5.-6. Fejezet

 

Ötödik fejezet

 

Stoke

 

Fordította: Sweety

 

Néztem, ahogy Malinda lehunyja a szemét. Tudtam, hogy látta a Griz és Talon közti pillantást, így tudta, hogy a férfi megszökött. De hallani még biztosabbá tette a dolgot. A hüvelykujjam tovább simogatta a nyakát. Kinyitotta a szemét, és rám nézett. Megnyugtató mosolyt küldtem neki, de ő gyorsan elfordította a tekintetét. Nem voltam biztos benne, hogy ez mit jelent, de nem mozdult el a szorításomból, így a közelében maradtam, hogy biztos legyek benne, hogy tudja, nincs egyedül.

És nem is lesz, amíg el nem kapjuk azt a rohadékot.

Pipe egy kibaszott idióta volt. Ehhez nem férhetett kétség, és kurvára meg fog fizetni, amiért nem végezte jól a munkáját.

– Malinda – szólt a seggfej unokatestvérem.

Kinyitotta a szemét, és felnézett.

– Hogy van a torkod, édesem?

Vett egy nagy levegőt, és kinyitotta a száját. – F-fáj – suttogta.

– Ne akard, hogy beszéljen, te pöcs. Csak igennel és nemmel megválaszolható kérdéseket tegyél fel, és húzz a picsába – morogtam.

Lan rám meredt. Azt akartam, hogy vágjon vissza. Azt akartam, hogy hülyét csináljon magából. De nem tette, a seggfej.

Ehelyett leguggolt Malinda elé, és a térdére tette a kezét. Kurvára le akartam tépni a karját a testéről, és fejbe verni vele. Aztán talán még a seggébe is feldugni, csak a biztonság kedvéért. Mivel azonban ez mocskosul törvénytelen dolog volt, nem tettem. Ehelyett inkább szúrósan bámultam rá.

– Malinda – kezdte, és biztos voltam benne, hogy ez nem előírásszerű. Nem a vezetéknevén kellene szólítania? –  Tudod, hogy miért volt itt Oscar May?

Felhorkantam. Hát persze, hogy kurvára nem tudta. Lan rám meredt, de gyorsan visszafordította lágy tekintetét a nőmre, ahogy megrázta a fejét. Megszorítottam a nyakát.

Krisztusom. Az én nőm. Komolyan?

A pokolba is, majd később elgondolkodom ezen a merész, kibaszott kijelentésen, amikor az istenverte unokatestvérem már nem vadászik a területemen.

És már megint itt tartok. Jézusom.

– Oscar gyakran jár ide? – kérdezte Lan.

Megrázta a fejét.

– Oscar és a férjed közel álltak egymáshoz?

Kinyújtotta a kezét, és ide-oda mozgatta, vagyis úgy-ahogy.

– Valamit el kell magyaráznom neked, Malinda, és nem hiszem, hogy tetszeni fog. – Megvárta a lány bólintását. – Már egy ideje figyelem Oscar Mayt. Úgy hisszük, belekeveredett valami balhéba Anthony Grahammel. Tudod, hogy ki az?

Nem tudta. Láttam az arcán. De amint ez a név elhagyta az unokatestvérem száját, megmerevedtem, és közben Malinda tekintete rám szegeződött. Megérezte. Egy pillanatra egymásra meredtünk. Az arcomat tanulmányozta, majd visszafordult Lanhoz, és megrázta a fejét.

Ő bólintott, aztán azt kívántam bár ne tette volna, mert ez sok embert megijesztene, de elmagyarázta, ki az az Anthony Graham.

– Azt hiszem, Oscar Anthony-nak dolgozott, de mostanában néhány... dolog, amit Anthony-nak meg kellett volna kapnia, eltűnt. Malinda, Anthony Graham az egyik legnagyobb maffiafőnök Melbourne-ben. Sok alvilági dolgot irányít. Gonosz, könyörtelen és kegyetlen. Soha nem szeretnél a rossz oldalára kerülni, és nemrégiben Oscar is átcsúszott a rossz oldalra, méghozzá nagyban. Bármit is akar Oscar tőled, okom van azt hinni, hogy az az, amit Anthony akar tőle. Szintén hiszem... és sajnálom, hogy ezt kell mondanom, hogy a férjednek is köze volt ehhez. Ezért gondoljuk, hogy az a dolog, amire Oscarnak szüksége van, hogy megmentse az életét, itt van a házban.

Ezt én is tudtam, és legszívesebben ezért kibaszottul pofán vágtam volna Lant. Malindában súlyos, nehéz gondolatok pörögtek, és ez nem tetszett.

Erős rohadt érzések kerekedtek felül rajtam. Miért volt itt ez a szükség, hogy megvédjek egy nőt, akit alig ismertem? A testvérem felesége volt, a kurva életbe!

Az érzelmek teljesen kikészítettek.

Vissza kellett lépnem.

