13.-14. Fejezet

 

Tizenharmadik fejezet

Malinda

 

Fordította: Sweety

 

Három nap telt el azóta, hogy Nary összeverve és rémülten jött haza. Visszament az iskolába, és nyugtatgatott, hogy rendbe fog jönni, de én aggódtam érte. Ha valaki erős volt, akkor az az én lányom.

Szintén három nap telt el azóta, hogy a fürdőszobában elszállt az agyam Declan Stoke-tól, ahogy megpendítette a testem összes megfelelő húrját. Magamon akartam tudni a kezeit újra. Érezni akartam azt a kapcsolatot, ami akkor este volt köztünk. De nem éreztem, és ez feldühített.

„All by myself” ismétlődött újra és újra a fejemben, mivel Declan Stoke három napja nem mutatkozott.

Tudtam, hogy elfoglalt. Állítólag volt némi felfordulás az építkezésen, amelyen az építőipari cége dolgozott. Igen, két napja tudtam meg, hogy van egy építőipari cége, amit a testvérével Fox-al, más néven Killerrel, visz és úgy látszik, ez a felfordulás okozta, hogy az emberem két napja felszívódott.

Se telefon.

Se üzenet.

A többi motorostól sem tudtam meg semmit.

Semmit.

Szóval bosszús voltam és kanos, akár egy apáca, aki először látja Jensen Ackles farkát.

Csak reméltem, hogy amikor legközelebb találkozom Declan Stoke-al, fel lesz készülve a következményekre, mert én már több mint kész voltam a farkára ugrani.

Tizenhárom éve nem szexeltem, és már majd megvesztem értem. Különösen, amikor Declan Stoke eszembe jutott.

– Te most szórakozol velem – kapkodta a levegőt Mrs. Cliff. Felnéztem a konyhapultról, ahol épp paradicsomot vágtam a szendvicsekhez ebédre, hogy az ebédlőasztalnál lássam megdöbbent arcát Ivy mellett.

– Tizenhárom éve nem volt a lyukadban semmi? Szent szar, én egy vénasszony vagyok, mégis csak négy napja, hogy volt ott valami.

Grimaszoltam. Ez egy olyan kép volt, amit soha nem akartam elképzelni.

– Feltételezem, ezt hangosan is kimondtam. – Ivy bólintott.

– Kíváncsi voltam, miért gyilkoltad le azokat a paradicsomokat – mondta, és lenézett a vágódeszkára, mire persze én is, majd összerezzentem a látványtól. Ahelyett, hogy felszeleteltem volna, nagyjából feltrancsíroztam őket.

– Talán csinálhatnék ebből paradicsomszószt a tésztához? – vontam meg a vállam.

Ivy kuncogott. Mrs. Cliff felállt az asztaltól, magához vette a mobilját, és kisétált a konyhából.

– Hová megy? – kérdeztem.

– Nem tudom– mondta Ivy, mielőtt meghallottuk volna.

– Hol a fenében vagy? Tudod, hogy tizenhárom éve nem kapott faszt a csajom? Egy napig fülig ért a mosolya, szóval valamit biztos jól csináltál, de aztán eltűnsz, és itt hagyod beindulva és nyűgösen. Jobb, ha azonnal visszahúzod a segged és helyrehozod ezt. Mondjuk azzal, hogy megdugod.

– Mrs. Cliff, ne!– kiáltottam zihálva, utána rohantam, Ivy-val a nyomomban.

De elkéstem. Döbbenten álltam, és hallgattam, hogy Mrs. Cliff telefonál.

– Rendben – mondta gyorsan, majd letette a telefont.

Megragadtam a kanapé háttámláját, Mrs. Cliff nyaka helyett.

– Kérlek, mondd, hogy nem Declan volt az! – mondtam sziszegve.

– De, Declan volt.

– Akkor mondd, hogy nem az én Declanem volt.

– Hát... még nem csinált veled semmit, szóval ő tényleg a te Declaned? Tudod, hogy összehozhatlak a fiaim egyikével, ha nem bánik jól veled.

Megpördültem, hogy rámeredjek.

– Mrs. Cliff – sóhajtottam fel.

