15.-16. Fejezet

 

Tizenötödik fejezet

Malinda

 

Fordította: Sweety

 

Amikor Stoke pontban hétkor értem jött, egyetlen pillantást vetettem rá, és megkérdeztem, nem maradhatnánk-e itthon inkább, ha már a gyerekek átmennek Mrs. Cliffhez. Rohadt dögös volt, úgy értem Dögös, nagy D-vel. Sötét farmert, csizmát és fehér inget viselt... még soha nem láttam az emberemet fehér ingben. Megnyaltam a számat, és még egyszer megkérdeztem, hogy nem maradhatnánk-e inkább itthon. Ő nevetett, szemmel baszott az öltözékemben, és nemet mondott. Miután gyorsan elköszöntünk mindenkitől, elindultunk a pick-upjához, intettünk Dodge-nak és a dühösnek tűnő Griznek.

Miután beültem, az emberemhez fordulva kérdeztem.

– Mi baja Griznek?

– Nem örül, hogy Mocskosszáj elmegy ma este, és annak sem, hogy Mrs. Cliff a házban van.

Nem tudtam megállni, hogy ne kuncogjak. Deanna mesélte, hogy nemrég, mikor átmentek vacsorázni, Mrs. Cliff az örökbefogadott unokája kedvéért tesztelte Griz-t, azzal, hogy megkérdezte tőle, le akar-e feküdni vele. Amikor Griz visszautasította, akkor megkérdezte, hogy Pinket, az énekesnőt elég csábítónak találja-e ahhoz, hogy megdugja – igen, ezek az ő szavai voltak. Griz majdnem megfulladt a sörétől, és köhögve válaszolt.– Nem! Mi a fasz van, te nő? Nős vagyok, és rohadtul boldog.

Büszke volt a férfi válaszára, így áldását adta a kapcsolatukra.

Talon sztriptízbárja egészen kint volt, Geelong közelében. Amikor felhajtottunk az autópályára, négy másik autó is követett minket, valamint legalább tíz Harley. Declanre néztem, aki csak annyit mondott.

– Elővigyázatosság.

Útközben Declan és én egy húsz kérdéses játékot játszottunk hétköznapi dolgokkal kapcsolatban.

– Kedvenc szín? – Kérdeztem a negyedik körben.

– A zöld. Kedvenc szexpóz?

– Declan– csattantam.

– Ugyan már, szerelmem. Nincsenek szabályok arra, hogy mit kérdezhetek.

– Rendben – morogtam, és kinéztem az ablakon, hogy elrejtsem a mosolyomat. – Én, öhm, szeretek felül lenni.

Declan mély kuncogása betöltötte az autót. – Szeretsz irányítani. Nekem megfelel, de ne érjen csalódás, ha a végén én veszem át az irányítást.

Megnyaltam az alsó ajkamat. – Nem bánom.

Aztán kuncogva megráztam a fejem, és megkérdeztem.– És neked?

– Ez a következő kérdésed?

– Igen.

– Oké – vigyorgott. – Veled, szerelmem, mindenhogyan szeretem. Állva, fekve, rajtad vagy te rajtam; baszki, akár még oldalról is. Csak felfalni téged, az is működik nálam. Esküszöm, el tudnék élvezni az édes hangoktól, amik kijönnek a szexi szádon.

Hűha.

– Nem kezd itt túl meleg lenni? – kérdeztem, mert határozottan kezdtem megfőni.

– Ne aggódj, bébi. Később még lángolni is fogsz, miután végeztem veled – tört ki a nevetés Declanből

– Um... király – mosolyogtam. Erre megint felnevetett.

– Már majdnem ott vagyunk. Van még kérdésed?

Millió kérdésem volt. Az elmúlt egy hónap során mély és tartalmas beszélgetéseket folytattunk, de úgy éreztem, még sok felfedeznivaló van Declan Stoke-ban.

– És... ööö... boldog vagy?

Levette a szemét az útról, és ellágyult tekintettel nézett a szemembe. Visszafordította a figyelmét az útra, mielőtt így válaszolt.

– Igen, szerelmem. Mielőtt találkoztunk, csakolyan ’nőkúró’ voltam. Nem akartam törődni velük. A múltban mindet leszartam, de amint megismertelek, baszki, még azelőtt, már amikor megláttalak, és amikor először jöttél a táborba... egyszerűen éreztem, hogy más vagy, hogy egyedülálló, édes és szexi vagy. Sokkal több, mint azok a kurvák, akiket korábban ágyba vittem. Különleges vagy, és magamnak akartalak. Amikor végül beadtad a derekad, kurvára hálás voltam.

Az egész testem elolvadt.

Elvette a kezemet az ölemből, felemelte és megcsókolta. Összekulcsolt kezünket a lábára fektette. – És te, szerelmem? Boldog vagy?

Boldog voltam?

Annak ellenére, hogy a házamban rekedtem, annak ellenére, hogy egy fekete viharfelhő lebegett a fejem felett, és kétségtelenül még több baj közeledett felém, tudtam a választ.

– Igen – mondtam. – Tudom, hogy most semmi sincs rendben, de... boldog vagyok. Boldogabbá tettél, mint valaha is voltam.

– Bassza meg, szerelmem – morogta. – Ha nem követnének minket az emberek, most azonnal félreállnék, és keményen megdugnálak. Rövidre zárjuk ezt az éjszakát. Haza akarok menni, hogy végig dédelgessem minden egyes centiméteredet.

– Ez fantasztikusan hangzik – mondtam.

A legjobb az egészben, hogy Declan Stoke azt mondta haza. Otthonának nevezte azt a házat, amelyben a gyerekeimmel éltünk. Ettől mosoly terült szét az arcomon.

– Declan?

– Igen, Malinda? – kérdezte, miközben megszorította a kezemet.