– Nem bánod, ha átkutatjuk az otthonodat, Malinda? – kérdezte Lan.

Baszd meg.

Összeszorult a gyomrom.

Lesújtottnak tűnt, ahogy üres tekintettel bámult az unokatestvéremre.

– Holnap – ugattam. – Elég volt mára, uncsitesó. Pihennie kell. Gondolkodnia kell, felfognia azt a sok szart, amit az előbb ide hánytál. Majd holnap biztos vagyok benne, hogy Malinda meg fogja engedni. – Előre dőltem, és elengedtem a nyakát, hogy a szemébe nézhessek. Miután felém fordult, azt mondtam: – Hagyni fogod, ugye, kedvesem?

Bólintott, és ismét láttam, hogy üres a tekintete. Őszintén szólva, nem gondoltam, hogy tudta, mibe ment bele.

– Oké, vigyünk téged a gyerekeidhez. – A szavaimra pislogott és visszatért szemébe az élet. Tágra nyílt szemmel kétszer bólintott. Lan félreállt az útból, ahogy felállt. Gyorsan mellé álltam.

Kezemet a könyökére téve, a konyhába indultam vele. Semmiképpen sem akartam, hogy kisétáljon a bejárat elé, hogy a szomszédok ilyen állapotban lássák.

– Declan – szólt Lan. Megálltunk mindketten, és a vállam fölött hátra néztem. – Beszélnünk kell. Van valaki más, aki elviszi őt?

– Killer, Blue?

Killer volt az első, aki válaszolt. – Persze, testvér. – Felénk sétált, és hamarosan Malindát is kitessékelte a konyhából nyíló hátsó ajtón, Blue kíséretében. De bassza meg... én akartam az lenni, aki vele megy; hogy biztonságban kísérjem el a gyerekeihez.

Lan kiküldte a tiszteket a kocsijukhoz, míg ő ott maradt, én pedig visszamentem Lanhoz és Vihez. Talon velem tartott, és Griz gyorsan csatlakozott a csoportosuláshoz.

– Csak azért mondtam el ezt az információt Malindának mindannyiótok előtt, mert úgy gondolom, hogy minden segítségre szüksége lesz. Huszonnégy órán át figyelni kell majd rá. Nemcsak rá, hanem a gyerekeire is! Védőőrizetbe vehetném, de még az sem lenne elég biztonságos. Van egy tégla az osztályon, akivel foglalkoznunk kell ezen a szarságon kívül is. Anthonynak Oscarra állt fel. Akarja őt, és nagyon akarja. Nem tudom, hogyan kerüli el Oscar Anthony gengsztereit, de eddig sikerült neki. Ami kibaszott szerencsétlen módon azt jelenti, hogy kétségtelenül felhívta a figyelmet Malindára.

– Megteszünk mindent, amit szükséges. Ő egy közülünk. Egy taggal volt házas, de ezt te is tudod.

– Igen, de azt is tudom, hogy tizennégy évvel ezelőtt Malinda két törött bordával, arccsonttöréssel, zúzódásokkal és vágásokkal került kórházba.

– Balesete volt? Miért is mondod ezt el nekünk? – tette fel Violet azt a kérdést, amit mindannyian szerettünk volna.

– Azt mondta, hogy otthon leesett a lépcsőn. – Várt és mindannyiunkra nézett. Egy szemforgatással hozzátette: – Láttok itt lépcsőt?

– Bassza meg – mondtam ki. Elöntött a düh.

Griz és Talon állkapcsa is összeszorult.

– Hogy-hogy nem tudunk erről? – morogtam. – Hogy a faszba nem tudtuk, hogy a testvérünk házas és benne van ebben a szarban.

– Nem mintha folyton egymás nyakán élnénk, testvér – mondta Griz.

– Tank mindig a telepen volt. Mindig ő volt az, aki keményen bulizott a klubok kurváival. A kurva életbe! – káromkodott Talon. Rosszul viselte a dolgot. Jézusom, nem csak ő. Tank a testvérünk volt, és egyikünk sem tudott róla szart sem. Egyikünk sem tudta, mit tett az a köcsög, nemcsak az életével, hanem a családjával is.

Ha tudomásunk lett volna bármiről is, leállítottuk volna. Megállítottuk volna őt.

A kurva életbe, igaza volt.

Hogy a faszba feküdhetett le egy kurvával, amikor otthonmegvolt neki ez?

– Úgy hallottam, a házasságuk azóta sem a régi – mondta Lan, mire Talon felhorkant. – Ezt nyugodtan mondhatod másként is. Kétlem, hogy túl sokat időzött volna itt.

– Minden motorossal szemben tartózkodó.

Bólintva mondtam: – Már tapasztaltuk.

– Átkozott szerencse, hogy itt van nekünk Julian, mert Malinda még a nőkkel is távolságtartó volt.

– Julian egy vadállatot is rávenne, hogy kedvelje – mosolyodott el Violet.