– Szerintem aranyos, hogy nem sieti el a dolgot. Bár azok után, ami a múltkor a fürdőszobában történt, erősen kétlem, hogy ilyen sokáig tartana neki, hogy... ööö, intim kapcsolatba kerüljön veled úgy, hogy a behatolás is benne van, ha nem történik meg az a buta kavarodás a helyszínen. Késő éjszakáig dolgozott, hogy rendbe hozza a dolgokat, csak azért, hogy több időt tölthessen veled... nem csak azért, hogy védelmezzen, hanem hogy... ó, tudod, mire gondolok. Azok a férfiak mindig akarják a nőjüket, és téged, kedvesem nagyon akar, hisz igényt tartott rád, és már egy kis ízelítőt is kapott abból, milyen lehetsz az ágyban, most pedig többet akar, és tudom, hogy ő is ugyanolyan türelmetlen, mint te – mosolyodott el Ivy.

Hosszú beszéde alatt tágra nyílt szemmel és tátott szájjal bámultam.

– Hogyan... miért... mikor? – Megráztam a fejem. – Nem, honnan tudod, hogy mi történt a fürdőszobában?

A mosolya egyre szélesebb lett.

– Elmondta Foxnak, Fox pedig nekem. Mindent megbeszélnek. Tényleg, Stoke az egyetlen, akinek Fox teljesen megnyílik. Szerintem ez aranyos. Olyanok, mintha igazi testvérek lennének, nem csak motoros testvérek. Ő az egyetlen, akinek Fox megengedte, hogy meztelenül lásson... Ó, egek... – mondta.

– Stoke látott téged meztelenül? – sikítottam.

– Hm... ez a pillanat hevében történt, jóval azelőtt, hogy te a képbe kerültél volna, és csak egyszer. Stoke történetesen a szobában volt, amikor Fox és én épp hevesen egymásnak estünk. Elfelejtettük, hogy ott van, és amikor rájöttünk... mi... ööö, mondhatni, csak folytattuk.– Elpirult. – Sajnálom. Egészen addig a pillanatig nem tudtam, hogy szeretem, ha néznek.

Miért bizsergett ettől a csiklóm?

– Szent szar, ez rohadtul szexi – nevetett fel Mrs. Cliff.

Ivy biztos elfelejtette, hogy ott van, mert ezután az arcát a kezével eltakarva mondta.

– Fox meg fog ölni.

– Ivy– nevettem, és odamentem hozzá. – Ne aggódj emiatt. Én nem mondok semmit, és Mrs. Cliff sem fog, különben egy évig nem engedem be a házba – mondtam a vállát átkarolva.

– Ribanc – sziszegte Mrs. Cliff, és kiment becsapva maga mögött a bejárati ajtót.

– Te, öhm, biztos nem bánod, hogy Stoke látott? – Kérdezte Ivy, ahogy felnézett rám.

– Előttem volt, szóval egyáltalán nem bánom. Különben is, én is ugyanígy tettem volna... azt hiszem – vontam meg a vállam és elmosolyodtam.

– Tényleg jobban felizgatja az embert, ha nézik. Legalábbis egyeseket – kacagott fel.

Ekkor hallottuk meg, a Harley-k dübörgését az úton. Megálltak a bejárat előtt, amikor kinyílt az ajtó, Mrs. Cliff dugta be a fejét.

– Szívesen – mondta.

– Mit? – kérdeztem.

– Ezt – kacagott, és szélesebbre tárta az ajtót, ahol egy frusztrálnak látszó Stoke állt. – Ivy kedves, húzzunk innen a picsába, mielőtt még egymásnak esnek előttünk, mint a nyulak.

– Declan? – nyögtem.

– Komolyan? Tizenhárom éve? – ugatott. Az oldalához szorított kézzel állt, kis terpeszben, a mellkasát megfeszítve, mintha visszafogná magát.

Ó. Jaj.

Mögötte láttam, ahogy Mrs. Cliff integet, mielőtt kivonszolta a felemelt hüvelykujját mutató Ivy-t az ajtón.

Mosolyogva felnevettem.

– Malinda– morogta Declan. – Most azonnal nézz a szemembe.

Megtettem.

– Um, igen. Tizenhárom éve.

– Rossz hangulatban voltál, mert nem voltam veled?

– Nem – mondtam a szememet forgatva.

– Malinda– csattant fel, majd elmosolyodott. – Azért voltál morcos, mert nem kaptad meg az embered farkát?