– Hol... ööö, mielőtt hozzánk költöztél, hol éltél?

– Szóval én már veletek élek?

– Igen – válaszoltam azonnal.

– Örülök, hogy ezt mondtad, szerelmem. Aggódsz valamiért?

– Hogy még csak alig több mint egy hónapja ismerjük egymás, és lehetséges, hogy összetöröd a szívem? A pokolba is, igen.

– Én is aggódok, de inkább az fordítottja miatt, Malinda–kuncogott. –  Mégis, amit tudok az az, hogy nem szeretek távol lenni tőled. Továbbra is veled akarok ébredni, látni, ahogy a gyerekeid nőnek, és segíteni a dolgokban. Tetszik, amerre ez tart. Lesznek nehéz időszakok, szerelmem, de szerintem túljutunk rajtuk. Csak ki kell tartanunk. Velem vagy ebben?

– Határozottan, Declan.

– Jó. Most pedig, hogy válaszoljak a kérdésedre, van egy házam. Hagyjuk meg még hat hónapig, hogy lássuk milyen erőssé válik a kapcsolatunk, aztán átgondolom az eladását. Benne vagy?

– Ez egészen úgy hangzik, mint egy terv.

– Nagyszerű.– Elmosolyodott, és behajtott egy nagy kavicsos parkolóba. Előtte terült el egy hatalmas, kétszintes téglaépület, ami egy régi gyárépületnek nézett ki, de átalakították valami mássá, valami jobbá. Már most tele volt élettel, a fények villództak, a zene pörgött. A máris megtelt parkolóból, pedig még nyolc óra sem volt, meg tudtam mondani, hogy Talon üzlete jövedelmező volt.

– Jól van, elmondom, hogy mi lesz. –  Megállt, miközben a többi jármű leparkolt körülöttünk. – Sose tévessz szem elől engem, vagy a testvéreimet. Úgy tapadsz a nőkre, mint a ragasztó. Egyedül nem mész sehova, történjen bármi is. Még ha bárki odamegy is hozzád, és mond is valamit, nem hallgatsz rá, ha nem ismered, és nem bízol benne. Érted? A Hawks embereivel leszel, vagy a nőikkel, különben elmegyünk.

– Értem, bébi – bólogattam mosolyogva.

– Ne kelljen megbánnom ezt az éjszakát, Malinda.

– Nem fogod. Ígérem.

Tanulmányozott engem, majd elvigyorodott. – Igen, az az én csajom. Induljunk, mielőtt a nők elkezdik szarrá törni a kocsimat.

– Gyerünk már, haver, mindig csak magadnak akarod. Add át nekünk, most– kiabálta Deanna kintről.

– A francba. Ha valami veszélyes szarba akarnak belerángatni, ne hallgass rájuk.

Kuncogtam, és gyorsan megcsókoltam. Hátrébb húzódott, úgy nyomatékosította.– Komolyan mondom.

– Tudom– mondtam a szememet forgatva. És ezután kinyílt az ajtóm, és egy túlságosan is izgatott Julian kirángatott a kocsiból.

– Jaj, csajszi, annyira készen állok, hogy rázzunk. Kíváncsi vagyok, hogy a sztriptíztáncosok felengednek-e a színpadra. Egyáltalán nem bánom, ha le kell vetkőznöm.

– A francba – szállt ki Declan, amitől felkacagtam.

 

****

 

Esküszöm, hogy legalább húsz Hawks fickó vett körül minket. Miután Julian kirángatott a kocsiból, gyorsan Talon karjaiba tessékelt, aki bekísért az épületbe, és felvezetett néhány lépcsőfokon a VIP-részlegbe. Ott leültetett egy hatalmas boxba, amelyben legalább húsz ember foglalhatott helyet. Az asztal nagyobb volt, mint a konyhám, és amikor balra néztem, rájöttem, miért. További négy ugyanilyen volt még ott, mint amelyikbe leültettek, de a másik négy tetején lányok táncoltak. Hamarosan megérkezett Deanna, Ivy, Julian, Mattie, Clary, Zara és egy idősebb nő, akit nem ismertem, és az asztal köré ültek.

– Ez a hely nagyon király – mondta Deanna.

– Egyet kell értenem. Még soha nem voltam sztriptízbárban. Nem gondoltam volna, hogy ilyen... ízléses lesz. Ó, te jó ég, hahó! – szólította meg az idősebb nő a pincérnőt, aki deréktól felfelé csak egy mosolyt viselt. – Csak azt akartam mondani, hogy szerintem csodálatos tested van.

– Köszönöm, drágám.

A velem szemben ülő idősebb nő ekkor kezet nyújtott a pincérnőnek.– Nancy vagyok, Talon anyósa – mondta.

Ó, jajj!

– Nos, örülök, hogy megismerhetem. A nevem Teresa. – Mondta a platinaszőke, dupla F-es, kék szemű nő, miközben kezet rázott vele.

– Megkérdezhetem, hogy valódiak-e? – intett Nancy a dupla F-ek felé.

– Hát persze, hogy azok. Akarod őket megtapogatni?– Teresa fél kézzel az asztalra támaszkodva hajolt felé.

– Cica – hallottam egy morgást.

De a szemem végig Nancy-n tartottam, aki épp a kezét nyújtotta, és határozottan megszorongatta volna a dupla F-eket, ha Zara nem kapta volna el gyorsan csuklóját, és szólt volna rá.

– Anya, talán nem kellene Talon alkalmazottját tapogatni. Biztos vagyok benne, hogy van itt egy semmit a kéznek szabály vagy ilyesmi.

Nancy hátradőlt, és megforgatta a szemét. – Talon, ugye hagynád, hogy az anyósod megtapogassa őket, igaz?

