem.

– Egy ribanc nővér – jegyezte meg gúnyosan Deanna.

– Igen, ez igaz. – grimaszolt Clary. – Mally, mindannyiunknak megvan a maga története. Én sok szempontból vak voltam, amíg nem találkoztam Blue-val és a bandánkkal.

– És most már tudom, hogy semmiért el nem cserélném. – Elvigyorodott. – Deanna egy ribanc tud lenni és úgy káromkodik, mint egy kocsis, de van egy kedves oldala is, és bármit megtenne érted...

– Én ugyan nem– csattant fel Deanna.

– Lehet, hogy Ivy sokat fecseg, de ezzel jót akar, és mi szeretjük őt ezért. Zara a főkolompos. Vadul védelmező, és egy kicsit őrültnek tűnhet, de csodálatos a természete. – Szünetet tartott, és ellágyuló tekintettel Julianra nézett. – És Julian... ő pedig hihetetlen. Hűséges, vicces, lenyűgöző, nyugodt, és ő a ragasztó, ami mindannyiunkat összetart. A másik, ami szintén összetart minket, az az, hogy mindannyian hajlandóak vagyunk összefogni és segíteni egymást. Idővel neked is szükséged lesz erre, ha Stoke életének része akarsz lenni. Azok a motoros fiúk...

– Forrófejű, arrogáns, birtokló, alfahímek – mosolyodott el Zara.– Ezt már tapasztaltam.

Mindannyian nevettünk.

– Szükséged lesz ránk, hogy megértsd őket, és picsogj, ha rosszat tesznek vagy mondanak, márpedig ez sokszor meg fog történni – mondta Clary.

– Túlléphetnénk már ezen a nyálas szarságon, és rátérhetnénk a piszkos részletekre? – kérdezte Deanna.

– Tetszel nekem. Kurvára örökbe fogadlak – kiáltotta Mrs. Cliff kezét az asztalra csapva.

– A francba, vénasszony. Most miattad fogok bőgni – csattant fel válaszul Deanna.

– Mrs. Cliff, Deanna terhes. Most nagyon érzékeny – mondta Zara.

– Felcsinálták? Remélem, egy dögös pasi volt.

– Ó, igen – vigyorodott el Deanna.

– Szeretném megismerni az új vejemet. Vacsora nálam ma este.

– Benne vagyok.

Oh. Istenem.

Szegény Griz, a földi pokolba fog besétálni és még csak nem is tudott róla. Kíváncsi voltam, hallott-e egyáltalán az öreglányról.

A bejárati ajtó kinyílt, Mattie lépett be, kezében egy finomságokkal teli nejlonszatyorral, Griz pedig ott állt az ajtóban. Rámosolygott a feleségére.

– Te nő – ugatta. – Találkozód van. Mi a faszt keresel te itt?

– Ne "nőzz" engem – csattant Deanna, és csípőre tett kézzel felállt az asztaltól. – Nem akartam kimaradni a pikáns pletykákból, hogy milyen jó is az ágyban Stoke. Majd átütemezzük az időpontot.

– Nem hagyod ki. Biztos vagyok benne, hogy a nők be tudnak majd avatni a részletekbe– morogta halkan.

– Rendben – morogta vissza a nő. – Különben is, ma este még visszajövünk ide, miután elhoztuk Swant.

– Mi a faszért?

– Mrs. Cliffnél vacsorázunk – jelentette ki Deanna, és esküszöm, minden szín eltűnt a nagyfiú arcáról. Körülnézett az asztalnál, és észrevette, hogy Mrs. Cliff mosolyog rá.

– Nem jövünk – jelentette ki a szemét forgatva.

Oh. Jajj.

Mrs. Cliff mosolya lehervadt az arcáról, és Grizre nézett.

– Kurvára el fogsz jönni, még akkor is, ha utánad kell mennem, és a házamba rángatnom. Nem sok embert kedvelek, de a hölgyedet igen. Benned viszont már nem vagyok annyira biztos. De ha azt akarod, hogy a hölgyed örökbefogadott nagyija az életed része legyen, akkor kurvára jobb, ha azon dolgozol, hogy lenyűgözz engem.

– Örökbe fogadott? – Siklott Griz tekintete a feleségére.