Felhorkantam, az alsó ajkamba harapva feleltem.

– Talán.

– Akkor ezen azonnal változtatunk – mondta mély hangon.

A következő pillanatban a vállára kapott és a hálószobánk felé igyekezett. Miután beléptünk, berúgta maga mögött az ajtót, és talpra állított.

– Kemény vagyok azóta, hogy megtudtam, hogya farkamat akarod magadban, azóta, hogy egy kibaszott öregasszony elmondta, hogy tizenhárom éve nem járt benned senki. Amint ez elhagyta a száját, máris indultam a motorom felé. Mire letettem a telefont, már a Harley-mon ültem, és kemény farokkal a nadrágomban hajtottam a nőmhöz. Ez... most nem tudok lassú és gyengéd lenni. Jó neked így, vagy megvárod, amíg egy kicsit lenyugszom? Ami kurva sokáig eltarthat. Bár előfordulhat, hogy menekülnöd kell előlem.

Felnyúltam, két kezembe fogtam az arcát, és a szemébe nézve mondtam.

– Declan Stoke, azt akarom, hogy keményen és gyorsan dugj meg. Amíg el nem élvezek tőled.

– Azt hiszem, kettőt is ki tudok hozni belőled – mondta gonosz mosollyal. Sietősen levetkőztünk. Természetesen én győztem, és gyorsan hátradőltem az ágyon. Declan majdnem elesett, ahogy a csizmáját húzta le, mert túlságosan el volt foglalva a látványommal.

– Szét a lábakat, szerelmem – parancsolta, amint megszabadult a ruháitól.

Bár elpirultam, tettem, amit mondott, és széttártam a lábaimat. Megnyalta az ajkait, miközben megragadta a már amúgy is kemény, hatalmas farkát. Végigfuttattam a tekintetem a testén, szemügyre vettem az alhasán és a mellkasán lévő hegeket. Igaz, három nappal ezelőtt már láttam a fürdőszobában, de az agyam nemigazán fogta fel. Eddig a percig, mert most itt állt előttem, és hagyott egy kis időt arra, hogy teljesen magamba szívjam a látványát. Tudtam, hogy azért vannak a sebhelyei, mert védte nemcsak a testvérét, de annak nőjét is. És ez csak még jobban felé húzott.

Declan Stoke jó ember volt.

És ő az én emberem volt.

Lassan felmászott az ágyra, elengedve a farkát, hiába panaszkodtam nyöszörögve, mert szerettem nézni, ahogy magához nyúl. A kezét a lábamra téve simogatott felfelé, amíg el nem érte a combom felső részének belső oldalát, amit masszírozni kezdett.

– Előbb felfallak téged, szerelmem. Azóta akarom megkóstolni a puncidat, mióta először megláttalak. – Bizsergés futott végig a testemen.

Lehunytam a szemem, és megemeltem a csípőmet erre a felhívásra. Kuncogott, és éreztem forró leheletét a dombom tetején. Megborzongtam a várakozástól.

Először végig nyalt a nyílásom aljától a tetejéig, mire megragadtam a lepedőt magam alatt és felnyögtem.

– Tetszik a szám a testeden? – morogta.

– Igen, Declan, Istenem, igen – válaszoltam.

– Jó, mert kurvára szeretem az ízedet – mondta, aztán nekilendült. Mást már nem is mondhatott, mert a szája el volt foglalva a puncim felfalásával. A nyelvét, az egyik másodpercben a puncimba vezette, majd a következőben a csiklómat vadította meg, körbe futtatva azt rajta. Nem tartott sokáig, hogy orgazmusba hajszolja a testemet.

– Declan– sikoltottam. Hátrahanyatlottam, hogy megpihenjek, de nem hagyta. Hatalmas teste fölém tornyosult

Igen, a pihenés várhat. Én is többet akartam, és ez bármikor előbbre való volt, mint a pihenés. Ez sokkal különlegesebb volt, mert Declannel voltam. Egy férfival, akihez mélységesen vonzódtam.

Félig lehunyt szemmel figyeltem, ahogy megmarkolta magát, és a farkát a puncimhoz igazította. Egyetlen lökéssel mélyen bennem volt. Hátravetettem a fejem, megragadtam az alkarját, és felnyögtem. A farka szorosan feszült bennem, de tökéletes volt.