– Bassza meg – sziszegte. Felnéztem a box végébe, ahol Talon állt, mogorva arccal. Bár a körülötte lévő férfiak nagyon jól szórakoztak, köztük az én emberem, Blue és Killer is. – Nancy, nem!

– Meséld már el nekem, hogy anya hogyan kaphatott ide meghívót? – kérdezte Mattie.

– Nem kapott – suttogta Ivy mellettem a másik oldalamon ülő Mattie-nek. – Magát hívta meg. Apád megpróbálta megakadályozni, de nem hagyta. Sőt, azt akarta, hogy jöjjön ő is, és élvezze ezt az egészet, de ő azt válaszolta, hogy már túl öreg az ilyen... bocsánat a kifejezésért, az ilyen szarságokhoz. Szerinte úgy nézne ki, mint egy mocskos vén perverz, ha itt ülve azt nézné, ahogy a lánya korabeli nők félmeztelenül táncolnak.

Mindenképpen találkozni akartam Mattie apjával. Volt egy olyan érzésem, hogy Nancy nagyon vicces tud lenni, de látni akartam a dinamikájukat a férjével. Biztos sokkal szórakoztatóbb, mint a sorozatok a tévében.

– Édesem – kezdte Julian, és éreztem, hogy Mattie megfeszül mellettem, majd felnyögött. – Később találkozunk a pihenőszobában. Akkor senki sem lesz ennek tanúja. Nem hagyhatjuk, hogy Nancy lemaradjon az első tapizós élményéről. – Megszemlélte Teresa melleit. – Elég nehéznek tűnnek, kislány.

– Azok, édesem. Majd később megmutatom, mennyire súlyosak – mondta Teresa és kuncogott.

– Cica – morogta megint Talon. – Fogd vissza a bandát, asszony.

– Értettem, édesem. Srácok, ma este nem lesz fogdosás, és ez végleges. A férjem üzletében vagyunk. Felelősségteljesen kell viselkednünk – parancsolta, majd mosolyra húzódott az ajka, és integetve kiabált.– Hé, Livi, gyere ide, bébi.

Egy magas, zöld szemű, vörös pixi frizurás nő fordult Zara felé, amikor a nevét hallotta. A vörös hajú nő széles mosollyal sétált oda hozzá. Csípője csábítóan ringott a rövid fekete bőrszoknyájában. Mindennek tetejébe fekete tűsarkú cipőt és sötétzöld halter-topot viselt.

Amikor a lány az asztalhoz ért, Talon halkan felhördült.– Livi, ne csináld.

Zarára néztem, és láttam, hogy mosolyog. Aztán Livi nem törődve Talon figyelmeztetésével, áthajolt az asztal fölött, és szájon csókolta Zarát. Felegyenesedett és gonoszul vigyorogva mondta.– Édesem, hogy van az én csajom?

– Főnök, csak nem eltitkoltál néhány dolgot? – kérdezte Blue.

Válasz helyett Talon megragadta Livi szoknyájának hátsó részét, és hátrébb húzta, el a feleségétől. – Hagyd abba a szarakodást, és menj vissza dolgozni – parancsolta Livinek.

De Livi csak felhorkant, és Zarára nézett. – Otthon is ilyen?

Zara fintorgott. – Csak a hálószobában engedem neki.

– A kurva életbe! Ti mind istenverte süketek vagytok? Livi, tűnj el! Teresa, hozd az italokat. Én és a testvéreim a bárpultnál leszünk, hogy szemmel tarthassunk mindent. Maradjatok távol a bajtól... bassza meg, pont nektek mondom. Próbáljatok távol maradni a bajtól. Nancy, Julian, ha még egyszer ide akartok jönni, ma este nem nyúlhattok egyik nőhöz sem, még akkor sem, ha éppen szünetet tartanak. Menjünk – mondta az embereinek, majd megfordult és elsétált.

Stoke mosolyogva, gyorsan rám kacsintott, majd követte a főnököt.

Ekkor értettem meg, hogy miért Talon a főnök. Igen, Declan Stoke ijesztő volt, amikor dühös lett. De Talon Marcus, ő egy rémálom. Tágra nyílt szemmel néztem Zarára. Rám vigyorgott, és megrázta a fejét. – Ne aggódj miatta. Otthon teljesen szelíd.

Igen... persze.

****

Később az este folyamán éppen beestem a bokszba Claryvel és Ivyval, miután széttáncoltam a seggem, akár egy bekokózot Lady Gaga, amikor két idősebb férfi jött oda hozzánk, akiket nem ismertünk. A bárpult felé pillantva láttam, hogy Stoke és Blue elindult felénk. A táncparketten Zara, Nancy és Deanna még mindig néhány sztriptíztáncossal táncoltak. Mattie Juliant tartotta szemmel, miközben a színpadon táncolt a sztriptíztáncosokkal. Úgy tűnik, mindannyian látták a cuki táncmozdulatait és amikor a mosdóban volt, megkérték, hogy tanítson nekik pár dolgot. Természetesen Julian több mint hajlandó volt erre.

– Hölgyeim, melyikőtök Malinda? – kérdezte Mr. Magas, Szélesvállú és Tagbaszakadt. Negyven körülinek nézett ki, akárcsak a barátja mellette. Közös volt bennük a tüsi frizura, a karjukat borító tetoválások, és mindketten farmert, pólót és katonai bakancsot viseltek. A fő különbség közöttük, hogy az egyiknek szigorú sötétbarna, a másiknak pedig világoskék szeme volt.

– Ki akarja tudni? – kérdezte Clary fintorogva. Felállt az asztaltól, amitől hátráltak egy lépést, hogy helyet csináljanak neki, épp, mikor Declan és Blue megérkezett. Az emberem mereven leült mellém, míg Blue átkarolta Clary derekát, és a mellkasához húzta.

– Ki a fasz vagy te? – kérdezte Blue.

– Azért jöttünk, hogy fedezzük Malinda Mayt.