– Szóval beleegyeztek, hogy vigyáztok Malindára? – kérdezte Lan.

– Mindenképp megtörténik kérés nélkül, akár tetszik... akár nem – mondtam.

Lan felsóhajtott. – Oké, kuzin. – Violet felé fordult. – Ellenőriznem kell a fegyvert, amivel Oscarra lőttél, persze csak azért, hogy megbizonyosodjak róla, hogy a te fegyvered volt, és nem másé. Úgy tűnik, te vagy az egyetlen itt, akinek van egy rohadt engedélye a fegyverviselésre.

– Persze, a dohányzóasztalon találod.

Violetről az asztalra nézett. Egy pillanatig tanulmányozta az ott lévő fegyvert. Tudta, hogy nem Violet lőtt vele. Látszott a szórakozott arckifejezésén. Mégis visszafordult felénk. – Örülök, hogy időben érkeztél, Violet.

– Én is – válaszolta Vi.

– Rendben – kezdte Talon – lépnünk kell, hogy Malinda számára biztonságos legyen a helyzet. Tájékoztasson minket, nyomozó, és mi is ezt fogjuk tenni.

Lan megemelte az állát, bezacskózta a fegyvert, és kisétált a házból. Talonhoz fordulva megkérdeztem: – Mi a terv?

– Biztonságos helyre van szüksége Malindának és a gyerekeinek. Meg kell találnunk azt a kibaszott Oscart, mielőtt a zsaruk elkapják, és találkoznunk kell Anthonyval.

– Itt akar majd maradni a gyerekekkel – mondta Violet, és nekem is volt egy ilyen érzésem.

– Basszus, valószínűleg ez lenne a legjobb megoldás. Szólhatunk Wardennek, hogy szereljen fel egy riasztórendszert. Éjjel-nappal embereket állíthatunk ide. Viszonylag normálisan kell tartanunk a helyzetet, már csak a gyerekei miatt is. Így is elég szarságon mentek keresztül – mondta Griz.

– Szerintem ez egy jó ötlet – bólintottam. – Legalább négy testvérre lesz szükségünk forgásban, nyolcóránkénti váltásban, aztán kettő a gyerekek iskolájában.

– Akkor csináljuk meg ezt a szart. Stoke, menj Malindáért és a gyerekeiért. Én elintézek néhány telefont, amíg Griz és Vi feltakarítják az egész mocskot. Holnapra idehívunk egy ablakos fickót. Az első műszakra idehívom Picket, Dodge-ot, Bull-t és Limp-et.

– Én a kanapén alszom, amíg meg nem javítják azt a kurva ablakot – jelentettem ki. Talon váltott egy pillantást Grizzel és megrándult a kurva ajkuk.

– El se kezdjétek, baszod – morogtam.

 

****

 

 

Elsétáltam Malinda szomszédjának kétszintes házához. Killer kint várt a bejárat előtt. Elmondtam neki, mi a terv, mire ő kurvára elvigyorodott. – Blue hátul van. Megyek és szólok neki. Mi meg itt kint várunk, amíg a testvérünk megérkezik. Te vidd őket haza. Mindannyian fáradtak, már alig állnak a lábukon.

Küldtem neki egy állemelést. Kinyitottam a bejárati ajtót, ahogy Killer még hozzátette: – Sok szerencsét odabent. Ha azt hiszed, hogy Nancy szörnyű, hát ő semmi Mrs. Cliffhez képest. – Kuncogott, ahogy átbotladoztam a küszöbön.

Baszd meg.

– Szent szar, nagyobb vagy, mint a másik kettő. Szteroidokat szedsz? – ugatott egy karcos hang.

A kurva anyját! A mondat átfutott a gondolataimon, miközben becsuktam magam mögött az ajtót, és visszafordultam.

– Mi a neved? A másik kettőnek vicces neve volt. Melyik épeszű ember nevezné a gyerekét Bluenak vagy Killernek? Mégis mi a fene folyik itt? És mi a tiéd, és mit fogtok tenni az én édes Malindámért? – A nő a nappalija ajtajában állt, amely a háza többi részébe vezetett, a kezét kerek csípőjére tette, amit egy köntös takart. Hogy teljes legyen a kép az előttem álló nőről, zöld hajában hajcsavarók voltak, és szájából cigaretta lógott. Minden porcikájában szabad szájú öregasszonynak látszott.

– Én Stoke vagyok, és mindent kézben tartunk. Azért jöttem, hogy hazavigyem Malindát és a gyerekeit.

– Jézusom, Stoke, ez komoly? – Megforgatta a szemét. – Oké, azt hiszem, hinnem kell neked, de ha ti nem végeztek elég jó munkát, akkor kénytelen leszek idehívni az embereimet.

Komolyan el kellett gondolkodnom azon, hogy kik lehetnek a srácai.

– Örülök, hogy Malindának jó szomszédja van – próbálkoztam.