– Bassza meg– nyögte.

Lábaimat a csípője köré kulcsoltam, miközben sebesen nyomult belém, és még gyorsabban húzódott vissza. Igaza volt. Gyors lesz és kemény, de nagyon jó. Az alsó részem sírni kezdett az örömtől, ahogy a puncim falai feszülni kezdtek, hamarabb, mint azt lehetségesnek gondoltam, mert máris egy újabb orgazmus épült bennem.

Felnyúltam, és átkaroltam a nyakát. Rám borult, de a csípője nem pihent, tovább mozgott, amitől a nagy farka továbbra is dugott engem.

– Csókolj meg – parancsoltam.

Megtette, de előtte még elkaptam egy elégedett mosolyt az arcán. A szája találkozott az enyémmel, és miközben csókolóztunk és dugtunk, végigsimítottam a testén, a nyakán, a hátán és a fenekén. Átkozottul fincsi volt.

Hirtelen hátrébb húzódott, és a kezére támaszkodva nézett le rám.

– Kibaszottul gyönyörű– nyögte, miközben nézte, ahogy a farka a legfinomabb módon bünteti a puncimat. Bárcsak én is láthattam volna, amire koncentrált, de már azt is elég volt nézni, hogy mennyire élvezi. – Olyan kurva nedves vagy. Szoros, a pokolba is, de szűk vagy.

– Csak neked – nyögtem, miközben a puncim megszorította Declan erekcióját, majd lüktetett körülötte, ahogy az orgazmusom átcsapott rajtam. Belső falaim a farkára szorultak. Tudtam, hogy érezte, abból ahogy a fejét hátra hajtva felkiáltott, és gyorsabban nyomult belém.

– Bassza meg, igen – nyögte. A farka megduzzadt bennem, és máris éreztem, ahogy a magja eláraszt. Összeomlott rajtam, majd másodpercekkel később oldalra gurult.

– A francba, elfelejtettem védekezni – mondta, amikor kicsúszott belőlem.

– Ne aggódj emiatt. Védett és tiszta vagyok – paskoltam meg zihálva a mellkasát.

– Jó, én is. Legalább egy évet akarok adni magunknak, mielőtt teherbe ejtenélek.

Lefagytam.

Gyerekeket akart?

Tőlem?

Ó... A mindenit.

– Malinda?

– Hmm?

– Ahogy a körmeidet a karomba mélyeszted, most vagy kibaszottul kiborultál, vagy nem akarsz több gyereket, és túlságosan félsz ezt megmondani nekem.

– Mi még csak, alig...

– Kurvára nem érdekel. A testvéreim rögtön tudták, és most már én is tudom.

– Mit tudtak?

– Tudták, mikor jött el az igazi.

A kezem a mellkasomra tettem, ahogy a szívem kezdett helyrejönni.

Annyi éven át volt összetörve, soha nem gondoltam, hogy újra egyben lesz. Soha nem gondoltam, hogy újra egésznek fogom érezni a szívem.

Azt meg pláne nem, hogy egy másik motorostól fogom ezt érezni.

De így volt, és nem is lehettem volna boldogabb.

Mattie-nek végig igaza volt.

Csak bíznom kellett.

Tizennegyedik fejezet

Malinda

 

Fordítota: Sweety

 

Egy hónappal később

 

Az őrület lassan kezdett eluralkodni rajtam. Unatkoztam, és elegem volt abból, hogy feltartottam Talont és az embereit, akik a nap huszonnégy órájában bébiszittelték a gyerekeimet és engem. Azt akartam, hogy megtalálják Oscart és... eltüntessék, bármilyen módon. Tegnap meglátogatott Lan, és elmondta, hogy még mindig semmi nyomuk annak a dühítő embernek a hollétéről.

Senki sem jutott semmire.

Lan egy meglepetés volt. Egy kedves, rendkívül ’nedves álom’ kinézetű férfi. Valahányszor Declan megtudta, hogy jön, biztosította, hogy a házban legyen, és Lan mintha élvezte volna, hogy kiakasztja. Felháborítóan flörtölt velem, és sajnos ilyenkor én egy dadogó, piruló bolonddá váltam.

Tegnap ezmég rosszabb volt, mint az előző két alkalommal a múlt hónapban.