– Már bocsi, de ha ezért vagytok itt, akkor nem kéne tudnotok, hogy hogy néz ki? – kérdezte Clary.

A kék szemű férfi Claryre szegezte hideg tekintetét. – Az őrmesternek csak pár fotója volt róla, az egyiken elfordult a kamerától, és a másik ma este készült, mielőtt elindult, de az elég sötét volt.

– Én vagyok Malinda– mondtam. A férfiak mind túlságosan feszültek voltak. Nem akartam, hogy ilyen apróság miatt eldurvuljon a helyzet. – Megkérdezhetem, ki az őrmester?

– Beth Cliff – válaszolt a másik férfi mély hangon.

– Mrs. Cliff az őrmestered?–kapkodtam zihálva levegő után.

Mindketten vigyorogtak. A kékszemű hozzátette. – Csak volt, jó ideje már annak. Épp most szabadultunk a szolgálatból, különben itt lettünk volna, amint hívott. – Blue-ról Stoke-ra nézett, majd kezet nyújtott az emberemnek. – Az őrmester azt mondta, hogy a maga felügyelete alatt áll Malinda, Declan Stoke, igaz? – Declan egy állemelés kíséretében kezet fogott vele. – Trevor Boon vagyok, ő pedig Dallas Gan.

– Örülök, hogy megismerhetlek benneteket, de mint látjátok, a testvéreimmel mindent kézben tartunk – mondta Declan, miután mindkettőjük kezét megrázta, és hátradőlt a bokszban. A karja ismét a vállam köré siklott, és szorosan magához ölelt.

– Lehet, hogy így van, de ha Beth kér valamit, mi teljesítjük, bármi legyen is az.

– Miért? – kérdezte Ivy. – Úgy értem, Mrs. Cliff egy nagyszerű hölgy, és biztosan remek őrmester lehetett, de nem értem, hogy miért vagytok hajlandóak mindketten, még évekkel később is, bármit megtenni érte.

A férfiak egymásra néztek, és amikor Dallas bólintott, Trevor felénk fordulva mondta.

– Réges-régen megmentette a seggünket, a francba, igazából többször is. Ha ő nincs, ma már nem élnénk.

Ivy a szívéhez kapott. – Ez olyan édes – lihegte. – Biztos jó lehetett vele dolgozni.

A férfiak elvigyorodtak, és Dallas válaszolt.– Mondhatni. Nehéz vele kijönni, de ha már egyszer a nyájába kerültél, akkor elkötelezett volt.

Deanna hirtelen megjelent, és erősen lihegve leült a boxba.

– Az istenit, rég riszáltam már így a seggemet. Mondd kit kell leszopnom, hogy kapjak egy italt. – Blue rábámult. – Ó, baszd meg, haver, nem mintha bárkit is leszopnék, elég nekem az emberem. – Megállt, ránézett a Clary és Blue mellett álló férfiakra, akik mosolyogva néztek le rá, majd felhorkant.– Ki a picsa ez a két faszi, és ki kell-e verjem a szart is belőlük?

– Beth rokona vagy? – kérdezte Trevor.

Mindannyian nevetésben törtünk ki. Tényleg hátborzongató volt, hogy Mrs. Cliff és Deanna mennyire hasonlítottak egymásra.

– Ki az a Beth? – nézett Deanna döbbenten.

– Mrs. Cliff– mondta Clary nevetve.

– Ó. – Néztem, ahogy Deanna elmosolyodott. – Nem, de örökbe akar fogadni engem. –  A mosolya kiszélesedett.

– Értem, miért – dörmögte Dallas.

Declan zsebében rezgett valami. Oldalra lépett, hogy kivegye a telefonját. Amikor a füléhez tette, azt mondta.– Beszélj.

Mrs Cliff elég hangosan beszélt ahhoz, hogy még én is halljam. – Ha elküldöd a fiaimat, pokollá teszem az életedet. Nem arról van szó, hogy kurvára ne bíznék benned és a többi szívdöglesztő motorosban. Csak a fiaimban jobban bízom. Tudom, hogy mire képesek. Amíg nem látom, hogy valamelyikőtök puszta kézzel öl meg egy embert, ahogyan azt attól a kettőtől már láttam, addig őket akarom a melóra. Mondd, hogy mit tegyenek, hol legyenek, és ők megteszik. Érted, fiacskám? Különben úgy gondolj rám, mint az új szomszédodra a pokolból.

– Miért, még nem vagy az?

– Baszódj meg– csattant fel, de tudtam, hogy mosolyog. Kedvelte Stoke-ot, és én tudtam, hogy mélyen, mélyen legbelül, ő is kedvelte az öreglányt.

– Rendben.

– Jó – mondta, majd letette.

– Beth volt? – kérdezte Trevor és megrándult az ajka. Dallas volt olyan kedves, hogy egy színlelt köhögéssel álcázza nevetését.

– Mindketten lent lesztek. Tartsátok nyitva a szemeteket és a fületeket. A meleg srác a színpadon és aki vele van szintén a Hawksé. – Ferde szemmel néztek az emberemre, hogy komolyan beszélt-e. Declan a pillantásukra válaszolva mondta.– Ne is kérdezzétek, baszd meg. A nők megőrülnek értük. Menjetek, ismerkedjetek meg a többi testvérrel ott, aztán irány lefelé – parancsolta Declan.

– Értettem – mondta Trevor és Dallas is. Megfordultak, hogy távozzanak, de ekkor még hallottuk Dallas hangját.– Kurvára hamarabb kellett volna ideérnünk. Akkor lett volna esélyem Malindánál.

Elpirultam. Declan felém fordulva látta az arcomon a pírt.– Bassza meg, sehova nem tudlak elvinni anélkül, hogy ne vonzanád a férfiakat. – mondta.