– Mit is mondhatnék? Kurvára szerethető vagyok – vigyorgott.

Biztos vagyok benne, hogy mindenki leolvasta a gyilkos indulatokat Griz arcáról. Deannának jóvá kell majd tennie a dolgokat, méghozzá alaposan.

– Elmegyünk – vicsorgott.

– Persze, bébi. – Megkerülte az asztalt, és odament a férfihez.

– Este találkozunk – mondta Mrs. Cliff.

Nem vagyok benne biztos, de azt hiszem, Griz, egy csomó durva szóval és káromkodással tűzdelve, megerősítette, hogy ott lesznek.

– Hányadik hónapban van? – kérdeztem Zarát.

– Körülbelül három hónapos. A ribanc két hónapig titokban tartotta.

Tehát már túl volt az ijesztő szakaszon. Nem igazán tudtam elképzelni Deannát anyaként. Egészen addig, amíg Zara nem mesélt Swanról, Griz hároméves gyermekéről.

Julian kiosztotta a kávét és a süteményt, miközben Zara beavatott a saját történetébe. Megdöbbentett, hogy mennyi mindenen ment keresztül, de örültem, hogy Talon végig mellette állt.

– Azok a motorosok nagyon dögösek – jelentette ki Mrs. Cliff, miután Ivy elmesélte nekünk a saját történetét. – De most azt akarom hallani, hogy a te motorosod mennyire kitartó az ágyban? – kérdezte tőlem.

– Hm, igazából még nem feküdtünk le egymással – mondtam elpirulva.

Ivy és Clary felzihált. Julian kanala, a süteménnyel együtt, az asztalra pottyant. Mattie a szemét forgatta, Zara pedig tágra nyílt szemmel bámult rám.

– Ez nem lehet – mondta Julian, és a szívéhez kapta a kezét. – Mióta van itt? Három hete? Biztosra vettem, hogy már megtette.

– Csókolóztunk – mondtam. – De csak tegnap mondtam igent, hogy... a nője legyek.

 A szavak idegenül csengtek az számból, de amint meghallottam, egyfajta könnyedség és bizonyosságszállt meg.

– Jól csókol– mondta Mrs. Cliff, és minden tekintet rá szegeződött.

– Ó, ne nézzetek így rám! Nem mintha kikezdtem volna vele. Bár nem bánnám, ha megpróbálhatnám. – Kinyitottam a számat, hogy mondjak valamit, de ő megelőzött.– Csak vicceltem, gyermekem. Azonban láttam őket csókolózni, és az D.Ö.G.Ö.S. volt.

Valóban úgy betűzte ki a szavakat, mint egy idióta tinédzser, amitől még jobban elpirultam.

– Hát, legalább volt valami – mondta Julian, és folytatta a sütievést.

– Tényleg abba kéne hagynod, hogy mások szexuális életével foglalkozz – sóhajtott Mattie, de a mosolya elárulta, hogy egyáltalán nem bánja.

– Ma este eljön vacsorára – mondtam.

A nők elvigyorodtak, Julian pedig összecsapta a kezét. – Megvan. El kell csábítanod. Vegyél fel valami szexi ruhát, és amikor bemászik az ágyba...

– A kanapén alszik – szakítottam félbe.

– Ó, Istenem, de miért? – zihált Julian.

– Ahogy mondtam, nem régen... kezdtük el, és amikor itt marad, a kanapén alszik. Mintha nem akarná megkockáztatni, hogy elkapkodja a dolgokat.

– Ó, tudom, milyen érzés ez – nyögött fel Clary.

– Akarod őt? – kérdezte Mrs. Cliff.

Még jobban elpirultam, ami nem kis teljesítmény, mivel az arcom már így is lángolt, és úgy mondtam.

– Azt hiszem, igen.

– Megdobogtatja a szíved, amikor meglátod? – kérdezte Zara.

– Bizseregsz, amikor belép a szobába? – tudakolta Ivy egy kis mosollyal.

– Énekel a vaginád, amikor meglátod őt?– kontrázott rá Mrs. Cliff.

– Mrs. Cliff– csattantam.

– Mintha Deanna még mindig itt lenne – mondta Mattie a fejét csóválva.

– Nos? – kérdezte Julian.

Kényszerítettem magam, hogy a szemükbe nézzek, miközben beszéltem, pedig legszívesebben bemásztam volna egy lyukba zavaromban.