Kinyitottam az ajtót, és láttam ahogy Lan teljes nyálcsorgató pompájában az ajtóval szemben lévő veranda korlátjának támaszkodva állt. Sötét farmert és egy fehér inget viselt, amely körülölelte izmos testét. Szégyelltem magam, amikor pír kúszott az arcomra, mikor felkuncogott, és talán még fel is sóhajtottam. De mégsem dübörgött tőle úgy a szívem, mint amikor Declan belépett a szobába, vagy felhívott, vagy beszélt, vagy amikor hozzám ért... a pokolba, mindig, amikor bármit is tett, még az is felizgatott, amikor azt néztem, ahogy fogat mos.

Declan bizonyára meghallotta az unokatestvére nevetését, és tudta, hogy úgy reagáltam, ahogy nem kellett volna. Ezért meg sem lepődtem, amikor a következő másodpercben már a hátam mögött állt, átkarolta a derekamat, felkapott, és a nappaliban lévő kanapéhoz vitt. Odaérve leült, engem pedig az ölébe ültetett.

Lan lassan besétált, becsukta a bejárati ajtót, felénk indult, majd leült a dohányzóasztalom szélére, szemben velünk. Kinyújtotta a kezét és a térdemre tette. Declan morgott mögöttem. Lan szórakozottan elmosolyodott, én pedig ismét elpirultam, de ezúttal még kuncogtam is.

– A kurva életbe – sziszegte mögöttem Declan. – Malinda szerencséd, hogy tudom, minden este az én farkammal vagy elfoglalva, és csak arra gondolsz, aki benned van, és kurvára nem rá.

Megfordultam az ölében, és rá bámultam.

– Ez durva volt, Declan– csattantam fel. – De igaz. Ő csak igazán csinos, ez minden.

Lan felnyögött, Declan pedig nevetésben tört ki.

– A pokolba is, asszony, épp most tetted szebbé a napomat. Látod, kuzin, te csak igazán csinos vagy.

– Mally, bébi – mondta Lan. – Mondhattad volna inkább, hogy dögös szépfiú. A pokolba is, bármi jobb, mint a csinos.

A konyhába lépve leráztam magamról az előző nap eseményeit. Ehelyett arra gondoltam, mennyire elegem van abból, hogy itthon maradjak. Elegem volt a házamból, amit soha nem gondoltam volna, hogy egyszer bekövetkezik. Szerettem az otthonom. De az, hogy állandóan be vagyok ide zárva, megölt. Nem akarták, hogy kint legyek, nyilvánosan, ahol bármi megeshet.

A férfiakat a nőkkel kapcsolatos eddigi tapasztalataik irányították. Amikor az illusztris punci-csapat átesett a megpróbáltatásokon – Zarát, Deannát és Ivy-t akkor rabolták el, amikor a férfiak azt hitték, hogy biztonságban vannak - ez olyan dolgokat tett velük, amelyek óvatosabbá tették őket. Clary volt az egyetlen, aki önként csalinak használta magát, és már értettem, miért. Ő is ugyanabban a helyzetben volt, mint én, hosszú ideig be volt zárva.

Megfordult a fejemben a gondolat, hogy ugyanazt tegyem, amit Clary tett. Azonban nem voltam elég bátor ahhoz, hogy csalinak használjam magam, még akkor sem, ha tudtam, hogy a Hawks összes embere védi a hátam. A másik ok, hogy tudtam, Declan ebbe nem menne bele.

Legalább az egyik aggodalmam az elmúlt hónapban valamelyest megoldódott, és ennek nagyon örültem. Nary jobban volt. Ezt elősegítette, hogy Malcolm eltűnt, így nem kellett újra találkoznia vele az iskolában. A másik, ami segített, hogy Nary bárhová ment a suliban, Saxon mindig a nyomában volt.

A sütemények miatt járt hozzám. Csendes fiú volt, egy évvel a lányom fölött járt, és hamarosan érettségizett. A múlt héten töltötte be a tizennyolcadik életévét, amiről nem is tudtam, pedig készültem volna valamivel. Valószínűleg ezért nem szólt senki.