Tizenhatodik fejezet

Malinda

 

Fordította: Sweety

 

Még néhány óra móka, tánc és bőséges mennyiségű alkohol után a boxban ücsörögtem és nevetgéltem Ivy-val valamin, bár arra nem emlékszem, hogy min. De vicces volt. Asszem. El voltam szédülve, és meglepetten láttam, hogy bár egy sztriptízbárban voltunk, ahol szinte meztelen nők táncoltak vagy sétálgattak, a Hawks férfiak szeme még így is csak a saját nőiken volt. Hát, legalábbis azoké, akiknek volt párjuk, a többieké nem annyira. Ettől függetlenül mindannyian a feladatukra koncentráltak, így játékban tartották magukat, és megvédtek minket, Hawks nőket.

Az elején még bűntudatom volt emiatt, amíg Ivy, mint valami gondolatolvasó rám nem parancsolt, hogy ne aggódjak ezen. Azt mondta, a férfiak ezért a cuccért élnek. Ették, szarták és lélegezték a rosszarcú motoros életet. Nem érdekelte őket, hogy vigyázniuk kell rám. Páran, akik hallották a beszélgetésünket, egyetértettek, és azt mondták, hogy ne legyek hülye.

Ekkor vállat vontam, és ittam még egyet.

Talon már elment és vitte magával Zarát, Nancyt és Deannát is. Már csak Julian, Mattie és Clary maradt, akik jelenleg lent voltak az öltözőben, és a szüneten lévő sztriptíztáncosokkal csinosítgatták magukat. Én is velük voltam, amíg Ivy ki nem rángatott egy újabb táncra. Három dal után kimerültünk, és most a bokszban ülve röhögcséltünk.

Ivy a könyökével bordán bökdösött. Ránéztem, és az állával a bárpult felé mutatott. Odapillantva láttam mire céloz. Killer és Declan elmélyülten beszélgettek. Közel álltak egymáshoz, a homlokuk majdnem összeért. Declan... nyugtalannak tűnt attól, amit Killer mondott. Még innen is láttam, hogy feszült. Kíváncsi voltam, miről beszélgethetnek.

– Nagyon hevesnek tűnik – mondtam.

– Igen, kíváncsi vagyok, miről lehet szó. – Szünetet tartott, majd hozzátette. – Lehet, hogy csak a munkáról?

– Talán, de kétlem.

Ekkor mindketten ránk néztek. Ivy körbeintett, mire Killer elvigyorodott, és megrázta a fejét. A tekintetem az emberemre vándorolt, tüzes tekintetétől elakadt a lélegzetem. Megemelte az állát. Elmosolyodtam, és visszakacsintottam. Az ajkai megmozdultak. Tudtam, hogy Killerhez beszél, mert láttam, hogy Killer mosolyog és bólint.

Elindultak az asztal felé. A szívem minden egyes lépéssel, amit az emberem tett, egyre gyorsabban vert. A libidóm és a nedves bugyim azt súgta, hogy itt az idő. Muszáj volt kiélnem a mocskos vágyaimat Declan Stoke-kal.

– Muffin – szólt oda Killer. Mindig is szerettem, amikor így szólította Ivy-t. Kinyújtotta a kezét, amit Ivy azonnal megragadott. Killer rám nézett, majd Stoke-ra, majd azt mondta.– Viszlát hamarosan.

– Igen – válaszolt Declan, majd leült mellém, miközben Killer kivezette Ivy-t.

– Mennek? Még el sem köszöntem Ivy-tól.

– Nem mennek el, szerelmem.

– Ó, akkor... hova mennek?

Declan nem válaszolt, ehelyett felém fordult, és megkérdezte.

– Jól szórakoztál, bébi?

– Igen. – válaszoltam vigyorogva.

– Ennek örülök.

– Nem akarsz táncolni?

– Szerelmem. – Ezt a szó most úgy ejtette ki, mintha a legviccesebb dolgot kérdeztem volna.

– Mi az?

– A motorosok nem táncolnak.

– De Talon táncolt Zarával – morgolódtam, és még közelebb hajoltam hozzá.

Elvigyorodott, lenézett rám, és megcsókolta az orromat, mielőtt válaszolt.

– Nem figyeltél eléggé.

– Ezt, hogy érted?

A kézfejével végigsimított az arcomon, majd a hajamba túrt, így közelebb húzott magához, és az ajkaink táncba kezdtek. A csók hatására összedörzsöltem a combjaimat, hogy megszelídítsem az izgalmat, amit a puncimban keletkezett már csak attól, hogy megcsókolt.

– Az előjáték volt Talonnak, nem tánc – mondta Stoke önelégülten mosolyogva, miután elhúzódott.

– Hát, ezt mi is megtehetnénk – kuncogtam.

– Nem, mi valami mást fogunk csinálni.

Összevontam a szemöldökömet. – Mit?

Nem válaszolt. Elfordult, és a földszintet pásztázta a szemével. Én is lenéztem, és azt vettem észre, hogy Livi felemeli hüvelykujját Declannak, aki viszonzás képpen széles mosollyal megemelte az állát, majd felállt az asztaltól. Felém nyújtotta a kezét. Kérdés nélkül megfogtam, mert ha elmegyünk, hát én totál benne voltam.

Azonban nem mentünk el. Declan a bár túlsó végében lévő ajtóhoz kísért. Kinyitotta, és elindult egy sötét folyosó végéhez. Kinyitott egy ajtót, amelyen az állt, hogy "Iroda", besétált engem is magával húzva, majd becsukta.

– Mit csinálunk itt, Deck? – kérdeztem.

– Szereted a pornót? – kérdezett vissza.

Elkerekedtek a szemeim. Azért jöttünk ide, hogy pornót nézzünk? Nem mintha zavart volna. Szerettem, pillanatok alatt eláztam tőle. Mégis, rosszul éreztem magam, hogy Livi irodájában kell néznem.