– Ne próbálj meg hízelegni nekem. Átkozottul rendben vagy, de nem hagyom, hogy a sármoddal levegyél a lábamról.

Elvigyorodtam. Igen, tényleg rosszabb volt, mint Nancy, Vadmacska anyukája.

– Hozhatom Malindát és a gyerekeket, vagy továbbra is itt áll és faggat?

– Azt hiszem, tetszel nekem. Van benned spiritusz. A másik kettő hamar eltűnt a házból. Gondolom, félnek tőlem, de te hajlandó vagy ott állni a szexisten alakodban, és beszélgetni. – Tanulmányozott engem.– Kérsz egy kávét?

Krisztusom. – El kell halasztanunk a dolgot. Biztos vagyok benne, hogy Malinda és a gyerekei dögfáradtak, és szükségük van egy kis pihenésre.

– Igen, megfelelsz. – A nő vigyorgott, a cigaretta majdnem kiesett a szájából.

– Megfelelek mire? – Kérdeztem, bár nem biztos, hogy kellett volna.

– Az én édes Malindámnak. – Pár lépést tett előre, és úgy mondta: – Egy kis hancúrozás kell neki. – Rám kacsintott.– Tudod, mire gondolok. Összegyűrhetné veled a lepedőt.

– Mrs. Cliff – szólította Nary. Befordult a sarkon, és meglátta, hogy ott állok. Elpirult, és a földre nézett. – Hm, anyám már az összes italát megitta. Szüksége van még többre?

– Nem, édes gyermekem – felelte Mrs. Cliff. Visszafordulva hozzám, folytatta: – Az én különleges főzetemet adtam neki. Rendbe kell hoznia a torkát, és ettől reggelre rendbe jön. – Naryre nézett, és hozzátette: – Menj, hozd anyukádat, gyermekem. Mondd meg neki, hogy itt az embere, hogy hazavigyen titeket.

– Én nem...

– Megyek érte – mondta Nary mosolyogva, mielőtt elment.

Mrs. Cliff megforgatta a szemét, és gúnyolódott. – Biztos vagyok benne, hogy szeretnéd.

Hatodik fejezet

 

Malinda

 

 

Fordította: Sweety

 

Levegőért kapkodva ébredtem az éjszaka közepén. Rémület bombázta az elmémet, amíg meg nem nyugtattam magam, hogy biztonságban vagyok. De frusztrált maradtam. Ledobtam magamról a takarót, kiültem a matrac szélére, és megérintettem a nyakamat. Átkozott, hülye Oscar. Hogy merészelte megzavarni a megérdemelt pihenésemet. Remek, a nap hátralévő részében nyűgös leszek. Mindig az voltam, ha nem kaptam meg a megszokott nyolc órás alvásomat.

A gondolataim elkalandoztak a borzalom felé.

Még soha életemben nem féltem ennyire, még akkor sem, amikor Tank kezet emelt rám. Tény azonban, hogy nem magam miatt féltem, hanem a gyerekeim miatt voltam halálra rémülve. Szerencsére Nary elég okos volt ahhoz, hogy csendben maradjon, amint meghallotta a felfordulást. Gyorsan és csendesen kiosont Josh-sal a hátsó ajtón, és azt mondta neki, hogy menjen Mrs. Cliffhez. Nary mindent elmondott nekem, amint megjelentem a szomszédban. Josh először nem akart elmenni, amíg Nary meg nem fenyegette, hogy megmutatja a róla készült videóját a barátainak a suliban, amin boxeralsóban táncol a házunkban. Nary megnyugtatta, hogy hívni fogja a rendőrséget. Amit természetesen meg is tett, de előbb Mattie-t hívta, és hála az égnek, hogy így tett, különben a rendőrség elkésett volna, és elveszíthettem volna a lányomat, ahogyan az életemet is.

Ennek már csak a gondolatától is felfordult a gyomrom, és könnyek szöktek a szemembe.

Amikor megjelentem Mrs. Cliffnél, és ő nemcsak nekem, de Killernek és Blue-nak is ajtót nyitott, betessékelte őket, mosolygott, bemutatkozott és megfenyegette őket, hogy vigyázzanak rám és a gyerekeimre. Mindezt úgy, hogy közben a karjaiba zárt és megölelt. Ezután gúnyt űzött a nevükből, és közölte velük, hogy túl szépek ilyen ostoba nevekhez. Szerencsére Nary és Josh előrohantak a ház hátsó részéből, hogy enyhítsék a helyzetet. Amikor Killer és Blue gyorsan kimenekült a házból, hogy az első és a hátsó ajtónál őrködjenek, beterelt a konyhába a gyerekeimmel, akik ugyan olyan szorosan tapadtak rám, mint én rájuk.

Odabent, amíg Nary elmesélte az ő verzióját, Mrs. Cliff megitatott velem valamit. Valamit, aminek olyan íze volt, mint a büdös, koszos zokninak. Josh egészen közel húzta a székét hozzám, és megfogta a kezem, és miközben Nary beszélt, ő is a térdemre tette a kezét. Mindketten aggódtak értem, nemcsak azért, mert alig tudtam beszélni, hanem az egész elbaszott helyzet miatt is.