– Mindegyik, és még annál is több.

– Húúúúúúúú – kuncogott Julian.

– Ne aggódj – mondta Ivy. –  Mindegyikünkkel ezt teszi az emberünk.

Ez a beszélgetés zavarba ejtő volt. Már-már kínos több szempontból is, de amikor mindannyian nevetésben törtünk ki, az egészen különleges volt. Nevezz őrültnek, de tetszett ez a csajos beszélgetés.

Mindannyian a bejárati ajtó felé fordultunk, amikor hallottuk, hogy egy autó állt meg kint csikorgó kerekekkel. Felálltam és a nyakamhoz kaptam, amikor a bejárati ajtó kivágódott. Először a rémültnek látszó Josh lépett be. Utána jött egy fiú, akit még sosem láttam, majd Stoke, karjában tartva a síró Nary-t.

– Nary – ziháltam, és odarohantam hozzá.

Stoke leültette a kanapéra. Gyorsan mellé telepedtem, és magamhoz szorítottam, miközben remegett és zokogott.

– Mi történt?– kérdeztem összeszorított állkapoccsal. Meg akartam ütni azt, aki felelős azért, hogy a lányom ennyire kiborult.

– Megtámadták az iskolában– morogta Stoke.

– O-Oscar? – kérdeztem.

– Nem, valami kibaszott kis szarházi, aki hamarosan többet is fog kapni annál a verésnél, amit ettől a kölyöktől kapott – magyarázta Stoke, és a fiúra mutatott, akit nem ismertem. Stoke ezután lehajolt, megcsókolta Nary homlokát.

– Minden rendben lesz, kislány – suttogta.

Éreztem, ahogy Nary a mellkasomhoz simulva bólint, majd Stoke egy gyors csókot nyomott az ajkamra.

– Lehet, hogy késni fogok a vacsoráról. Van egy kis elintéznivalóm. Saxon, nyomás a kocsihoz – utasította a fiút, és a kölyök rögtön engedelmeskedett.

Bólintottam Stoke-nak, az agyam össze-vissza zakatolt. Clary felé fordulva intettem, hogy vegye át Nary-t. Miután felálltam, Clary leült a lányom mellé, és átölelte. Stoke után mentem, és kint a verandán felé fordultam, közelebb léptem hozzá, megmarkoltam a pólóját, majd megkérdeztem.

– Meg...

– Nem, kurvára közel volt, szerelmem, de nem. De holnapra azért tele lesz zúzódásokkal– fogta meg a karom.

– Hol van? – kérdeztem.

– A kocsiban Dive-val, Blue-val és Billy-vel.

– Mit fogsz tenni?

– Hazaviszem, és szépen elbeszélgetek az őseivel.

– Mielőtt... mielőtt hazaviszed, intézd el, hogy megfizessen ezért.

Stoke szeme tágra nyílt, majd elmosolyodott.

– Szívesen megtenném neked, szerelmem, de már így is fájdalomban fetreng attól, amit Saxontól kapott. Megtalálta őket, és a szart is kiverte belőle. Majd én gondoskodom róla, hogy soha többé ne tegyen ilyet.

– Oké, szépfiú.

– Kurvára imádom ezt – morogta, majd azt mondta.– Ezután Saxonhoz megyek. Elég gázos apja van. Beszélni akarok vele. – Elmosolyodott, és tudtam, hogy Saxon apjának nem fog tetszeni ez a beszélgetés. – Ha nem mennek jól a dolgok, fel kell állítanod a pótágyat Josh szobájában. Ma éjjel itt fog aludni.

– Természetesen. Vigyázz magadra, Declan – választoltam egy bólintással.

– Úgy lesz, és ma este a te ágyadban alszom.

– Oké – egyeztem bele azonnal, mire szélesen elmosolyodott.

– Menj vissza a lányodhoz. Szüksége lesz rád.

– Oké, szépfiú. – Gyorsan megcsókoltam, majd hátraléptem. Szólt Saxonnak, hogy kövesse, és bepattantak egy kisteherautóba. Mielőtt elindult, intettem neki. Mosolyogva csóválta a fejét, és megemelte az állát felém.

Megfordultam és visszamentem a lányomhoz.