– Öhm – kezdtem, és megnyaltam az ajkamat. A kezemet még mindig az övében tartva, egy nagy sötét ablakhoz vezetett, a szoba bal oldalán. Jobbra egy íróasztal állt székkel, számítógéppel, mellette könyvespolcok és irattartó szekrények sorakoztak. – Nem bánom – mondtam, majd azért hozzátettem.– De inkább otthon nézném.

– Kár – mondta kéjes hangon. A fekete ablak felé fordított, amit furcsának találtam.

– Declan... Szeretném azt mondani, hogy szép a kilátás, de itt nincs semmi látnivaló.

Ekkor a fekete ablak jobb oldalán megnyomott egy kapcsolót. Felziháltam, na nem attól, hogy ez egy egyirányú tükör, ami akkor lépett működésbe, amikor Stoke bekapcsolta. Nem, én az elém táruló látványtól kapkodtam a levegőt.

Csak egy asztal és egy szék volt a szoba közepén. A többi rész csupaszvolt, fehér falakkal körülvéve. Kivéve azt, ami az acélasztalon volt.

Ivy feküdt rajta. Még mindig rajta volt a lenge fehér ruhája, csípőig felhúzva, és Killer a szétvetett lábai között lefelé haladt a testén. Nem tudtam, hogy félre kellene-e nézzek vagy mi. El akartam fordulni. Ki akartam futni a szobából, hogy ne törjek be ebbe a nagyon is privát helyzetbe. De nem tudtam. A lábam nem mozdult, odaszegezve álltam egyhelyben, kikerekedett szemmel, tátott szájjal és szapora lélegzettel.

Ivy háta ívbe hajolt, és figyeltem, ahogyan ajkai szétnyíltak, mikor egy nyögés hagyta el. Nem hallottam, de láttam.  Killer még szorosabban markolta a combját. Biztos voltam benne, hogy ez nyomot fog hagyni rajta. Killer deréktól felfelé meztelen volt. Tetoválások borították a karját, és biztos voltam benne, hogy a mellkasán még több van. A hátán és a karjain lévő izmok kétszeres erővel dolgoztak. Élvezte, amit a nőjével tett. Nem, imádta. Néztem, ahogy a feje ide-oda mozog, Ivy lábának egyik oldaláról a másikra.

Ivy lenyúlt, és szorosan megfogta Killer haját. Ekkor éreztem, hogy Declan keze végigsimít a hátamon, amitől borzongás futott végig rajtam.

– Killer ötlete volt. – Halkan beszélt, és közelebb lépett, hogy a nyelvével végigsimítson a nyakamon. – Ivy szereti, ha nézik. Szóval meg akarta ezt tenni érte. – Némán bólintottam. – Nem tudtam, hogy tetszene-e neked, ha néznéd őket... de bassza meg, szerelmem. Látom, hogy be vagy indulva. Az arcod kipirult. A mellbimbóid kemények. A mellkasod gyorsan emelkedik és süllyed. És azon töprengek... vajon nedves vagy-e, szerelmem?

Elfordítottam a tekintetemet Ivy-ról és Killerről, hogy Stoke-ra nézzek. Meglepődve tapasztaltam, hogy a pillantása csak rám szegeződött. Engem nézett, nem őket. Egyáltalán látott belőlük bármit is?

– Én... én... ööö... – Az agyam nem működött teljes gőzzel.

Declan kuncogott. – Mi lenne, ha ezt én deríteném ki? – kérdezte. Aprót bólintottam neki. – Azt akarom, hogy őket figyeld, Malinda. Ne vedd le róluk a szemed, oké?

Visszafordulva az ablakhoz válaszoltam.– Oké... de, tudja?

– Hogy nézed? – Bólintottam. – Igen, szerelmem, Fox elmondta a nőjének. Semmit sem titkol előle. Számít neked, hogy tudja? Nézz rá, Malinda. Felizgatja, ha figyelik.

Igaza volt, élvezte. Ivy végigsimított a kezével a hasán a mellkasáig, és megszorította a melleit. Killer mondhatott valamit, mert Ivy ekkor csukott szemmel elmosolyodott, és bólintott.

Ahogy Declan mögém lépett, kigombolta a farmeromat, miközben figyeltem, ahogy Killer feláll. A vágy, amit a nője iránt érzett, hullámokban áradt belőle, esküszöm, hogy láttam. Minden porcikájával szerette a nőjét.

Declan lassan becsúsztatta a kezét a kigombolt farmerembe, érezte, mennyire benedvesedtem. Killer ezután kigombolta a saját nadrágját.

– Kibaszottul át vagy ázva, szerelmem – nyögte mögöttem Declan. A másik keze felfelé siklott, és megragadta a mellem. – Kezeket a tükörre, Malinda.

Zihálva tettem, amit mondott, és a jutalmam egy csók volt a nyakamra. Amikor Killer a térdéig tolta a farmerját, nagy farka kiszabadult, felnyögtem, mert Stoke durván belém tolta két ujját, és a fenekemhez nyomta a még farmerben lévő farkát.

– Keményen meg fogja dugni, szerelmem.

– Hmm – mondtam. Jézusom, annyi minden történt, túlságosan fel voltam pörögve. Declan a csiklómat cirógatta. A másik keze elmozdult a mellemről, és lehúzta a farmeromat a lábamról. Szélesebbre tártam a lábaimat, és miközben Deck tovább dugott az ujjaival, félig csukott szemmel figyeltem, ahogy Killer Ivy lábai közé lép, megmarkolja a farkát és Ivy bejáratához igazítja magát.

– Declan – suttogtam.

– Mit akarsz? – morogta.

– Téged.

– Hogyan? Mondd el, Malinda. Hogyan akarsz engem?