Nyomorult Oscar, a fenébe is.

Amikor Stoke megjelent, nagyon hálás voltam. Nemcsak fizikailag voltam kimerült, lelkileg is.

Szó nélkül követtem őt vissza a házamba, ahol még mindig ott volt Talon, Griz és Vi. Kitakarították a házat, és rendbe hozták az ablakot éjszakára, tájékoztattak, hogy másnap jön az üveges, aki rendesen megjavítja. Miután ágyba fektettem a gyerekeket, azt is elmondták, hogy megszervezték, hogy jöjjön majd valaki, aki beszerel egy biztonsági rendszert a házba.

Megkönnyebbülten ereszkedett le a vállam, amikor rájöttem, hogy a házunkban maradhatunk. Nem akartam elköltözni a gyerekekkel. Nem akartam, hogy még jobban aggódjanak, mint amennyire már így is tették.

Mielőtt Talon és az emberei elmentek, még megemlítették, hogy Stoke a kanapén alszik, amitől kaptam egy kisebb pánikrohamot, de próbáltam megköszönni nekik. Egészen addig, amíg Talon előre nem lépett és egyik ujját az ajkamra nem tette. Amit mondott, könnyeket csalt a szemembe.

– Ha nem lettél volna Tankkal, akkor is így tennénk. A nőm megkedvelt téged, ha nem tenném ezt meg érted, szétrúgná a seggem. Te is a Hawkshoz tartozol, Malinda. Csak hozzá kell szoknod.

Amikor elmentek, Stoke felé fordultam, ahogy rám parancsolt.

– Próbálj meg aludni egy kicsit. – A kanapé felé intettem. – Majd én megkeresem hozzá a cuccokat. Csak feküdj le, asszony.

Tanulmányoztam őt, majd néztem még egy kicsit, csak mert a szemeim komolyan nem akartak másfelé fordulni. Aztán bólintottam, és gyorsan visszavonultam a szobámba, ahol lezuhanyoztam, hogy nyugodtan kisírhassam magam. Miután a víz kihűlt, kikászálódtam, és bugyiba, hálóingbe öltöztem. Bebújtam az ágyba, és azonnal elaludtam.

Az éjjeliszekrényemen lévő órára néztem. Hajnali egy órát mutatott. Csak két órát aludtam.

Az agyam furcsa játékokat játszott. Újra és újra végig akarta játszani a történteket.

Újra átélni a kezet a torkom körül.

Újra átélni a lányom szemében tükröződő ijedtséget.

Ó, Istenem, milyen bátor volt.

Szememet törölgetve felálltam, és megtettem az utat a folyosón a nappaliba, majd a konyhába. Felkaptam egy pohár vizet, hogy lehűtsem a torkomat. Miután megittam, visszasétáltam a nappaliba, és megálltam.

Egy pillanatra elfelejtettem, hogy Stoke ott van.

Az előttem lévő látvány azonban most már beleégett a tudatomba. Az utcai lámpa halvány fénye besütött a nagy, öblös ablakon. Könnyen ki tudtam venni, hogy egy póló nélküli Stoke feküdt a kanapén, a dereka körül egy takaróval, feje fölé emelt karokkal. A testén kidomborodtak az izmok. Sajnos az arca a kanapé felé fordult, és árnyékban volt, így nem láttam.

Ezért, amikor dörmögő hangon megszólalt, felugrottam.

– Nem tudsz aludni?

– R-rosszat álmodtam – mondtam. Elöntött a megkönnyebbülés, hogy már nem fájt a torkom, beszéd közben.

Elfordította a fejét, acélszínű szemei a földhöz szegeztek.

– Gyere ide, Malinda.

A szemeim tágra nyíltak. A pulzusom felgyorsult, és megráztam a fejem.

– Malinda – morogta halkan. – Gyere ide.

Talán úgy akart beszélni, hogy ne ébressze fel a gyerekeket, ezért tettem pár lépést előre, és megálltam közvetlenül a kanapé mellett.

– Igen? – kérdeztem.

Nem válaszolt. Csak felnézett rám, majd a következő másodpercben kinyújtotta a kezét, a csuklóm köré kulcsolta az ujjait, és előre húzott. Gyorsan mozdult, mire én a fenekemmel a csípőjén landoltam. Feltápászkodtam, vagyis megpróbáltam, de fogása satuként feszült meg csuklómon. Újra megmozdult, és lerántott úgy, hogy előtte feküdtem a kanapén. A szívem őrjöngésbe csapott a bordáim alatt, és azon tűnődtem, mit akar Stoke.

Megpróbáltam felülni, mivel már nem fogta a csuklómat, de a karja gyorsan átölelte a derekamat, és azt mondta.