Declannek igaza volt. Egyértelmű, hogy Nary belezúgott Saxonba, és sejtettem, hogy Saxon is ugyanígy érez, bár ő soha nem mutatta. Még az iskolában is, amikor a lányomat követte, csendes és távolságtartó volt. De láttam, ahogy Nary-re nézett, amikor azt hitte, hogy senki sem figyeli. Határozottan volt ott valami. Csak reméltem, hogy elég okos ahhoz, hogy megvárja, amíg a lányom tizennyolc éves lesz, vagy teljesen kihátrál, mert volt egy olyan érzésem, hogy Saxon jobban összetörheti a lányom szívét, mint bármelyik másik fiú.

Miután megragadtam a kávét, bementem a nappaliba, és leültem, hogy elindítsam a sorozatomat. Igen, napközben szappanoperákat néztem. Hogy miért? Mert kezdtem megőrülni az unalomtól.

Megcsörrent a vonalas telefon. A kanapé végéhez hajoltam, hogy felvegyem a kis asztalkán lévő tartójából, amelyen egy lámpa is volt.

– Halló?

– Szerelmem– szólt Declan mély hangja, és a szívem mély dobbanásokkal kalapálni kezdett.

– Szia – mosolyodtam el.

– Mit csinálsz?

– Hm, most épp azt nézem, ahogy Fredric elmondja Joyce-nak, hogy mindig is szerette őt, annak ellenére, hogy az apja felesége volt egy évig, annak halála előtt.

– Bassza meg– sziszegte Declan.

– Hogy mi?

– Hamarosan hívás várható – mondta, majd letette a telefont. Elvettem a telefont a fülemtől, és a készülékre bámultam. Ez furcsa volt.

Ezután hallottam, hogy kulcsot dugnak a bejárati ajtó zárjába, majd kinyitották. Az ajtóban Warden állt. Lépett egyet, a füléhez tartva a telefont. Rám nézett, aztán a tévére, majd vissza rám.

– Rossz a helyzet. Valami szart néz a tévében, kávét iszik, és valami régi ócska pólót, Ugg-csizmát és tréningnadrágot visel. – mondta a telefonba.

Mi a...?

– Igen, hívd fel őket. Tennünk kell valamit – mondta, és letette.

– Warden... – kezdtem, de nem fejeztem be, mert maga elé emelte a kezét, hogy elhallgattasson.

– Nem akarom hallani, Mally. Kell egy kibaszott hobbi, amíg házi őrizetben vagy. Ez így nem mehet tovább. Tudod, hogy úgy szeretlek, mint a húgomat, de szarul nézel ki, és ezt te is tudod. – Vádló tekintettel, csípőre tett kézzel állt előttem.

Oké, szóval az elmúlt héten lehet, hogy extra őrült lettem. A rutinom abból állt, hogy felkeltem, ebédet készítettem a gyerekeknek, elköszöntem Declantől, rendet raktam a házban, talán le is zuhanyoztam, aztán a tévé előtt vegetáltam. Nem érdekelt, hogy mit veszek fel, hogy büdös vagyok, vagy eszem-e. Egészen négyig, amikor tudtam, hogy a gyerekek hazajönnek. Nem akartam, hogy észrevegyék, hogy túlságosan ki vagyok akadva, ezért kicsit rendbe szedtem magam.

Talán Declan többet sejtett, mint gondoltam. A szememet forgattam, hiszen eszembe juthatott volna, hogy a motoros testvérei előbb-utóbb beköpnek.

Warden megköszörülte a torkát, és csettintett, mielőtt ismét eltűnt a bejárati ajtón át.

– Hamarosan hívás várható.

Már megint... mi a...?

Abban a pillanatban megcsörrent az otthoni telefon, amitől felugrottam, és a padlóra ejtettem azt a nyamvadt vacakot. Újra felvettem és gyanakodva beleszóltam.

– Halló?

– Szia, kislány – mondta Ivy.

– Mi a helyzet, Ivy? – kérdeztem.