Elvettem az egyik kezem a tükörről, és hátra nyúlva megrángattam a farmerját. Megfogta a kezem, és visszatette a tükörre.

– Mondd el – morogta mély hangon.

Killer lehajolt, és szenvedélyesen megcsókolta a feleségét. Amikor elhúzódott, rámosolygott a nőre, majd előrenyomult, amitől Ivy felsikoltott.

– Deck, kérlek!

– Csak annyit kell tenned, hogy elmondod – mondta, miközben ujjait a csöpögő lyukamból a csiklómhoz vitte.

Nyöszörögtem. Olyan közel voltam ahhoz, hogy elélvezzek, de úgy akartam megtenni, hogy az emberem bennem van.

– Azt akarom, hogy olyan keményen dugj meg, mint Killer Ivy-t– mondtam.

– Bármit– válaszolta, és tudtam, hogy mosolyog. Miközben néztem, ahogy Killer a levegőbe emeli Ivy lábait, éreztem Declan kezét a fenekemnél, ahogy gyorsan kigombolja a farmerját, és kiszabadítja magát. – Lépj hátrébb egy kicsit, Malinda.

Megtettem, és magasabbra emeltem a fenekemet. Megpaskolta, én pedig hangosan felnyögtem. Ezen a ponton már az sem érdekelt, ha valaki meghallja. El kellett élveznem, és szükségem volt a farkára.

– Olyan kibaszottul gyönyörű – nyögte, miközben a farkának a hegyével végigsimított a nedvességemen.

– Kérlek... – kezdtem el könyörögni, amíg Stoke belém nem nyomta az egész farkát. Kiáltottam a nevét. Teljesen kitöltött, a fejem hátraesett, és káromkodtam.

Jól éreztem magam.

Csodálatosan.

Tökéletesen.

– Igen – kiáltottam. Declan megragadta a csípőmet, és hátulról keményen dugni kezdett.

– Figyeld őket, szerelmem – morogta. Biztos voltam benne, hogy jobban beindult attól, hogy én néztem őket, mintha ő tette volna. A jobb kezével elengedte a csípőmet, és a hajamba túrva felrántotta a fejemet. – Nézd őket – sziszegte.

Észre sem vettem, hogy már nem őket figyeltem. Túlságosan belefeledkeztem az érzésbe, ahogy a puncim befogadja a farkát. Őrült ritmusban siklott ki-be a testemben.

Amikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy pozíciót váltottak. Killer Ivy-t az asztal fölé hajoltatta, és hátulról tette magáévá. Pont úgy, ahogy Declan tette velem. Ivy asztalnak támasztott feje a tükör felé volt fordítva. A szemei félig elkerekedtek, és felénk bámultak. Biztos voltam benne, hogy lát minket, és azt hittem, ez nem fog tetszeni nekem.

Mégis tetszett.

– Bassza meg, igen – sziszegte Declan, miközben még több nedvesség ömlött a puncimból. A kezem leesett a tükörről, amikor átkarolta a mellkasomat, és a mellkasához húzta a hátamat. A csípője előre lendült, és még keményebben kefélt a farkával. Az ajkai és a szája a nyakamhoz ért, a lélegzete nehéz és forró volt. A másik kezét a csiklómhoz csúsztatta, és ez az érintés volt minden, ami kellett.

A puncim összeszorult a farka körül, és felkiáltottam az orgazmustól. Miközben elélveztem, figyeltem, ahogy Ivy szemei becsukódnak, és tudtam, hogy ő is ugyanolyan keményen menetel, mint én. Killer feje hátraesett, arca megfeszült, miközben magját a nőjébe pumpálta.

Declan Stoke nem sokkal maradt le mögötte. Ahogy a belső falaim lüktettek, a farka belülről megduzzadt, és belepumpálta az ondóját a várakozó puncimba. Egy nyögés hagyta el a száját, majd – Baszki, baszki, baszki, szerelmem.

 

Stoke

 

Soha nem gondoltam volna, hogy a nőm belemegy ilyesmibe. De ahogy feküdtem mellette az ágyban egy vidám, átmulatott éjszaka után, még mindig meg voltam lepve, hogy milyen kibaszott szerencsés vagyok, hogy rátaláltam és megjelöltem Malinda May-t.

– Declan – mondta fáradt hangon.

– Igen, szerelmem? – Kérdeztem, miközben ujjaimmal végigsimítottam a hátán, ahogy hason feküdt meztelenül.

– Soha nem említetted a családodat.

– Nem, és te sem említetted soha a tiédet – válaszoltam vigyorogva.

– Rendben, mesélek az enyémről, ha te is mesélsz a tiédről–horkant fel.

– Legyen – mondtam egy puszit nyomva a vállára.

– Amikor a szüleim megtudták, hogy tizennyolc évesen terhes vagyok, azt akarták, hogy menjek el abortuszra. Amikor megmondtam nekik, hogy nem teszem, hanem inkább összeköltözöm Tankkal, kitagadtak.

A kezem megdermedt. Hülye faszfejek, elmulasztották, hogy részei lehessenek az életének ennek csodás nőnek.

– Azt akarod mondani, hogy soha nem találkoztak az unokáikkal?

– Igen – suttogta a szobába. Átkaroltam a derekát. A karomra fektette a kezét és megszorított. Tudta, hogy kiakadtam miatta. – De most már úgyis késő.

– Miért? – kérdeztem. Legszívesebben levadásztam volna őket, hogy megmondjam nekik, milyen elmebetegek, amiért kizárták ezt a nagyszerű családot az életükből.

– Meghaltak, amikor huszonkét éves voltam.

Nos, legalább nem kell levadásznom őket.

– Hogyan?

– A helikopterükkel repültek, és lezuhantak.

– A francba.

– Igen, tudom.

– Vannak testvéreid?