– Pihenj.

– De...

– Malinda, csak aludj.

– D-de...

– Fáradt vagyok. Te is fáradt vagy. Minden, amit tenni fogunk, az alvás lesz.

– A gyerekek, ha meglátnak itt reggel... – Ötleteik támadnának.

– Előttük kelek, és beviszlek a szobádba.

– De...

– Csak aludj, asszony.

Sóhajtva dőltem vissza melegségéhez.

– Oké – suttogtam a szobába. A derekam köré font karja megszorított. Nem hittem volna, hogy képes leszek elaludni, de sikerült. Azt hiszem, ami segített, az Stoke csodálatos testének melege volt, és a tény, hogy biztonságban éreztem magam a karjaiban.

 

****

 

Ahogy felébredtem, az ágyamban találtam magam. Hogy miként kerültem oda vissza, azt nem tudtam. Csak arra emlékeztem, hogy álomtalan álomba zuhantam Stoke mellett. Mosolyra húzódott az ajkam, de visszaszorítottam. Még ha az általam valaha látott egyik legjóképűbb férfi is ölelt míg aludtam, hogy vigaszt nyújtson a rossz álmom után... nem volt min mosolyognom. Elvesztettem a férjemet. A férjemet, akinek a baromságai és csalásai beszivárogtak a házba, belefolytak mind az én, mind a gyerekek életébe. Ujjaimmal a torkomat érintve, egy apró köhintéssel, óvatosan megköszörültem. Kilencven százalékkal jobban éreztem magam. Mrs. Cliff undorító főzete csodát tett. Árulnia kellene.

Miután felkeltem az ágyból, megmosakodtam, felvettem a fürdőköpenyemet, és elindultam megkeresni a gyerekeimet.

Egy sulis reggelen a konyhában találni őket, normálisnak számított. Tegnap este azonban úgy döntöttem, hogy nem mennek, ezért amikor megláttam őket felöltözve és iskolára készen, meglepődtem.

Amin szintén meglepődtem, hogy Stoke póló nélkül állt a konyhai fapultnak támaszkodva, kávét kortyolgatva, miközben Josh úgy mesélt neki a tegnap estéről, mintha nem lett volna ott.

– Jó reggelt, anya – szólt Nary a konyhaasztal mellől, miközben a müzlijét majszolta.

– Jó reggelt, drágám – mosolyogtam.

– Szia, anya. Tudtad, hogy Stoke itt maradt tegnap este, hogy megvédjen minket, és hogy más motoros srácok is szemmel tartanak minket, ha a pöcs bácsikánk visszajönne? – sugárzott Josh.

Tágra nyílt szemmel bámultam a fiamra, majd Stoke felé fordulva összehúztam a szemem.

– Josh, a szád– csattantam fel, majd Stoke-hoz szóltam.

– Egy szóra, kérlek. – Azzal sarkon fordultam, és elindultam a nappali felé, hogy aztán visszaforduljak, és azt mondjam a gyerekeknek:– Srácok, menjetek átöltözni. Ma nem mentek iskolába.

– Király – kiáltotta Josh. Nary hátradőlt a székében, és rólam Stoke-ra fordította a tekintetét, így én is Stoke-ra néztem.

– Menniük kéne – jelentette ki.

– Nem, nem kellene – csattantam fel. – Te mondtad nekik, hogy az iskolai ruhájukat vegyék fel?

– Igen – mosolygott. – Én voltam az is, aki felébresztette, és összekészítette őket az iskolára, mert menniük kell.

– Traumatikus hétvégéjük volt, Declan Stoke. Szerintem itthon kell maradniuk. – Miért lángolt fel hirtelen a tekintete?

– Vissza kell kerülniük a megszokott kerékvágásba, Malinda. Meg kell tanulniuk, hogy az élet megy tovább, még akkor is, ha baj van. Tudják, hogy a Hawks védelmez benneteket. Semmi sem fog történni velük.

Kedvem lett volna toporzékolni, és kiabálni vele. Ehelyett megfeszült a testem, az oldalamhoz szorítottam a kezem, és mogorván méregettem.

– Semmi baj, anya – mondta Josh. – Stoke-nak igaza van. Az iskola jót fog tenni nekünk.

Megráztam a fejem, hogy kitisztuljon, és döbbent tekintetemet a fiamra szegeztem. A fiamra, aki máskor betegnek tettette magát, hogy ne kelljen iskolába mennie. Naryre néztem, aki láthatóan mulatságosnak találta ezt az egész jelenetet.

Mi történt a gyerekeimmel?

– Akkor is, kicsim – kezdtem halkan - valami az iskolában felzaklathat téged, vagy az egyik pillanatban újraélheted a tegnap estét. Emiatt szeretném, ha itthon maradnál.

– Anya. –horkant fel, és forgatta a szemét Josh. –Rendben leszünk. Stoke-nak lesznek emberei a sulinál, meg minden. Hát nem elképesztően király?