– Hát, helyzet az van. – Visszaültem a kanapéra, hogy kényelembe helyezzem magam Ivy hosszas fecsegéséhez.– Stoke felhívta Killert, aki felhívott engem. Ez azután történt, hogy Stoke beszélt Wardennel, Billyvel és Dive-val. Mindannyian aggódtak érted a héten. Stoke szerint szükséged van egy kis időre a lányokkal. Igaza van, nem mintha mi nem ezt mondogatnánk neki már hetek óta. Úgy értem, csak eddig tudott megtartani téged magának. Tudom, hogy mohó, és csak magának akarja a figyelmedet esténként. Mindegy, most eltértem a tárgytól. Megkérte a csapatot, hogy kapjunk el ma téged egy csajos estére. Hurrá! Egyébként Mrs. Cliff átjön hozzád, hogy vigyázzon a gyerekekre. Ott lesznek a testvérek, őrködnek, mint mindig. De te, én és a lányok... mi mindannyian Talon egyik sztriptízbárjába megyünk, hogy megigyunk valamit. Nagyon jó móka lesz. – Megállt, hogy levegőt vegyen, és valaki mondott valamit a háttérben.

– Ó, igen, és Clary üzeni, hogy a részeg szex a legjobb szex. Bár, azok a motoros fiúk egyébként is átkozottul királyak, nem gondolod?

– Hm, de igen.

– Erről beszélek, hugi. Szóval, hétre készülj el, kislány. A pasid érted megy.

– Oké?

– Hurrá – kiáltotta a telefonba, és letette.

Csajos este.

Mindig is egy csajos estét akartam. Még soha nem voltam ilyenen. Mindig csak Tank volt, az ő barátai és én.

Visítva ugrottam fel a kanapéról, táncra perdültem, és rohantam a szobámba, hogy elkészüljek – pedig még csak délután két óra volt.

Amikor a gyerekek hazaértek, én még mindig a hálószobámban voltam, és a ruháim között kutakodtam. Egyszerűen nem tudtam, mit vegyek fel. Bejöttek a szobába, és kikerekedett szemmel bámultak. Lehet, hogy egy csomó ruhát dobáltam össze-vissza. Miután megborotválkoztam és lezuhanyoztam, ültem a köntösömben, és csüggedten néztem a ruhahalmot.

Josh lassan hátrálni kezdett kifelé a szobából, majd elszaladt. Biztos bármelyik srác ezt tette volna. Nary kuncogni kezdett, amihez én is csatlakoztam.

– Egyszerűen fogalmam sincs mit vegyek fel – mondtam nevetve.

– Mikor voltál utoljára szórakozni? – Már akkor írtam neki egy üzenetet, amikor még a suliban volt, és leírtam neki az esti terveinket.

Sóhajtva dőltem hátra az ágyon, és bevallottam.

– Majdnem tizennyolc éve.

– Hűha, anya.

– Tudom. Nem is tudom, miért csinálom ezt? Egyáltalán elmenjek?

– A fenébe is, igen, szükséged van rá. Mi legalább kimozdulunk itthonról a suliba. Te egész idő alatt a házban ragadtál.

– Én…

– Hol van? – kérdezte Mrs. Cliff, majd hallottuk, hogy Josh válaszul motyogott valamit.

Éppen felültem, amikor megjelent az ajtóba. Körbenézett, és füttyentett.

– Szent szar, bomba robbant idebent?

– Mrs. Cliff, korán jött.

– A kicsi fiad hívott, és mondta, hogy segítségre van szükséged. Stresszesnek tűnsz, és látom, hogy miért. Mit akarsz felvenni? Kurvás ruhát akarsz ma estére? Abban tudok segíteni.

Ahogy végignéztem a piros pulóverén és a barna tréningnadrágján, nem igazán voltam biztos benne, hogy Mrs. Cliff tudna segíteni. Nem választott túl jól a ruhák terén.

– Ne borulj ki ennyire. Átkozottul jó ízlésem van. Csak azért öltözöm így, mert a pasimnak tetszik.

Volt pasija?

– Van pasid? – kérdezte Nary, ugyanannyira meg volt döbbenve, mint én.

– Valójában több is. A férfiak nem tudnak betelni velem. Ma este ezt, ezt és ezt kell felvenned. – A szűk farmeromra, egy rózsaszín selyemingre és egy bokacsizmára mutatott. – Egy kurvás helyre mész, de ez nem jelenti azt, hogy másokhoz hasonlóan, neked is kurvásan kell kinézned. Az én Malindámnak van stílusa. Rendben, itt végeztünk. Gyere kislány, amíg anyukád kicsinosítja magát, ami eltarthat egy darabig, addig mi rendelünk valami kaját.– Elindult a folyosón. Nary rám vigyorgott, majd követte Mrs. Cliffet.