– Igen, van két öcsém. Nem tartom velük a kapcsolatot. Két évvel fiatalabbak nálam. Mindketten a szüleink pénzéből élnek. Nem különösebben érdekel. Soha nem akartam semmit, senkitől a családomból. Itt van nekem Nary és Josh. Ez minden, amire szükségem van.

– És én– morogtam.

– És te– kuncogott.

– Szóval, nem kell mennem és lerendeznem a hülye testvéreidet?

– Nem, de köszönöm az ajánlatot – nevetett.

– Az én Malindám gazdag és előkelő családból jött?

– Igen, így van – nyögött fel.

– Mindig is tudtam, hogy kifinomult vagy, szerelmem. A magad különleges módján, ami minden alkalommal felizgat, amikor belépek egy szobába. Bár te nem csak előkelő vagy, hanem édes, szexi, hűséges, gondoskodó... basszus, van még egy rakás más is, de már csak attól, hogy beszélünk róla, legszívesebben megdugnálak.

– A-azután, hogy meséltél a tiédről – lihegte.

– Rendben, de gyorsan mondom– mondtam kuncogva. Az erekciómat a fenekéhez nyomtam. Egy apró nyávogó hangot adott ki. Akart engem. A pokolba is, a legjobb kibaszott érzés volt ez. A fejemet rázva kezdtem bele.

– Anyám meghalt, amikor tízéves voltam, és ott maradtam egy részeges pöcs apával. Vert, de aztán Lacy, Lan anyukája, tizenöt éves koromban rájött, hogy mi a helyzet. Ráhívta a zsarukat a szaros apámra. Börtönbe került. Három évig Lacyvel és Lannal éltem. Azután elköltöztem, és csatlakoztam a Hawkshoz. Hét évvel később Killerrel saját építőipari céget alapítottunk. A többi már történelem. Itt a vége. Most pedig tárd szét azokat az édes lábaidat, asszony. Az emberednek szeretetre van szüksége.

Gyorsan mozdultam, és egy másodperc alatt a takarót a padlóra dobva, a hátán voltam. Nevetve széttárta a lábait, de aztán azt mondta.

– Állj.

Picsába, megálltam. Tudtam, hogy lesznek kérdései. Ráfeküdtem, beborítva a hátát a tömegemmel.

– Gyorsan legyünk túl rajta, Malinda. Mindjárt felrobbanok.

– Ezt most nem engedhetem – mondta kuncogva.

– Nem, úgyhogy siess – morogtam. Bassza meg, faggathatott, amennyit csak akart, de benne kellett lennem. A kezemre támaszkodva, lebámultam az alattam fekvő szépségre. A feneke csodálatos volt. Ahelyett, hogy tovább csodáltam volna, megfogtam a farkamat, és becsúsztattam a helyére, egyenesen be a nedves, szűk puncijába.

– Deck... én, ó, Istenem – nyögött fel.

Vigyorogva, lassan kihúztam, majd erőteljesen belöktem, figyelve, ahogy a kezei az alatta lévő lepedőbe markolnak.

– Tedd fel a kérdéseidet, szerelmem.

– Én... én... ez most így kemény.

– Köszönöm. – Kuncogtam, és lassítottam a puncija elleni támadásomon, helyette csak olyan kibaszott lassan mártogattam ki-be a farkamat, hogy majd megőrültem tőle.

– N-nem, igen. Istenem, nem úgy értettem – motyogta a lepedőbe.

– Malinda, jobb, ha rohadtul sietsz a kérdésekkel.

– O-oké, ó, édesem, ez olyan jó érzés – lihegte. – Um, ah kérdések. Miért, ah... hagytad ott Lan otthonát?

Jézusom, akartam a kérdéseit, de nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz válaszolni, mert esküszöm, hogy az agyam jelenleg a farkamban volt, de ő csak annyit mondott, hogy – Baszd meg, baszd meg keményen, lassan. Élvezed... basszus, mindjárt elélvezek.

– Bassza meg, szerelmem, olyan jó érzés – nyögtem. – Erre az egy kérdésre válaszolok, de aztán végeztünk – morogtam a könyökömre támaszkodva, és megállítottam a mozdulataimat. Panaszkodva nyöszörgött, de nem tudtam tisztán gondolkodni, ahogy a puncija beszívta a farkamat. – Nagyszerű volt ott, de épp valami szarságon mentem át. Nem gondoltam, hogy elég jó vagyok ahhoz, hogy ott maradjak, és kedvesen bánjanak velem, meg ilyenek. Úgyhogy eljöttem. Azért havonta egyszer meglátogatom őt. – Vettem egy nagy levegőt, és hozzátettem.– Mielőtt megkérdeznéd, nem láttam apámat, mióta kijött a sittről. Most valahol Sydneyben él. Tényleg leszarom, hogy hol van. – Felnyögött, amikor a vállát harapdálva megkérdeztem.– Most már végeztünk?

– Ugye, csak a beszélgetésre gondolsz? Mert ha igen, akkor végeztünk, de neked még be kell ezt fejezned.

– Igen, szerelmem, és hogyan akarod, hogy befejezzem?

– Basszál meg keményen, de azt akarom, hogy a számban élvezz el. – Kuncognom kellett, mert annyira megdöbbentnek látszott, hogy ez jött ki a száján.

A pokolba is, örültem neki, de a gondolat, hogy a szájában élvezzek el, összerántotta a golyóimat, és ki kellett húznom. Dühösen kiáltotta a nevemet. Egészen addig, amíg meg nem fordítottam, és a farkamat az ajkához vittem. Mosolyogva vette a szájába, és elég volt egyszer megszívnia, hogy az ondóm kispricceljen.

– Krisztusom, asszony, majd kárpótollak.

– Jól is teszed – mondta miután szárazra szopott.

És így is lett. Még két kibaszott alkalommal.