Jézus Krisztus a kereszten! Kimosta a gyerekeim agyát.

Összeszorított fogaimon keresztül sziszegtem:– Igen, kicsim. Király.

– Gyerekek, menjetek fogat mosni és pakoljátok be a táskátokat. Egy testvér hamarosan itt lesz, hogy mindkettőtöket elvigyen az iskolába– parancsolta Stoke önelégült mosollyal a bűnös, szexi arcán. Az arcán, amit hirtelen késztetésem támadt megütni.

– Hihetetlen– lihegte Josh, és kirohant a szobából.

Nary felállt az asztaltól, odasétált a mosogatóhoz, ahol Stoke állt, és beletette a tálját. Stoke odafordult hozzá, és megkérdezte.

– Rendben vagy a sulival, kislány?

Vigyor futott át az ajkán. – Igen, Stoke – mondta, és felém sétált.

– Minden rendben lesz, anya – tette hozzá, majd adott egy puszit az arcomra, mielőtt kiment.

Eltelt egy perc, ahogy ott álltam köntösben, a mellkasomon keresztbe tett karokkal. Felnéztem Stoke-ra, aki a csinos fenekét továbbra is a pultnak támasztotta, miközben a kibaszott kávéját kortyolgatta, és megrándult az ajka.

– Kávét? – kérdezte.

Halkan morogtam, mire ő felnevetett.

– Persze, Stoke, iszom egy kávét a házamban, a vízforralómból, a szekrényemben lévő bögréből, míg te, gondolom, mész és elrendezed az én gyerekeimet.

Ijedt hangon fel akartam sikkantani, és kimenekülni a helységből, mikor minden szórakozottság eltűnt az arcáról. Letette a kávéscsészéjét, és felém lépett. Amikor már közel volt, elég közel ahhoz, hogy érezzem a melegét, lehajolt, ajka a fülemet súrolta.

– Tetszik a kiállásod, te nő, de kurvára jobban szerettem, amikor Declannek szólítottál. Ha újra Stoke-nak hívsz, a térdemre fektetlek, és rövidesen a kezemtől fog fájni a segged. Most pedig, kedvesem, meg kell tanulnod, hogy a Hawks melletted áll, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy foglalkoznom kell a gyerekeiddel, amíg te alszol, mert szükséged van a pihenésre. – Hátrahúzódott, és lenézett rám. – Rendben lesznek, Malinda, és ha mégsem, akkor majd foglalkozunk a dologgal.

Ezzel kisétált a szobából, hogy aztán a válla fölött odaszóljon.– Megyek zuhanyozni, mielőtt a testvéreim ideérnek.

Oh. Jaj nekem.

Düh szántott végig az ereimen, de emellett elöntött a hála is. El akarta intézni a dolgaimat, amíg én pihenek. Segíteni akart nekem.

Ilyenre már nagyon régóta nem volt példa.

Ami szintén átjárta a testemet, az a szavai által keltett hő volt. A teste gőzölgő forróságot árasztott, és amikor a lehelete a fülemet súrolta, miközben ezeket a szavakat mondta, a forrósága elérte egy szupernova szintjét. Legyezgetve magam igyekeztem mindent elkövetni, hogy ne képzeljem el őt a zuhanyzómban... meztelenül.

Nem sikerült.

 

****

 

Miután gyorsan megittam egy kávét, hogy lecsillapítsam a gondolataimat, HUH, fel akartam öltözni. Ahogy Stoke kisétált a szomszédos fürdőszobámból, nem a gyerekekéből, amit a vendégek általában használni szoktak, farmerben, fekete testhezálló pólóban és mezítláb, nagyon csábítóan nézett ki, és tudtam, hogy fennáll annak a veszélye, hogy megbámulom őt, és valószínűleg megalázom magam a nyálcsorgatással. Ezért amikor kijött, gyorsan a szobámba menekültem, hogy felöltözzek.

Nem akartam felbukkanó motorosokat, amikor még köntösben vagyok. Már így is elég volt, hogy Stoke megbámult, a konyhában. Amikor láttam, hogy a tekintete a testemen barangol, gyorsan elfordultam, és azt kívántam, bárcsak valami szexibb ruhát viselnék. Nem, hülye libidó. A szexi az rossz. Biztonságosabb volt Mrs. Cliff tükörképének lenni a rongyos köntösömben. Már csak zöldre kellett volna festenem a hajam, csavarókat tenni bele, és máris ikrek lehetnénk.

Akkor értem a nappaliba, amikor Stoke kinyitotta a bejárati ajtót.

– Csá– köszönt. Az érkezők megemelték az állukat Stoke felé, de gyorsan rám szegezték a tekintetüket. Az alsó ajkamba haraptam, ahogy végig mértek, tetőtől talpig. Kényelmetlenül hintáztam a talpamon, azon tűnődve, vajon egy párhuzamos univerzumba kerültem-e, és hogy talán meztelen vagyok. Lenéztem magamra, hogy még egyszer ellenőrizzem, még mindig rajtam van a fekete leggingsem és egy hosszú, lenge felső, ami eltakarta a fenekemet, bár egy kicsit szűk volt a dupla D-ken.

– Ööö, sziasztok – intettem.

Az egyikük rólam Stoke-ra nézett, majd vissza rám, aztán a kemény tekintetű, masszív testű férfi visszafordult Stoke-hoz, és felhorkant.

– Te kibaszott szerencsés fattyú.

Mi? Stoke szerencsés? Miben? Hogy a házban maradt?

Stoke ekkor elmosolyodott, egy arrogáns mosollyal.

A másik, aki mosolygott rám, belépett az ajtón, és kinyújtott kézzel odalépett hozzám.

– Szia, én Warden vagyok. Azért jöttem, hogy gondoskodjak a biztonságodról. Ha felmerül bármi más, amire szükséged van, több, mint szívesen segítek – mondta, miközben a kezemet a sokkal nagyobb kezébe fogta. Ő még nagyobb volt, mint Stoke vagy akár Griz.

– Warden – figyelmeztette Stoke.

– Én ráadásul nem is vagyok Hawks-tag. Violettel dolgozom együtt. Magánnyomozó vagyok, bébi. Ezt tartsd észben. – Vigyorgott, és megcsókolta a kezemet, amit még mindig a markában tartott, amíg Stoke oda nem jött, és oldalba nem lökte Wardent. Ha Stoke nem fonja a karját gyorsan a derekam köré, megbotlottam volna Wardennel együtt, aki most már nevetett.

– Olyan könnyű baszakodni veletek, srácok.

– Hé, kölykök– kiáltotta Stoke. Warden még jobban nevetett, és Dodge, azt hiszem, így hívták, vele együtt kuncogott. Josh jött be először, és megállt, amikor meglátta Wardent. A szeme tágra nyílt.

– Hűha

– Hé, kisöreg! – Warden elmosolyodott, és kinyújtotta az öklét egy ököl-pacsira. Josh odaütötte a saját öklét, és megkérdezte Stoke-ot.

– Ő visz minket a suliba?

– Nem, kölyök. – Stoke az állával az ajtó felé bökött. – Ő Dodge. Ő fog eldobni téged és a nővéredet. Két másik testvér már ott van, és ellenőrzi a helyet. Iskola után majd hazahoznak titeket.

– Király – mosolygott, és elindult Dodge felé. – Szia – mondta az állát felemelve.

Ó, Istenem.

– Mizu, kisöreg?

– Nem sok minden – mondta Josh.

– Josh – szólítottam.

Nyafogva fordult vissza hozzám.

– Anya.

– Josh.– A fiamra néztem.

– Anya – csattant fel Josh, és megrázta a fejét.

Stoke a fülemhez hajolt.

– Szívem, nem várhatod el egy fiútól az ő korában, hogy odamenjen és búcsúcsókot adjon az anyukájának, miközben a többi testvér is ott lóg körülötte, és látják.

– Látod, Stoke teljesen megérti– kiáltotta Josh.

Keresztbe tettem a karjaimat a mellkasom előtt, felpillantottam Stoke-ra, és ráförmedtem.

– Rendben.– Még ha utáltam is, megértettem.

– Nary, vonszold már a segged– kiáltotta Josh.

Mielőtt még kinyithattam volna a számat, Stoke rávágta

– A szád, kölyök.

– Hoppá, bocsánat, anya – mentegetőzött Josh. A fiam. A tizennégy éves fiam bocsánatot kért, mert káromkodott. Általában nem szólt semmit. Talán kaptam egy szemforgatást, de nem mondott semmit.

Stoke talán gyerek- suttogó volt?

Nem lehetett az. Hiszen teljesen kiborult, amikor a kezébe adtak egy kisbabát.

Ez az. Az idősebb gyerekekkel jól bánt, de amikor egy kisbabáról volt szó, teljesen leizzadt.

Nary belépése a nappaliba szakított ki a gondolataimból. Odajött hozzám, és arcon csókolt. – Viszlát később, anya.

Felvigyorogtam Stoke-ra. Ő nevetett, és azt mondta:– A lányoknál ez másképp van.

– Szia, Stoke.

– Viszlát, kislány.

– Sziasztok, kicsikéim. Legyen szép napotok – kiáltottam utánuk. – Ha szükségetek van rám, csak hívjatok, oké?

– Persze, anya – mondta Nary vigyorogva, és becsukta maga mögött a bejárati ajtót. Josh már futott is lefelé a lépcsőn Dodge-dzsal.

Stoke megszorította a derekamat.

Ekkor döbbentem rá, hogy egész idő alatt, amíg elköszöntem és beszéltem, Stoke mellettem állt, átkarolt, és a gyerekeim egyáltalán nem tűntek zavartnak.

Óh. Jaj nekem.

Ez nem jó.